naivdiva

Fantasztikus dolog törént: két egész nap óta időről időre eszembe jut egy pasi, aki nem Mr. Simpson, nem Handsome és nem ÉEM.
Viszont ezzel párhuzamosan borzasztó dolog is történt: rájöttem, hogy démonokkal élek egy koponyában.

Tegnap egyébként A.-val álltunk a lakásuk közepén, mint két ötéves kislány, majd sikitozva becsuktunk minden ablakot, és innentől kezdve ültünk a lakásuk közepén, mint két ötéves kislány. Tényleg félelmetes volt.

Tűpárna lett a seggemból. Nagyjából 30 szúnyogcsípést szedtem össze tegnap este (folyton összezavarodok számolás közben), pedig volt rajtam egy farmer, sőt bugyi is.

A margitszigeti piknik keretében elbúcsúztattuk A.-t, aki szerdán elköltözik Mexikóba, tisztességgel berúgtunk, és érzelegtünk. A jeles társasági eseményen találtam egy backgammon-fan kollégát, akivel több körös, véres küzdelmet folytattunk. 3 menetben, kiütéssel győztem.

Szintén tegnap megünnepeltük Nagyanyám szülinapját, stílre húzott nappali, és ebédlő, sárga rózsa amíg a szem ellát, egy kiseb falunak elegendő kaja, teljes létszám. A család egyemberként kiáltozott "tényleg jár!". Rambó némi segítséggel valóban akár háromszor is körberohan a házon, ami egy tízhónapostól egész szép teljesítmény, közben pedig utasításokkal látja el az épp a kezét fogó felmenőjét (tetete, dedede, brrrr).

Ma pedig hasrafekszem és kenegetem a seggem fenistillel.

Oké.
Asszem szétcsúsztam.
Pedig csak egy nagy levegő kéne valahol...

Főnök 2.0 egy jólsikerült lapindító után a maga cizellált módján berángatott a szobájába (várjál, még ne menj sehova, gyerebe) és az arcomba vágott egy számot, ami csak 20 százalékban különbözött attól, amit célként említettem neki, amikor legutóbb a fizetésemelésemről beszéltünk az ő cizellált módján (mondj egy számot, amit levonhatok a fizetésedből, amiért tanulhatsz).

Megkaptam végre a fizetésemelést, ami a bázishoz képest kb 60 százalék, tehát számottevő, mitöbb, életmentő. Pár hónap alatt törlesztem összes tartozásaim (végülis csak az Elmü a durva belőle, a közös költség-hátralékomon úrrá lettem nyár elején), és ezentúl élek, mint marcihevesen.

Viszont a sikernek ára van: a szerkesztőségi picsák (figyelem, új fogalmat vezetek be) egy emberként utálnak. A hír kiszivárgott, és most mindenki, aki vagy 3 hónapja is dolgozik nálunk, de elégedetlen a fizetésével, engem gyűlöl.
Mindenki bekaphattya, egy év kőkemény munkám, éjszakázásom, nem alvásom, és bő fél év tántoríthatatlan asztalverés van ebben a 60 százalékban.

Nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam, mert megkapom végre a lóvét,ami fél éve járna. Mert megérdemlem.

Napok óta értelmes beszélgetéseket folytatok Mr. Simpsonnal.
Semmi "holbasztukel", "jajmostmilesz", "hogyantovább" és nemmehetezígy".

Le vagyok nyűgözve.

Most ki kellene találnom, hogy fogunk a lapnál egy ezerszer lerágott, porlepte témát új oldalról megközelíteni (mert muszáj, azért), de egyelőre csak sztereotípiákban bírok gondolkozni, ez pedig nem tesz jót az új megközelítésnek.

Mr. Simpson vagy alszik, vagy a sárkánybarlangban van, mindenesetre nem hajlandó velem szimultán researchölni (Apa: magyarul beszéjjél, idegbajt kapok!!!), úgyhogy asszem adok egyet a magányos szingli sztereotípiának, megeszem a maradék lecsót és nézek valami dvdt.
Jóétvágy.

Persze, ki ne sajnálná magát időnként, és miért pont én ne sajnálnám magam?
Akkor is, ha tudom, hogy a pont, ahol ácsorgok a saját döntéseim eredménye, akkor is, ha most sem csinálnám másképp, és akkor is, ha előre tudtam, hogy ez lesz.

Tegnap végre rájöttem, miért vagyok képtelen ellenállni ÉEM-nek. Tökéltes ötvözete két pasinak, akik iránt valaha is rajongást megközelítő érzelmeket tápláltam: egyszerűen elvesztek minden kontrollt, ha Johnny Depp fejéből a Novák Péter hangja szól hozzám.
Meg persze nyilván a feromonok. De nem csinálok hülyeséget, hiába minden kémia. Öreg, megfontolt és lusta vagyok én már ehhez.