naivdiva

Anyunak van egy barátnője, aki hosszas külföldön lakás után hazaköltözött, és egy olyan alapítványnál dolgozik, amelyik magyar gyerekeket ad örökbe Olaszországba. Mivel kiválóan ismeri az olaszokat (ott is élet egy darabig) ő közvetít a leendő örökbefogadó szülők, az alapítvány és a gyerekek között.

A dolog menete az, hogy amikor van örökbe fogadható gyerek (mindig van, zömmel roma gyerekek, akik már nem cuki kisbabák, hanem 3-10 éves gyerekek, akiket nem fogadnak örökbe magyar szülők és a nevelőintézetben felnövés a perspektívájuk) a pár idejön és van egy egy hónapos 'tesztidőszak', amíg együtt laknak, és eldöntik / kiderül, hogy tudnak-e családként működni (gyakran visznek 2-3 testvért egyszerre).
Ehhez kell egy lakás az alapítványnak, ahol ilyenkor lakhat a leendő család.

Anyuéknak pedig van egy lakása, amiben az iroda volt 10 évig, de mióta tavaly felújították / átalakították a házat üresen áll, mert az irodát hazaköltöztették, viszont nem is adták ki azóta sem.

És most 5 nap múlva érkezik egy pár Olaszországból, hogy együtt lakjon egy kisgyerekkel, akinek szülei lehetnek, és aki a gyerekük lehet én pedig próbálom kideríteni, hogy mennyi pénzből lehet berendezni egy háromszobás lakást 5 nap alatt a nulláról (konyha, fürdő van, fél éve volt tisztasági festés és új a parketta is), és nagyon drukkolok, hogy Anyuék is arra jussanak, hogy igazából mindegy, hogy ötszázezer vagy egy milla, mert akkor az a lakás állandó bázis lehetne az alapítványnak és sok-sok család kezdhetné ott a családnak levést és nem kell mondanom, hogy mennyire iszonyúan boldogságos lenne a tudat, hogy gyerektelen párok onnan mennek haza családként és szülőtlen gyerekeknek onnantól lenne apukájuk meg anyukájuk.

Tegnap estével átálltunk az antibiotikumra.
Délután beszéltem a dokival, és abban maradtunk, hogy nem kísérletezünk tovább a homeóval, mert bár valóban enyhítette a tüneteit, nem gyógyította meg. Most dupla kiszerelésben kapja az antibjútit, kétféléből kell neki adni reggel-este, az egyikből negyedet, a másikból felet.

Szerencsére észnél voltunk Mr. Simpsonnal, amikor felírta őket, és szóltunk, hogy nehogy megint szirupot kelljen vele nyeletni, mert ugye ezek humán gyógyszerek, amiket a humanoidok kedvéért ízesítenek, viszont egy narancsízű és -szagú cuccot nem lehet beleimádkozni a macskába. Most van egy kapszulás, amit szétbontok, és felezem a port, meg egy tablettás, amit előbb negyedelek, aztán porítom.

A konyha egyébként úgy néz ki mint egy gyógyszertár, 3 féle homeós bogyó, 3 féle antibjúti (volt egy korábbi is amivel kísérleteztünk 2 hete), fecskendő két méretben, plusz a hasfogó gyógyszerek.

Viszont mivel muszáj következetesnek lenni, kiderült, hogy minden korábbi tapasztalattal ellentétben nevelhetők, például végre ráálltak, hogy mindkettő a saját táljából eszik, nem kell Szofit folyton lecuppantani a gyógyszeres kajáról, Zorkát meg visszazavarni a neki szánt táphoz.

Estére egyébként élénkebb lett, felvette a kapcsolatot a külvilággal, például dorombolva aludt az ölemben fél órát, valamint utánam jött a fürdőbe, amikor fogat mostam, ami erős haladás ahhoz képest, hogy napok óta nem állt szóba senkivel.

Ha addig nem lesz semmi, szombat reggel megyünk ki a dokihoz ellenőrzésre.

Elértük azt a szintet macska-ügyben, hogy az összes (szám szerint 3) orvosoknak aggodalmasra vált a hangja, amikor bejelentkezünk telefonon (reggel-este ugye).
Igen, még mindig fosik.
Én nem vagyok semmi jónak az elrontója, minden kezdeti szkepticizmusunk dacára tök lelkesen tömjük a homeopatás cuccal egy hete, még csak azt sem mondom, hogy nem használ, mert nagyjából egy hétre megállt a hasmenés, de ahogy látom, nem tűntek el a baktériumok, amint csökkentjük a gyógyszeradagot, kezdődik az egész elölről.

És nem az a legrosszabb, hogy lehet utána takarítani a kakit, és még az sem, hogy macska-elvonási tüneteim vannak, mivel majd egy hónapja laknak kint az előszoba-konyha-étkezőben (plusz gyerekszoba, valahol aludniuk is kell) és nem dorombol az ölemben senki este, meg a fejemnél éjszaka. Nem. A legrosszabb, amikor látom rajta, hogy görcsöl a hasa, és égnek áll a szőr is a hátán, és odajön és néz rám, és fáj neki és nem tudok rajta segíteni.

Egy hónapja van benne ebben a szörnyűségben szegénykém, és árnyéka önmagának, és ugyan eszik meg iszik, meg időnként jön egy kis tutujgatásra, de messze-messze van az egészségestől, az elmúlt egy hétben leginkább egész nap feküdt valahol.
Egyszer végigcsináltam egy kutyával, hogy végignéztem, ahogy egy év alatt szó szerint elfogy és semmilyen orvos nem tudta meggyógyítani, és csak macerálták egy évig, és kapta egyik szurit a másik után, mint a Zorka most, és hurcoltuk hetente az orvoshoz mint a Zorkát most, és kezd nagyon-nagyon rossz érzésem lenni.

Most még elmondom, hogy mi volt a Másik Műintézményben, ha már így belengettem, de asszem csatasorba állítom az összes babonáimat, és a továbbiakban nem fogok részletesen beszámolni, talán majd utólag.

Szóval. A lényeg, hogy ha minden a terv szerint alakul, januárban lesz a lombik.
A körítés, hogy az ÚjOrvos szerint sehol sincs leírva, hogy kötelező lenne a 6 inszem, sőt, ők a harmadik sikertelen után szokták a lombikot javasolni, nem értette, miért akartak átzavarni még kettőn.

A leleteim és az elmondottak alapján ő gyanakszik valamire, ami akadálya lehet a megtermékenyülésnek, ennek a lényege, hogy sejtszinten nem működik a dolog. Vagy a petesejt nem engedi be a spermiumot, vagy a spermiumból hiányzik egy enzim, amivel bejuthatna, vagy a kettő egyszerre. Erre fejlesztették ki az ICSI (Intracytoplasmic sperm injection) eljárást, ami nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy nem ráengedik a spermiumokat a petesejtre, hogy oldják meg, hanem fognak egyet (remélem egy Nobel-díjas asztrofizikust, mert tőlem olyat nem örökölhet, csak az apjától) és beszúrják a petébe.

Hogy igaza van-e az ÚjOrvosnak, és tényleg ez a baj, az majd csak akkor fog kiderülni, amikor élesben leszünk. Azt mondja, egy első lombik az mindig diagnosztikai is, sokat megtudnak abból, amivel az eljárás közben találkoznak, ezért már most megbeszéltük, hogy kétféle módszert fognak használni a megtermékenyítésnél.
A kinyert peték egyik félénél ezt, a másik felénél meg a 'sima' ráengedőset. Az 'egyik fele' az szerinte 4, szóval 8 db érett petére számít első körben. Vagyis nem árt jóelőre készülni, hogy mi lesz itt, amikor olyan dózis hormont kapok, amitől 8 petém érik, ha már az egyszerű rásegítéstől is folyton házisárkánykodtam és bőgtem (szegény Mr. Simpson), mindenesetre papírzsepiből feltankolok és megérdeklődöm néhány barátnőnél, hogy alhatok-e majd náluk, ha már a férjem nem bírja tovább :)

Kaptunk mindent kimerítő tájékoztató-füzetet, felállított egy előzetes kezelési tervet, a továbbiak pedig az első vérvizsgálat után jönnek.

A macska javulni látszik, két napja nem kap semmit, csak a homeós bogyókat, de szombat este óta nem fosott. Csórikám sántít a hétfő este izomba kapott injekciótól, de az is javul, tegnap reggel még csak le sem tette azt a lábát (három lábon vánszorgott, mint a régi szép műtögetős időkben), de estére beüzemelte azt is, mondjuk nem terheli nagyon.

Szegényt a gazdái sem hagyják élni, naponta háromszor kell adni neki a homeopátiát, ami nyálkán át szívódik fel, úgyhogy Mr. Simpson fogja, én meg fecskendővel (nem tűvel) tolom a szájába a vízben feloldott bogyókat, mit ne mondjak, iszonyú lelkes. Viszont tényleg ő a világ legjobb macskája, mert ilyenkor is csak menekülni próbál, illetve bánatosan nyafog, nem fúj, nem karmol, és öt perccel később hanyatt fekve-dorombolva hagyja, hogy simogassuk.

A szívem szakad érte, de remélem, hogy lassan tényleg kimászik ebből a spirálból.

Borzasztó különleges macskánk van. Egy zárt lakásban sikerült vérhast kapnia. Nem, nem viccelek. Igen, én is félrenyeltem a rágómat, amikor közölte az orvos.

Tegnap délután arra jöttem haza, hogy Zorka nagyjából magán kívül van. Tekergett a kanapén, tépte a huzatot, nyomta a hasát mindenhez és nyalogatta, minden egyes szál szőre az égnek állt, és kiköltözött a szeméből az értelem (akinek van macskája, az tudja milyen, amikor úgy néznek ki, mint akit elvittek az ufók). Nem én vagyok a catwisperer, de annyira ismerem a macskámat, hogy tudjam, ha valami nagyon-nagyon durván nem stimmel.

Úgyhogy felhívtuk az orvost, aki azonnal kirendelte hasi ultrahangra. Vittük is (ehhe, csúcsforgalomban a Gellért tér-Solymár táv). Ott megtapizta, kikérdezett hegyiről-tövire (ez ÁllatOrvosBácsi fia), including, fingik-e fosás előtt, kaja előtt vagy után fosik, milyen állagút, szagút, színűt, és közben csak csóválta a fejét. Aztán felhívta a labort, ahol még mindig nem készültek el a tenyésztéssel, de 15 perccel későbbre megígérték.

És lőn. A tényésztésből kiderült, hogy a macska vérhast kapott (az ultrahang a diagnózis után érdeklődés hiányában elmaradt). Nyilván mi hoztuk haza neki, a lakásban nem nő shigella magától. Az orvos azt mondja, mi kis eséllyel kaphatjuk el, kell hozzá egy eleve gyengült immun-állapot, nem kell pánikolni, vinni sem nagyon vihentjük sehova, nem kell karantént elrendelni. Mivel a betegség lappangási ideje 1-7 nap, már betegek lennénk (ez a harmadik hét ugye, volt ölben, simiztük, almot is pucoltunk több alkalommal), iszonyú minimális eséllyel adjuk tovább, hacsak nem ölelgetünk embereket friss macskaszarral összekent ruhában. Tovább erősíti amit mond, hogy Szofi sem beteg, pedig egy almot használnak, fürdetik egymást, együtt alszanak, satöbbi.

Utólag úgy rakatuk össze, hogy valószínűleg valamelyik kajától, vagy a növénytől kapta az első körös hasmenést, és arra fertőzött rá a shigella. Most kap homeopatás bogyókat, ha ez nem működik, jön a brutál antibiotikum-kúra és reggel-este kontaktban vagyunk a dokival. De legalább tudjuk, hogy mi baja van és lehet gyógyítani. Állítólag 10 napon belül ki lehet belőle kúrálni a cuccot.
Hát így.

Elraktam a nyári ruháimat és elővettem a télieket.
Utálom, hogy mostantól fél évig csak vastag, kötött szarokban lehet járni, azokból is csak több réteggel egymás fölött, amitől még két kilóval kövérebbnek nézek ki, nincsenek szép, színes (nem egyszínű) vidám téli ruhák, pedig emlékszem, hogy már tavaly is azon nyomultam, hogy ne csak szürke meg fekete cuccaim legyenek (van is egy csomó kék meg lila), mégis olyan, mintha lekapcsolták volna a szekrényemben a villanyt.
Sírok.

Azt kell gondolnom, hogy a macska valami iszonyú metamorfózison ment át rejtélyes betegsége következtében, az imént ugyanis kijött a nappaliból, hogy üdvözölje az állatorvost, aki a gyógyszerét hozta. Azt az állatorvost, aki három nappal ezelőtt lázmérőt dugott a seggébe, majd közvetlenül ezután a vérét vette. Remélem ebben kimerül ez az új keletű mazochizmus és nem fog egy óvatlan pillanatban a kenyérvágó kés alá feküdni, vagy mittudomén.

Egyébként vasárnap hajnal óta nem volt újabb prezentáció, így ma délután megkönyörültem rajtuk és nyitva hagytam a nappali ajtaját. Kiváncsian várom, hogy eddig tartogatta-e, vagy legalább a fosást sikerült elállítani, ha azt nem is tudjuk, hogy mi a baja. Stay tuned, a további izgalmas részletekről is beszámolok majd.

Helyzetjelentek.
Voltunk ÁllatOrvosBácsiéknál reggel, előre leszögezem, hogy a macska egy hős, velem ellentétben.
Szerencsére három napja kint van a macskahordó az előszobában, Zorka pedig alapvetően szeret dobozban lakni, és az elmúlt napokban több sziesztát is abszolvált benne, úgyhogy nem volt cirkusz, amikor beleraktuk. A 40 perces út ötödik percében leesett neki, hogy a doboz az oké, de ez mozog bazmeg, így nagyjából egész úton velem anyázott, nézett a rácson át, és mondta, mondta, mondta, de ez is inkább csak a kötelező felháborodás volt.

A rendelőben aztán persze benneszakadt a nagypofájúság, gubbasztott és igyekezett a lehető legkisebbre összehúzni magát, hátha mégsem veszik észre, hogy ő ott van és el lehet sunyulni ezt az egész hülyeséget. De nem volt mázlija, úgyhogy kapott lázmérőt a seggébe (nem lázas), aztán vettek tőle vért. Én itt borultam ki teljesen, ne kérdezzétek, hogy miért, amikor az orvos elővette a villanyborotvát, kimenekültem bőgni a váróba. Mr. Simpson vele maradt, innen tudom, hogy szegénykém meg sem nyikkant, szó nélkül tűrte az egész procedúrát, lefogni sem kellett, jó a lábát nem rakta magától a borotva alá.

Szóval vettek vért, estére lesznek loboreredmények, kapott széles spektrumú antibiotikumot, meg valami kalcium-koktélt, mert szteroidot ugye nem kaphat, mi meg kaptunk kakigyűjtő fiolát, amiben hétfő reggel mintát kell prezentálnunk az orvosnak.
Egyébként tegnapelőtt este óta nem fosott (még mindig kapja a hasmenés elleni cuccot), de ÁllatOrvosBácsi is azt mondta, hogy kurvára nem tetszik neki se a vissztérő, se az elhúzódó jelleg, úgyhogy mostmár kivizsgálja, hogy mi a fene ez. Én meg igyekszem annyit babusgatni, amennyit lehet, és nagyon várom, hogy kiderüljön, hogy mi van és meggyógyítsák úgy komolyan és végleg, mert sokkal jobb az ágyban doromboló macskával aludni, mint az ajtón dörömbölővel (ehhe).

Az angyali türelmem egészen addig tartott, amíg hazaérve meg nem pillantottam a hosszába végigfosott előszoba-konyha-étkezőt. Nem nagyon találtam olyan négyzetmétert, ahova ne jutott volna.
Úgyhogy miután felvakartam a földről az odaszáradt szart (valami délelőtti eresztés lehetett) felhívtam ÁllatOrvosBácsit, és megmondtam neki, hogy ugyan ez csak a harmadik nap a négyből, de vagy ő jön ide, vagy én viszem oda a kis szarzsákot, de ezt így tovább nem. Nem ellenkezett különösebben, úgyhogy most várjuk, hogy ideérjen. Pontosabban csak én várom, Zorka gondolom nem lesz nagyon lelkes.

Tudom, hogy egy nárcisztikus picsa vagyok, de imádom, amikor a Fiúk pofándícsérnek.

Nahát akkor no more news from the sunny side, fosás reloaded.
Bizony.

Tegnap este egy hatalmas kakitócsa fogadott minket, amikor hazaértünk M.-éktől, követte egy realtime bemutató, eget zengető fingásokkal, és reggelre kelve is megtekinthettünk egy mintát. ÁllatOrvosBácsi telefonos útmutatása szerint ismét antibiotikummal kell etetni az állatot, ha 4 nap alatt nem múlik, további ötletelés lesz. A reggel nyugalomban telik, nyilván azt várja, hogy kitegyük a lábunkat itthonról, és háborítatlanul szarhassa körbe a lakást.

Egyébként remekül van, amikor épp nem fosik, tisztára úgy tesz, mintha semmi baja nem lenne, eszik, iszik, dorombol és bújik és pláne nem értem az egészet, hogy több mint egy hónap eltelt a múltkori óta és még hízott is egy kicsit az elmúlt pár hétben. De ez nyilván a biológia olyan szintje, amihez én kevés vagyok, és pusztán arról van szó, hogy a rohadt baktériumoknak ennyi idő kellett a reboot-hoz.

Eléggé nem jó tendencia ez, az orvos a múltkor mesélt egy páciensről (szintén macska), akiből fél év alatt sikerült kikúrálni a hígfosást, asszem egy darabig nem hívunk vendégeket.