csütörtök, december 28, 2006

Jólsikerült, családias házibuli volt nálunk tegnap.

Azt hiszem az volt az utolsó ép gondolatom hajnali 2-kor, hogy milyen szuper dolog, hogy tulajdonképpen rengeteg barátunk van, és milyen kevéssé szuper az, hogy egy hét alatt próbálunk bepótolni minden szociális tevékenységet, amit év közben elmulasztunk.

Ezután már csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne, ha Mr. Simpson abbahagyná a horkolást, és el tudnék aludni.

vasárnap, december 24, 2006


Áll a fa itthon, leginkább színes izzók vannak rajta, macskamentes magasságban néhány dísz, tegnap szereztünk egy csúcsdíszt is, mert azt Zorka eltörte egy perc alatt (nem, akkor még nem a fán volt, hanem zacskóban az asztalon) - a készleteket majd növeljük, ez az első karácsonyfánk.

Ajándékok csekkolva (ha bajba kerülnénk, van amiből kettő is van, mert azt hittük elvesztettük, de mégsem), becsomagolva.
Hajrá és boldog mindent mindenkinek!

kedd, december 19, 2006

Zorka egy vérbeli szemétláda.
Ma reggel képes volt addig ordítani, amíg fel nem ébredtem (ez kitartó munkát igényel, kb egy éve teljesen immunis vagyok a szirénára), aztán feljött és konkrétan kivert az ágyból. Először úgy csinált, mintha csak fodrászkodni akarna, aztán módszeresen addig bújt a számba, amíg fel kellett emelnem a fejem, hogy levegőt kapjak.
Mondanom sem kell, hogy úgy a kajás-, mint a vizestálja színültig volt a reggeli ellátmánnyal.
Egy igazi kis geci.

Már csak 2 ajándékot kell vennem, meg csomagolópapírt és valahogy meg kell győznöm Hugit, hogy nem a megahisztérikus karácsonyi őrületben kell menyasszonyiruhát nézni.

És (majdnem) visszatértem az eredeti hajszínemhez. Azt a színt, ami eredetileg nőtt, nem tudja reprodukálni semmilyen festék, sőt még én magam sem, mert megöregedtem és őszülök. Úgyhogy marad a kábé.

szombat, december 16, 2006

Na most fogok beleszaladni a klasszikus "majd elintézek mindent szabi alatt" szindrómába.
Tegnap dolgoztam utoljára az idén (ugye?), a jövő hétre pedig körülbelül egy hónapnyi programot sikerült már leegyeztetnem.

Kell ajándékokat vásárolnom (ebben csatlakozik állítólag M.), akarok menni fürdőbe, mert megérdemlem (Kontaktinával), Hugi rápörgött az esküvőiruha-szörcsre (állítólag január végén jelenik meg a 2007-es habcsók-kollekció, én megvárnám azt), szerda estére pedig 2 programot jelez előre a notesz (csajokkarácsony+céges buli, szerencsére ebben a sorrendben).

Ehhez jön még a lakás puccosítása, Anyának segítés a főzésben, Mr. Simpson helyett ajándékvásárlás (tuti, hogy a "szerdától nem dolgozom" kijelentést csak valami átmeneti figyelem-elterelésnek szánta) és továbbra sem sikerült egyeztetni a hólinájt programot. Lassan a család eléri azt a kritikus méretet, amikor már matematikai esélyünk sincs úgy szervezni a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen.

Éjjen, Karácsony van, nemdolgozom, és aggodalmaskodhatok nem-droid hüjeségeken. Deszeretem ezt.

kedd, december 12, 2006

A hétvégi események nagyszerű lehetőséget adtak Mr. Simpsonnak, hogy minden közelebbi barátjával megigyon egy viszkit.
Az egyiket épp most készül felrángatni, hiába citáltam elő a mosatlan edényhalmokat védekezésül. Úgyhogy most mosogatni fogok. Rettentő nehéz dolog ez a menyasszonyság.

A Cégnél egyébként meglepő sikert arattunk, egyelőre mindenki, akivel megosztottuk a hírt határozottan örült. Pedig kicsit aggódtunk, hogy Főnök 1.0 és/vagy 2.0 a bejelentést követően azonnali hatállyal kirúg egyikőnket (rosszabb esetben mindkettőnket, bár az már teljes kreténség lett volna). De még ők is örültek.

hétfő, december 11, 2006

Szóval az történt, hogy vasárnap Mr. Simpson megkérte a kezem, én pedig igent rebegtem.
Úgyhogy májusban hatalmas külsőségek közepette (nem) jól összeházasodunk.

Apa három vodkát gurított le gyors egymás utánban a hír hallatára, Anya elővette a kockástfüzetét, elkezdett jegyzetelni, majd közölte, hogy mindenbe bele fog szólni, Hugi elbőgte magát (nemisértem, előbb tudta mi lesz mint én) aztán Anya is elbőgte magát.
Én nem bőgtem, én örülök.
Gyönyörűszép gyűrűm is van.

Na most akkor az van, hogy férjhez megyek.

szombat, december 02, 2006

Azt hiszem régen vágtam annyira döbbent arcot, mint tegnap este, amikor 11 körül öt kurva szállt ki a liftből a stricijük kíséretében.
Egyrészt nem értem, hogy fértek be hatan abba a picike liftbe, másrészt ezek szerint tényleg anyámnak van igaza, aki szerint az elsőn egy bordély üzemel.

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]