naivdiva

Zorka az imént óvatosan odasétált a földön fekvő Max-hez, orrához dugta az orrát, hátatfordított, konkrétan a segglyukát mutatva a kutyának hosszat nyújtozott, majd unott pofával kisétált a szobából.

Nemrég ment el az állatorvos, aki szerint a kutya 7-8 hónapos, és minden bizonnyal foxi-pointer keverék.
Szerencsére alig lesz / van mozgásigénye. Mára a hangja is megjött, teljes rutinnal ugatta meg a dokit. Zorka vérig van sértődve, pedig állandóan tutujgatom, nehogy úgy érezze vége a világnak, de azt is éppenhogy csak hagyja. Semmi haverkodás - igenis vegyem tudomásul, hogy vele itt ki lett baszva.
A kiskutya meg irtó kíváncsi, barátkozna ezerrel. De ami késik nem múlik, fognak ezek még egymás hegyén-hátán aludni szerintem...

A növénykék után újabb taggal bővült az itthoni fauna, igaz, ezúttal némileg testesebb jószág költözött be.
Fehér zokniban jár, fekete kabátján fehér mellényt hord, pálcikalábakon rohangál, és barna gomb-szemeibe nézve még a legkeményebb szív is meglágyul. Valószínűleg terrier-keverék.
Egy sörözőben tette le a voksát végleg mellettünk, még párnát sem ért a seggünk, amikor a semmiből előrohanva befarolt Handsome, és átmenetileg nálunk táborozó apukája közé, majd soha többet nem mozdult mellőlünk. A pofija véres, ahogy mancsai is, se nyakörv, se póráz, csak a véget nem érő reszketés. Igazán nem hagyhattuk ott.

Holnap visszük állatorvoshoz, oltás, sebkezelés, ilyesmi. Mint az árnyék, úgy követ minket, se pisilni, se cigizni, se tévét nézni nem lehet nélküle. A neve pedig Max.

Hihetetlen, hogy még az Andrássy úton sem áll le a Természet Örök Körforgása. Kis házi bioszféránkban egészen váratlan, ugyanakkor teljesen logikus dolog történt: csírázik a chili, holott senki sem ültette el.
Hosszas kísérletezgetés, sorozatos ütlegelés, könyörgés és anyázás után ugyanis Handsome megtalálta A MÓDSZERT, hogy megakadályozza Zorkát a háztáji növényzet vegzálásában: őrölt chilit szórt a földjükre. Gondolom az őrleményben volt mag is, és az kelt ki, nagyon helyes, ici-pici kis zöld dolgok dugták ki a fejüket a jukka cserepében.
Asszem hamarosan chili-nagyhatalom leszünk.

Oké, csúnyán lebuktunk, ennek is a hülye macska az oka, meg én, hogy ahelyett, hogy Kis Tündérbogár-ként emlegetném, a rendes nevét használom.

Handsome tajtékzik "lássuk be, az egész város tudja, hogy blogolsz", én meg a költözésen morforndírozom. Mármint blogilag.

Egyébként és egyúttal, közvéleménykutatást, mitöbb népszavazást hirdetek, ugyanis ma elkezdtem baszkurálni a template-t és irtó ronda, vanília és málnafagyi színüre varázsoltam az oldalt, amit persze magam sem gondoltam komolyan, de asszem tudok jobbat is, szóval a kérdés imigyen szól..., áááá meg se kérdezem, majd, ha lesz kedvem, lesz másmilyen oldal.

Na, ez is elkelt. Irgalmatlan buli volt, bizonyíték rá a lilás-kékes zúzódás, amely szépen beteríti az egész térdemet. A székkel való ütközésre határozottan emlékszem (pedig kiittuk a helyet a Mojito-készletböl), de olyan erösségü fájdalomra, ami indokolná e színt, a legkevésbbé sem.

A menyasszony gyönyörü volt, mi remekül mulattunk, bár persze itt is elérkezett a mulatós "kék a szeme" mélypont, de szerencsére nagyjából akkor mentünk haza.

Tessék, kaptok asztali díszt, hogy valami képanyaggal is szolgáljak. A birtokomban lévö többi kép mindegyikén szemböl látszik valaki. Viszont a háttér az én dekoltázsom és az est elsö Kir Royal-ja .

És akkor holnap férjhez adunk mégegyet a csajok közül, itt szerencsére csak megfigyelö leszek, jóból is megárt a sok.

Amúgy meg reng a föld, de az ajtófélfa alatt így is életben lehet maradni.

Ja, és mostantól egy hétig szabin is vagyok, ami a szokásokhoz híven nem jelenti azt, hogy nem fogok dolgozni, de legalább sokáig alszom reggel.

Be a good girl
You've gotta try a little harder
That simply wasn't good enough
To make us proud

I'll live through you
I'll make you what I never was
If you're the best, then maybe so am I
Compared to him compared to her
I'm doing this for your own damn good
You'll make up for what I blew
What's the problem... why are you crying?!

A hétvégén jól elmentünk a Balatonra, nem csináltunk semmit, csak ettünk meg aludtunk meg napoztunk, aztán hazajöttünk. Ezt már hetekkel korábban megtehettük volna, mert Handsome hazai pereputtyának birtokában van egy ház, aminek a teraszáról ippeg kitünö kilátás nyílik a tóra és a strand is csak tíz perc sétára van, jó visszafelé tizenöt, mert hegynek föl, de nem tettük, mert, ha jobban utánagondolok a nyár minden kurva hétvégéjére jól betábláztuk magunkat.
Mostmegmár állítólag annyi a nyárnak, és csak az esö meg a ború, de hátha még a vénasszonyok.

És egyébiránt az annyát is annak, aki miután jól megérdeklödi, hogy hol is található pontosan Gyöngyszem, reklamálni kezdett, hogy az zajos. Remélem, hamarosan jelentkezik egy épeszü valaki, aki jópénzért akar Gyöngyszem bérlöje lenni, különben hülyét kapok a próbálkozóktól.

Apropó! Nem tudtok valakit, akinek kell egy gyönyörüséges pecó a belvárosban?

Ps.: meghalt a hosszú ö és ü a klaviatúrán. Handsome azt mondja ö állított el valamit. Még nem sikerült kideríteni, hogy pontosan mi is volt az. Addig így.

Az gáz, hogy miközben minden blogger a Szigetes élményeirôl áradozik, nekem egyáltalán semmi kedvem az egészhez?
Csak azért fogok kimenni, mert van egy ingyen napijegyem (igazából kettô volt, de ma hat lóval sem lehet visszatartani attól, hogy megnézzem, Lánygyerek mennyit nôtt hat nap alatt) és nincs pofám nem menni. Szerinted? Baj?

Nagyszabású bravúrsorozattal tegnap bevásároltunk Handsome-nak, vettünk egy csomó felsôruházati terméket, és rém büszke vagyok magunkra. Nekem ugyanennyi cucc megvásárlása átlagosan két hetet szokott igénybe venni. Mondjuk ô is elbizonytalanodott, amikor az elsô pár cipô, amit leemelt a polcról jó volt rá, tetszett neki és még le is volt árazva.
- Túl kevés a para. Nem kellene még körülnéznünk?

Holnap megyünk és meglátogatjuk Lánygyereket, aki már több mint egy hetes, irtósok haja van és az anyukája szerint egy zabagép. Handsome szerint Zorkát kellene elvinnünk ajándékba, ennél jobb alkalom nem lesz, hogy megszabaduljunk tôle. Bocs, de eddig tartott a némasági fogadalom, gondolom, ha levegôhöz jut majd, a kedves anyuka is bejelentkezik a világhálón, de egyelôre az újszülöttjéval van elfoglalva.

Jack kedvéért (aki persze nyilván a kutyának drukkolt végig) közlöm, hogy a meccset én vesztettem el, szombat éjjel ugyanis a macska konkrétan pofánkarmolt.

Ennek elôzménye, hogy a szülôk és a kutya szombat hajnali belépôje után szorosan mellettem töltötte az éjszakát, majd egész nap falmentén közlekedett, égnek meredô szôrrel, púpos háttal, szemét szigorúan a kutyán tartva. Ráadásul Handsome megpróbálta barátokká tenni ôket ("megmutatom Zorkának, hogy nem kell félni"), aminek az lett a vége, hogy a kutya nyüszögve-farkcsóválva akart barátok lenni, miközben Zorka Handsome kezében fújt és köpködött. Bár a kutya délutánra eltûnt a lakásból, Zorka idegei azóta is cafatokban lógnak.
Szombat este hazatérvén a kisebb dorbézból, felvettem, hogy megtutjgassam, és szerencsétlenségemre Handsome ekkor csukott be egy ajtót. Na ezt a feszültséget már nem bírta a megtépázott iderendszerû állat és mandínerbôl karmolt arcba.

Mentéségére legyen mondva, hogy még el sem hangzott teljes egészében az "akurvaanyád!", már jött bocsánatot kérni.

Kicsit aggódom. Este / éjjel / holnap reggel (attól függően mennyi idő alatt találnak megfelelő kereket Németországban a defektes helyett) megérkezik Handsome, az anyukája, az apukája meg a hatvan kilós, hiperaktív, "mindenkitimádok" kutyájuk. A lakásba, ahol épp egy alacsonyra nôtt, kissé piszkafa, agyonműtögetett macska regnál felsőbbrendűsége teljes tudatában és abban a szent meggyôzôdésben, hogy nála nagyobb / fontosabb / szebb / agyafúrtabb nem-emberi lény nem létezik a világon.
Mi lesz itt???

Teljesen biztos vagyok benne, hogy hamarosan cseppfolyós leszek, letocsogok a székről, belefolyok a Dunába és csatlakozom a világtengerekhez.

Ezek a hosszútávú terveim. Rövid távon szeretném abbahagyni gyöngyöző homlokom törölgetését és fázni egy kicsit.

Egyébként tegnap este nagyon nagy dolog történt ám, de nem tisztem bejelenteni, pedig alig bírom tartani a pofám. De majd az iletékesek...

Van a vádlimon egy szúnyogcsípés. Csak azért mesélem, mert egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy szúnyogcsípés, inkább úgy, mintha valami élien vert volna sátrat a bőröm alatt. Oké, vakartam, de azért a véraláfutás túlzásnak tűnik.

Egyébként délután meglátogattam Gyöngyszemet, és hosszas szaglászás és hangos "honnan jön ez a penetra?" kérdezősködés után kitakarítottam a konyszekrényből a fél kiló folyósra rohadt vöröshagymát, majd pánikszerűen zacskóba pakoltam / kidobtam minden romlandót és kihúztam a hűtőt. A zacskóba pakolt dolgokat hazahoztam. Most van itthon öt tonna mirelitzöldség. Asszem beborogatom a szúnyogcsípésem.

Kényszeresen nézegetem a levelesládát, de nincs benne küldemény, se most, se tíz perce se tíz perc múlva.
Mindenki ír valakinek. Persze. Az Ezredesúrnak nincs aki írjon.
- És ne ezredesurazzon, amikor ezredesuraz!
- Igenis ezredesúr!