naivdiva

Attól tartok tarthatatlan állapotok uralkodnak Gyöngyszem fedőnevű objektumban.
A következő szaladt ma ki a számon:
- Baszki, spangli úszik a kávémban!
A fenti mondatot M.-hez intéztem, aki épp mécsestartót pingált olyan elmélyülten, hogy ippeg nem bandzsított hozzá. És a fenti állítás színigaz volt.
Asszem nyakára hágok a készleteknek, és hosszú szünetet tartok. Tavaly is épp ilyenkor jött el az ideje.

És susogjatok imát mindenkiért, akit szerettek.

Ez a melószörcsing egész mulatságos lenne, ha nem a macskakajáravaló múlna rajta.
- Mivel foglalkozott eddig?
- Főleg szocio-témákkal, oktatás, droghelyzet, kisebbségek.
- Jó, de újságnál?
- ????

Jaj, de jó lenne már egy munkahely.

Nemtom milyen receptorokat kapott Apa az osztásnál, de hihetetlen érzékkel üt rajtam sárkánypörrentés közben, úgy heti egyszer-kéccer.

Jaj és tudjátok mit kaptam LB-től kareszra?!
Hordozható backgammon-t. Ő csinálta. Lekoppintotta a táblát és megfestette kézzel. Gyönyörűséges kis szütyővé lehet összecsukni, a bábuk színes üvegkavicsok.
Maj csinálok róla képet, kirakom jól.


Most takarítok egyet. Muszáj, mert térdig gázolok a porcicákban, lassan Zork is elvész köztük...

Ajjaj, már megint micsinálok? :) Előbújt belőlem a kobold. Pumukli kitört - jön a rosszalkodás.
Csinálok playlistet...

Behennázódtam.
M. szerves közreműködésével mocsári szörnnyé változtam (sose hittem el M.-nek, de tényleg olyan a kulimász, mint a lápi lidérc taknya). Most szép, nem is, még szebb vagyok.

De nem csinálom majd gyakran, a másfélórás karótnyelveülés és nyakbafolyódzsuva-törülgetés nem az én idegrendszeremnek való.

Zorka az imént primadonnához illő "dorombolva hanyatt vetem magam, hogy megvakarhasd a hasam" című magánszáma közben leesett a kanapéról.
Rám van megsértődve persze.

Párbeszéd. Résztvevők: Anyám és Nagyanyám, ebéd után. Nagyanyám keresi a helyet, ahol a nagybátyja nyaralt telente.

- Jaj, de nem jut eszembe. Ott van valahol a határon. Ott kell lennie. Misu! Nem emlékszel? Hol volt az? Milyen atlasz ez? Ne mondd, hogy nincs egy közigazgatási térkép valahol!
- Csak domborzati van...
- Ez már Erópa, ez nem jó.
- Mert azóta csatlakoztunk. Lapozz vissza a Balkánhoz...

Boldog Kareszt, Chanukkát és bejglizabálást kedves Egyebek és nem Egyebek! Naiv és Zorka balra el. 

Mára csak a csomagolás maradt.
Hajnalok hajnalán keltem, jött a két újajtócsináló és elvitték a régiajtót. Gyanakodva néztem körül, hátha ül még valahol valami rejtett sitthalom, várva, hogy most, hogy a többiek eltűntek, végre színreléphessen. Egyelőre nem találatam semmilyen szemétnek valót... Talán elfogytak végre.

Tegnap itt volt Csomag, szerencsére rohantam, nem maradhatott sokáig. Olyan feszengős-kínos találkozás volt, ésveledmivan. Megint rém bőbeszédű volt, pedig két hétig volt Izraelben, valamit mesélhetett volna. Lehet, hogy direkt nem.

Még elmegyek szlát befizetni, meg sajtóosztályra látogatni. Aztán bepakolom Zorkát egy hátizsákba és hazamegyünk karácsonyolni.

Anya az idei karácsonyhoz extra kieg. programként beiktatta a temetőlátogatást. Négy órát töltöttünk az autóban, mert a két dédanyám és a nagyanyám három különböző temetőben pihengeti ki az élet fáradalmait. (Csepel, Újköz, Farkasrét).

Még az Újköznél (ott kezdtünk) vettünk kis koszorúkat. Anya szerint a hazai koszorúipart is egy maffia tartja kézben, más reális okot nem lelt, magyarázandó a koszorúk esztétikai alulfejlettségét.
- Nem lehet, hogy MINDEGYIK ennyire ronda! - mondja ő.

Mamánál nem bírtam ki.
- Hogy imádná ezt a kis koszorút...
Hugiból is kiböffent a röhögés.
- Drágáim tüntessétek el innen ezt a borzalmat!
Mamának nagyon finom ízlése volt, nem bírta a kommersz dolgokat. A hajunkra kente volna a cuccot a helyre kis csilli-villi szalaggal együtt.

Sokat röhögtünk két temető között, de Mamát még most sem tudom bőgés nélkül meglátogatni. Több mint négy éve, hogy elment.

Ja! Nem meséltem a tegnapi meghallgatást...
MTV, kult műsor keres műsorvezetőt, csak azért mentem, mert RP tanárúr mondta, hogy mennyek, kb annyi tvs tapasztalatom van, mint az álltakerti tarajossülöknek.

Jött értünk egy nő a bejárathoz, rohanás a nemtugyukhova, kiderül, hogy sminkszoba, ahol az összes sminkes agybeteg, mert szar a beosztás, full mékápp a fejünkre (mossemértem, hogy egy 5 perces próbafelvételhez miafasznak kellett nekem úgy kinézni, mint a Maria Callas).

Stúdió, RP tanárúr, meg egy rémvicces kis fazon, Ricsivagyok, ideállsz, felkonf, addig a fotelig, ott három perc intejú, felolvasod ezt. Jó. Odaállok, felkonf, melyik kamerába nézek baszki?, leülök, RP tanárúrral három perc, mosmijön?, ja, felolvasom.

Murinak jó volt, RP szívatott, de gondoltam, hogy ez lesz, a suliban is mindig szívat, ha ő az alany, egyszavas válaszokat ad, meg visszakérdez, meg pofánröhög. Bírom, mert egyrészt ő is kiveszi a részét a munkából, másrészt, ha valaha tvzni fogok, jobb, hogy tudom, hogy milyen egy geceráns alany, aki nem hajlandó válaszloni, meg visszakérdez.

Az utánam lévő csaj még rosszabb volt, mint én, mert úgy ült, mint aki karót nyelt, nem bírta felvenni a tempót (hehe engem nem lehetett kizökkenteni a szemétkedéssel, azért néhány interjút már csináltam, ha nem is tvnek), beparázott és alig lehetett hallani belőle valamit. És nem mosolygott.
Én mosolyogtam. A mosoly, az fontos. Jó, monnyuk volt annyi fórom, hogy tudtam, milyen alany RP tanárúr. Na, tvsztár se leszek az idén.

Kezdek aggódni Zorka miatt, aki napok óta úgy viselkedik, mintha valami árokszélen hagyta volna az ép eszét.
Ez persze lehetetlen, mert a utoljára egy hónapos korában láthatott árokszélet, de a jukka földjébe simán eláshatta, ilyesmi.

Úgy üvölt, mint akit nyúznak, és tegnap este óta meg sem állt, oda-vissza vetődik a lakásban, nekimegy mindennek (hol az ablakról, hol az ajtóról, hol a frigóról pattan vissza mandínerből), kétpercenként jelenik meg mosókefe-farokkal, holott rajtunk kívül sztem hangya sincs a pecóban, és időnként nekem támad.

Nem értem. Ilyenkor szomorú vagyok, hogy nem tudom megvigasztalni, megnyugtatni, hogy nincs semmi para. Fele olyan vigaszt sem tudok neki adni, mint a kutyánknak, mert macska lévén tojik a fejemre nagy ívben, nem elég, ha ölbe veszem és megtutujgatom, leginkább azt se hagyja, hogy hozzáérjek.

Nehéz ez így, hogy nem mondja meg mi baja, én meg nem tudom kitalálni. Idegbeteg Naiv idegbeteg makkája...

Teljes elánnal nekiálltam az ajándékcsinálásnak.
Hugié már kész van, most jön LB.

Fura ez a karácsonyi előkészülődés így, egyedül.
Holnap második menet, ma csak a papírboltig bírtam, aztán nyüszítve vonultam vissza.
Egyébként meg én vagyok a világ legbénább ajándékvásárlója, rühellem ezt a kötelezőzést, főleg, amikor fingom sincs, hogy kinek mit vegyek. A helyzetet tovább egyszerűsíti, hogy úszom a lóvéban.

Csütörtökön hazamegyünk anyáékhoz, kicsit parázom, hogy Apa első este taxit hív nekünk, amikor Őhercegnőségére rájön az üvöltve zúzhatnék.

Megroggyant hópihe.... 

Kezdek bepánikolni.
Egyetlen ajándékot sem vettem/csináltam még. Eddig nem volt pénzem, most van, viszont időm nincs. Holnap filmtörténet vizsgám van, szóbeli, muszáj tanulni, ráadásul ma megyek egy meghallgatásra (esélytelen vagyok, de tapasztalatnak...).
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.

Baszki, az idén senki nem kap semmit.
Szerda marad a vásárlásra. Valóra vált rémálom. Nem mintha az a szeptemberben karácsonyi vásárlós lennék, általában dec. 15 után jövök rá, hogy ja? idén is lesz karácsony, de ez most para.

Nem bírok a seggemen maradni, még 200 oldal hátra van a rohadt könyvből. Asse tudom, hogy fog ebből vizsgáztatni a csávó... Mit gondolt Balázs Béla a totálról? Vagymi?????

Tegnap este rámjött a letölthetnék, a szgép kétpercenként közölte, hogy fogy a mittoménmi, akarok-e felszabadítani. Garibaldi leszek, csak vörös ingem nincs.

Ja! És ma majdnem kipróbáltam az éhenhalást, de szerencsére fél hat körül eszembe jutott, hogy tegnap este nyolc óta nem vettem magamhoz szilárd táplálékot.

Nahát!
Egy csokipapírt találtam a bakancsomban!
Vajon ki tette oda?
Zorka: fejelfordít

Egyébként van függönyöm. Az egyik kicsit kanyarog, még nem sikerült rájönnöm, miért, majd megkérdezem a tesómat. Ő varrta ugyanis. Jól jön egy iparművész a háznál. Apa felfúrta (majdnem azt írtam, hogy felVARRTA) a konyhapultvilágítást is.
Ezzenel Gyöngyszemet lakássá nyilvánítom.

Most az én klaviatúrám mocskos ennyire, vagy az a nemnormális, aki a "baszki"-ra keres rá?

Remületesen szar hatékonysági mutatóval rendelkezem az elmúlt két napot tekintve.
Ezzel egyenesen arányosan M. rém hatékony. Tegnap egy álomszerű, félámokfutós, félröhögős nap alatt választott magának esküvői ruhát.
Bennem csak annyi maradt meg, hogy különböző fehér csodákban illegeti magát faltól falig tükrök előtt, és kábé fel tudom idézni a nyertes darabot.

Én meg nem haladtam semmit a melóval se, meg a tanulással se, ami főleg az ellébecolt hét elejének köszönhető persze. Úgyhogy most hipersebességgel igyekszem behozni a lemaradást. Melóügyben már majdnem jó vagyok. A vizsga meg csak kedden van, hol van az még....
Holnap jönnek és berácsoznak, Apa nem bízik az új ajtó biztonsági üvegében.

Zorka két napos éhségsztrájkon van túl, nem megfelelő kaját vásároltam (télleg elég gagyi, de ezt neki nem kéne tudnia). A vicces a dologban az volt, hogy bár ott ült a tele tálkája a helyén, hozzá se nyúlt, viszont folyton üvöltött, hogy éhes. Most vetten neki burzsujkaját. Ki fog zabálni a vagyonomból.

Rosszfiú írt nekem filmtörténet dolgozatot. Kedves tőle, így ennyivel is kevesebb gondom van.

Nemrég ment el Rosszfiú.
Fura, de azt hiszem elmúlt minden lelkesedésem. Örülök, ha hív, meg, ha jön, de nem úgy mint nyáron. Vagy, mikor volt az...

Ma éjjel tutira nem fogok aludni, semmitcsináltam egész nap, gyakorlatilag a házból sem tettem ki a lábam. Azért csak gyakorlatilag, mert csak ide mentem a rócsildba,
cigiért.

Bent van az új ajtó, még szokjuk. Szép, zár is, homokfúvott üvege van és irdatlan ocsmány rézkilincse. Nemtom mér' nem lehet az megkérdezni az adatfelvételkor, hogy mégis és magácska milyen kilincset akar? Persze én vagyok a fasz, eszembejutahatott volna, de ilyen részlethülyeségek sose jutnak eszembe.

Most csapott rajtam Apa (full meg vagyok készülve, már este van nekem). A szakmustra után rém elégedetlen az új ajtóval. Monnyuk ő mindig rémelégedetlen mindennel, pláne, ha olyan szerelési munkálatokról van szó, melyeket nem ő végzett.
Ott álldigáltam a nyitott ajtóban szolid 10 percet, mire az ügyrendi bizottság minden ponttal végzett.

Hö. Fél hét mingyá. Megyek, megnézem, ma hányan kötötték fel magukat.

Annyira nagyon bírom, hogy az egyházak utcára vonultak tegnap, mert a költségvetés szerint kevesebb jut az egyházi fenntartású iskoláknak jövőre.

Az egyszerű magyarázat a fenti mondatban rejlik: egyházi fenntartású. Vagyis nem állami. Alapjáraton szépen meg kellene köszönni minden fillért, amit az államtól kapnak. Nem őrjöngeni, hogy nem elég.

Az önkormányzati fenntartású iskolák már néhány éve szopópályán vannak egy régi rendszer miatt, ami nem igazán alkalmazkodik a társadalmi folyamatokhoz. A sulik üzemeltetésére szolgáló lojvét a gyerekszám határozza meg, és mint tudjuk fogy a magyar. Egyre kevesebb diák, egyre kevesebb pénz, közben a gázár emelkedik, fel kellene újítani az épületeket, eszközöket vásárolni, ilyesmi.

És ezért álszentek az egyházak. Ők ugyanis alapvetően nem állami forrásokból gazdálkodnak. Ha nincs pénzük fenntartani egy iskolát, ne tartsanak. De verni az asztalt semmiesetre sem kellene, tekintve, hogy az önkormányzati sulik alatt nincs védőháló, nincs hova nyúlniuk, ha kifogy a lóvé. Olyankor jön az iskolaösszevonás, meg a pedagógus-elbocsájtás. Ami ellen szintén mindig tiltakozik valaki.

A gyerekek után járó normatíva nagy része a legtöbb helyen sajnos nem az oktatás színvonalának növelésére, hanem a villanyszámla kifizetésére megy el.
Persze új szisztem kéne, ami nem köti ennyire az önkormányzatokat, de egyelőre ez van.
És az egyházak tegnapi tüntetése újabb példa a magyar társadalom empatikus alulfejlettségére. Dögöljön meg a szomszéd tehene. Mert az egyház tudja, hogy csak úgy kaphat több lóvét, ha az OM a költségvetésén belül valahonnan elvonja.

És csak csendben jegyzem meg, hogy az egyházi iskoláktól elvont pénz az OM "szociális alapjába" megy, vagyis ebből a pénzből is finanszírozzák jövőre a hátrányos helyzetű gyerekeknek szóló programokat.

Hehe. Mindig lopom a tudást :)

Zorka. Ezüsthercegnő. 

A hidegben mindig könnyezek, ami tök vicces, mert úgy törölgetem a szemem, mintha egy bőgőrohamon lennék túl.
Régebben halálra idegesített, de ma már művészi ignoranciával söpröm arrébb az arcomon folydogáló könnycseppeket. Tegnap késő délután sétáltam egyet. Egyrészt egész nap itthon ültem, mert felgyülemlett mindenféle pötyögnivaló, és jól esett, másrészt el kellett mennem kedvenc sajtóosztályomra, visszavinni egy diktafont.

Séta után felültem a villamosra, velem szemben egy középkorú nő ült, és csorogtak a könnyek az arcán. Az enyémen is. Összemosolyogtunk. Mindketten tudtuk az igazságot.

Mielőtt végleg rámsülne az állatkínzó bélyege:
egy ujjal sem nyúltam hozzá a szörnyhöz.
Egyszerűen esélyegyenlőséget akarok a lakásban. A Zorka vs. jukka összecsapás esélytelen résztvevője a jukka, se karma, se foga. (kísértetiesen emlékeztet ez a mondat a Kishercegre, igaz, ott rózsa vs. bárány a felállás). A növényt eddig anyám nevelgette, és nem akarom, hogy a macska unalmában kinyírja.

Egyébként meg most volt itt a brigád (két fő) elvitték a maradékanyagot a konyhából. Hihhetetlen tér nyílt meg. És hihhetetlen dzsuva tárulkozott föl.

Tegnap este végül kitört a botrány. A tekintélyemről volt szó, meg szegény ikrek (duplajukka) életéről.
Ugyanis egy adag szgépezés után bokáig gázoltam a virágföldben. Zorka mindig végletes, most sem hazudtolta meg magát, amit fél óra alatt ki tudott górni a padlóra, azt kigórta.

Nem vagyok büszke az alábbi jelentre, de szórakoztató, és a jelen állás szerint győztem. Tíz percen át kergettem partvissal a kezemben, üvöltözve. Néha-néha a feje mellett lecsaptam.
Szegénykém irtóra be volt szarva, nem értette, miért nem hagyom már békén.
Aztán jött az őrség. Úgy ültem le, hogy lássam a macskát, és, ha csak arra sandít indulhassak.
Egyszer próbálta még meg. Akkor csak öt percig kergettem.
Érdekesmód éjszka egy morzsa föld sem vándorolt ki a cserépből.

A fenti történet során egy állat sem sérült meg.

Jajistenem.
Hát nem elszórtam 7000 HUF-t a zikeában?
Vettem csilli-villi cukortartót, meg mécsest, meg, hamár tartócskákat (szép kis piros itemek), világítótestet a konyhába, meg sok-sok képkeretet.
Dejólesett!

Odafelé angolt gyakoroltam Apával. Mint említettem, most tanul, irtó jól halad, csak kurva türelmetlen. Folyton összekeveri a hard-ot meg a heavy-t, hiába magyarázom, hogy hevimetál meg hardrokk. Megnyugtattam, hogy a szóseggelés minden korban egy kínszenvedés, mert nem lehet mást csinálni, mint beseggelni.

És most Nina Simone-t hallgatok és, ha működne a kibaszott tár, képet is adnék róla, de a kibaszott tár határozatlan ideig nemmüxik.
Hey, lonely mamma...

- Elaludtál?
- El.
- Azért ideérsz?
- .....nemhiszem. ....félórát...
- Az nemjó! Ne mondd, hogy nem érsz ide egy óra alatt!
- Jó, odaérek.

Nem fogok odaérni. Apám egy angyal tud lenni így hétfő reggel.

És megjukkásodtam.
Okosok!
Hogy akadályozzuk meg a macskát,. hogy kitúrja a növény földjét, ha a növényt nem helyezhetjük olyan magaslatra, ahol nem éri el?

Tudom, hogy csak most kezdtem, gyakorlat a mestert, ismétlés az anyja, de szerinted mennyi ideig kell főzni egy adag rizst, amire az van ráírva, hgy 18-20 percig és félóra rotyogás után is KEMÉNY BAZMEG???

Vettem egy nagy levegőt, és alászálltam a pokolba.
Ezüstszombat a vesztendben. Csak a meccsben bírok jutányosan vásárolni, ott nem készpénzzel, hanem jeggyel fizetek.
Vásárolni muszáj volt, napok óta csokit vacsorázom.

Tehát. Ezennel bizonyítottnak tekintem egy régi barátom elméletét, mely szerint a bevásárlóközpontok embertömegeket tartanak láncraverve a pincében évközben, aztán a karácsonyi szezon elején kiengedik őket.
És megtoldanám azzal, hogy a fogsában tartottak zöme három- vagy többgyermekes anya, illetve síkparaszt párocska, akik csak és kizárólag gyökketővel bírnak bámészkodni.
Ez utóbbi nyilván a pincében töltött hosszú hónapok alatt elgémberedett végtagjaikra vezethető vissza.

Baszki.

Naiv Zsándárk Díva vagyok. Avagy hősnő.
Megírtam egy interjút és felnyaltam a lakást oda-vissza. Fürdőszobasarkokig bezárólag. Néhány nap és visszetérnek a hámsejtek a kezemre. Nem találna fel valaki olyan tisztítószert, ami csak a koszt marja, a bőrömet nem?

A rém produktív napoknak is megvan a maga bája. Például kurvatiszta minden, Zorka egyelőre gyanúsan szemlézi a kéglit: sehol egy papírgalacsin, eldugott csikk, ismerős porcica. Nem aggódj drágám, órák kérdése az egész...

Kitaláltam Hugi ajándékát, LB-é körvonalazódik.
A szegénység kreatívvá tesz.

Mostmá nem azé a húsz fillérér', de kiafaszom ad a BKV-nak húszmilliárdot, amikor a Főváros folyamatába szopatja őket, egyébként meg egy működésképtelen rakás szar?

Mer tökjó, hogy lesz csippes beléptető, és csak annyit fizetek, amennyit (már amíg a kultúrált pesti utazóközönség össze nem töri, ki nem dönti, el nem lopja az egész hóbelevancot), de hogy van az, hogy tudvalevőleg csődközelibe álló cégekbe dőlnek az akárhánymilliárdok, én meg szívok mint a torkosborz?

Nembaj nembaj. A szolgáltatás pocsék, az alkalmazottak tajtparasztok (nyilván tisztelet a kivételnek), én kérek elnézést, hogy miután havonta kicsengetek öt rongyot, fel merek szállni, nem akarok húsz perceket állni az egyfokban, de hoci! ide a lóvéval.
Vagy demagóg vagyok?

- Ezen a vizsgán két módon bukhatnak meg: ha nem írnak semmit a papírra, vagy, ha elkapom magukat puskázás közben.
Mondta Szegény Lúzer Tanerő, ma déli egykor. Remélem mindenki el tudja képzelni az erőfeszítést amit a vizsga alatt produkáltam, a fenti mondat elhangzása után.
Puskám defaultból nem volt - évek óta harminc gépelt oldallal a vizsgalap alatt abszolválok minden írásbeli megmérettetést. Eddig bejött, senki sem feltételezi, hogy van pofám a teljes nyomtatott jegyzetállományt nyílt színen lapozgatni. Pedig de.

Nyomott vagyok egész nap, korán keltem, hogy legalább egyszer elolvassam ezt a szart (nemzetközi komm.). Ez természetesen azt jelenti, hogy a magamhoztérésre hagyott idő (két óra) után félszer elolvastam. Höhh. Viszont kútfőből írtam mindent, gyanítom olyan is lett.

Utálom ezt a baszott hideget, elhalt a kezem, mire visszaértem a városba az iskolából, ami az Üllői út végén van.
Sztem úgy számolták, hogy aki fizetős iskolába jár, annak of korsz van sofőrje is, de legalább autója. Na nekem nincs. Régen ez szolid négyszeri átszállást jelentett, ma már csak doppel.
Most mér mondom ezt? Nyilván, hogy meglegyen a napi rinyaadag.

Most értem haza a babanézésből.
Mellesleg kártyáztunk is. Utolsó lettem. Hehehe. Akinek szerencséje van a kártyában... Höhh. Elhiszi ezt a baromságot valaki?

M. egy pillanatra felhúzott: mostmár ti jöttök.
Megmondtam neki, ha elkezdi ezt a kretén basztatást, kitagadom. Elég nekem az anyámtól hallgatni, a mikorszülszmárédesem lemezt. Asszem megértette.

Ülök itt, és NEM indítok sms-rajt, NEM hívom fel Rosszfiút, úgyhogy kénytelen vagyok itt nyavajogni.
Néha képes vagyok sztoikusan belenyugodni, hogy nem lesz sose mégegy fogkefe a fürdőszobámban, most épp nem. Most épp baszottul frusztrál.

Pótolhatatlan vagyok.
Felhívtak a Cégtől, hogy vállalnám-e, hogy továbbra is szerkesztem az oldalt, ami két évig az én fennhatóságom alatt készült.
Nagy kegyesen igent mondtam, kell a lóvé, bejárnom nem kell hozzá, tiszta haszon.

És M. férjhez megy (baszki, ez így leírva még durvább) és én leszek a tanúja. Ez olyan, mint egy vicc kezdete. Reméljük nem röhögi el egyikünk sem a végét.

Most volt itt Rosszfiú, ebédeltünk, meg kávéztunk. Még mindig nem értem. Asszem már nem is fogom. Monnyuk, mint kiderült, szolid 14 év választ el, amivel alapból nincs problémám, de úgy tűnik, hogy súlyos kommunikációs szakadék tátong köztünk.
Még egy ideig pártában maradok. Például örökre.
Nembaj. Majd leszek tanú, akkor kijut nekem is az izgalmakból. Az majdnem ugyanaz.

Van abban valami szívbizsergető, amikor az ember lánya az iménti fürdőtől piros arccal, egyszál bugyiban mászkál lakásban és szív egy véletlenül talált spanglivéget.

Baszki, hogy nem lehet képet feltölteni a táron.
Pedig megmutatnám már, milyen ezüst mostanában Zorek. Aki tegnap addig kommandózótt a paplanhuzatban, amíg teljesen el nem vesztette a fonalat. Aztán persze heves nyávogás közepette méltatlankodott a huzatba zárva, mire rájöttem, hogy hol és miért nyafog.

Voltam ma iskolában, kaptam virgácsot RP tanárúrtól. Szánalomból adta, amikor megtudta, hogy hozzám nem jött Miku, mert az anyám szerint nem tudja az új címemet. Imádom, ahogy Anya kifejezésre juttatja az elköltözésem felett érzett nemtetszését.


Ja. Csak tegnap jutott eszembe egy beszélgetés amit a bulin folytattunk Anya meg én.
Naiv: Szerintem hozzámegy. (mármint Hugi a pasijához)
Anya: Én is azt hittem hozzámész.
Naiv: Kihez?!??
Anya: Mindegyikhez, akivel az elmúlt két évben több mint egy hónapot jártál.

Szerencse, hogy az anyám NEM terrorista típus. El sem merem képzelni az milyen lehet.

Hú.
A nagyszüleim majdnem leköröztek tegnap. Bár nem tudom ők mennyire másnaposak - én nagyon.
Délben családi ebéd - ippeg elviselhető kategória, 23-an ültünk az asztalnál, ilyenkor összegyűlik a teljes bagázs, anyám halálra aggódja magát, nála már csak nagyanyám jobb, ketten rohangálnak gondterhelt fejjel.
Nagyanyám elbőgte magát kis beszéde közben (meg a Hugi, Unkotesó 1.0 és én is majdnem), nagyapám mint egy hófehér kőszikla állt mellette és szorongatták egymás kezét.
Baszki 50 év együtt. Fel sem tudom fogni.

Este aztán zenés táncos ramazuri, az átlagéletkor 65, de csak azért, mert mi négyen meg a járulékosok (Hugi pasija és Unokatesó 2.0 csaja) felhoztuk az átlagot. Jó buli volt, a szalonképesség határain belül mindenki kellően berúgott, 11-ig üvöltöttek ezeréves slágereket a bárzongorista kíséretével.
Nagyanyám eleve egy enegriabomba, de most úgy cikázott vendégről vendégre, mint egy túltöltött duracellnyuszi.
Saját bevallása szerint 5 konyakkal zárta az estét, amitől én személy szerint egy sarokban horkoltam volna.
Naiv: - Kézeld Anya, Mami három konyakot ivott.
Nagyanyám: - Mennyit?
Naiv: - Háromat, nem?
Nagyanyám: - Ötöt, édesem, ötöt.

Villantok, mert esélytelen leszek ma írni. A nagyszüleimenk holnap van az 50. házassági évfordulója (aranylakodalom, de a lakodalom szót alapból utálom), úgyhogy ma reggeltől estig tartó buli- és kajasorozat a program.

Tegnap kisebb népvándorlás volt nálam, végre itt volt A. is, megbeszéltük a megeszélendőket. Bejelentkezett Rosszfiú, randevút kért, de nem értem rá, jövő hét.
Sms-raj balra el.

L. tegnap ejfélig ült nálam, megbeszéltünk nagyjából mindent, ami az elmúlt három hónapban kimaradt.
Szegénykém teljesen paff, elhagyta a csaja, mert gyereket akar, meg házasodni, de L. fényévekre tartózkdik ettől. Egyelőre azt sem döntötte el, melyik kontinensen kívánja ideje nagyrészét eltölteni.
Jellemző, hogy bánatában Indiáig szaladt, minden különösebb cél nélkül. Általában végeérhetetlen beszámolókat tart egy-egy földkörüli út után, de most semmit sem mesélt.
- What were you up to in India?
- I don't know.
Ilyenkor mindig megfogadaja, hogy soha többet nem lesz szerelmes. Ami teljes kreténség. Mondtam neki, hogy inkább bökjön a térképre, aztán tegye le a seggét valahol.
Állítólag most hónapokig marad.

Miután a blogger egész nap baszakodott, gyors sűrítés következik.

1. Az éjjel megszületett Eszter, akit ma már volt szerencsénk megcsodálni. A kedves mama és az újszülött jól vannak, Eszti gyönyörű, én képtelen voltam a bárgyú vigyoron kívül bármilyen kommunikációra. Zsófiékra szolid 18 év vár, de őt elnézve pont leszarja, annyira jól áll neki az anyaság.

2. Az éjszakai sms raj újabb támadásba lendült egy késői órán, a helyzet végül pattanásig feszült, hogy ma kissé komikus feloldást nyerjen. Egy kávé mellett elmagyaráztam, hogy nem kívánok átgyalogolni más kapcsolatán egy (vagy esetleg több) jó dugásért.
A másik fél kissé csalódottan, de beletörődött a dráma végszavába, barátok maradunk, és szerintem is túl értékes ember vagy bla bla bla.... Höhh. Sosem értettem, hogy egyes pasik miért akarnak egy eleve kínos helyzetet még kínosabbá tenni azzal, hogy kretén közhelyekkel dobálóznak.
Persze nem vagyok akkora ultra-hősnő, mert a pasi bejön, jó embernek is tartom, de egyrészt már nincs kedvem végigcsinálni egy ilyen defaultból rázós akármit, másrészt újabban irtó szolidáris vagyok nőtársaimmal.
Miattam ne bőgjön senki éjszaka, és nem akarok a kis rüfke lenni a szerk.-ből, akivel a pasija félrekefél.

És ezennel felnőttnek nyilvánítom magam, egy-két évvel ezelőtt simán belementem volna egy ilyen szituba.

Tennék fel képeket a szörnyről, akivel együtt lakom, de valahol csatangolnak Anya és az én mailboxom között.

És megjött L. nemtom honnan, de a drága egyből felhívott ahogy magyar földre lépett. Most várom, hogy ideérjen, állítólag bort is hoz.