kedd, szeptember 23, 2014
Na, akkor az van, hogy a gyerekeimből mind a kettő intézményesült, reggel nagy integetések közepette elvonulnak az apjukkal oviba / bölcsibe (Dádi puszikat is dobál a gangon), nekem meg van még másfél hetem, amíg dolgozni kezdek.
Úgyhogy a rendelkezésre álló rengeteg időmben (1/2 4-re megyek értük) csupa semmit teszek, találkozom az ismerőseimmel, barátaimmal, rokonaimmal, akikkel valahogy sosem sikerül gyerekes programot szerevezni (jellemzően gyerektelen barátok, rokonok és ismerősök, akik nem menekülnek kifejezetten a kölkökkel nehezített pályáról, de nehéz őket elkapni), komótosan ebédelgetek, meg elintézek egy-két dolgot, amit a gyerekkkel képtelenség.
És közben folyton úgy érzem magam, mint aki lóg az iskolából. Folyton van bennem egy ilyen nem kéne valahol lennem? -érzés, pedig nem, sőt, négy év - anyaaa! szomjas vagyok!, anyaaa leesett a markoló teteje! visszarakod? anyaaa! vágni szeretnék, hol az olló? anyaaa! bocs, kiömlött!, anyaaa, összetört! anyaaa! elvette, nem adja ide, megharapott, de nekem kell! anyaaa! anyaaa! anyaaa! után simán jár két hét semmi dolgom délután fél négy előtt.
Mégis, itt ülök a lakásban, vagy sétálok a városban, és egyfolytában feszít, ez a csinálni kell valamit, olyan nincs, hogy én csak vagyok és nem csinálok semmit.
Jézus, mi lesz itt, amikor majd elköltöznek?!
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]