hétfő, január 31, 2005

Na, ilyen rövid ideig sem dolgoztam még sehol. Monnyuk eddig sehol sem kellett volna határozatlan ideig ingyér.
Most komolyan. Miért gondolja valaki, hogy az egyetlen vágyam, hogy féléveket basszak el az életemből rengeteg munkával, fizetés nélkül? És mit gondolt, hogy addig ki fogja megvenni a macskakaját? Ő?

Ezt a szarcsimbók országot, baszki!
Jaaaa? Fizetni nem tudok.
Jaaaa? Én meg nem dolgozom ingyen, köcsög, akkor se, ha nincs más melóm. Ingyér itthon is maradhatok, kialhatom magam minden nap és írhatok szakdolgozatot.

Rosszfiú holnap elutazik egy hónapra Ausztráliába, ma felhívott, közölte, hogy semmi kedve menni, de itthon maradni se, tulajdonképpen semmihez sincs kedve, meg kellene nősülnie. Ne kérdezzétek, honnan a gondolatpárosítás, én sem értem. Útravalóul közöltem, hogy annyit rinyál, amennyit akar, nem fogom sajnálni, mert egy hónapra elutazik az óceánhoz a 30 fokba, tegye fel a gépre a seggét és érezze jól magát.

A Castroból hazafelé megállapítottam, hogy a Bakáts téren ottfelejtették a karácsonyfát a templom előtt. Szegény. Mekkora ciki lehet, hogy a többiek már rég elindultak a cellulózba, ő meg még mindig ott álldigál. Igaz, akár aktuál is lehetne, olyan kurva hideg van. És rájöttem, hogy a tél arra való, hogy hálát adjunk a civilizáció vívmányaiért, úgyis, mint télikabát, fűtőtest, teatojás.

Reggel megyek az új melóhelyre. Majd tájékoztatok.


szombat, január 29, 2005

Kiszedték a varratokat a szörnyből. Persze nem volt annyira egyszerű, mert RémHelyes Doktorbácsi elutazott, csak hétfőn lesz, de hétfőn megyek az új igahelyre, nem tudom odavinni.

Szóval tegnap odatelefonáltam, miorvosunk nincs itthon, de a varrat nem maradhat tovább, (a múltkor is két napot csúsztunk és úgy belegyógyult, hogy alig bírták kiműteni belőle) mondták, mennyünk, Ügyelet van, peeeeersze, kiszedik. Odamentünk (Hugi, meg LB meg én), de az Ügyelet helyén csak egy kurvanagy táblát találtunk " műtétet végzünk, kérjük türelmüket". Na az egyémet aztán kérhették, soha nem is volt, mandínerből caplattam vissza a betegirányítóba és alig ingerülten érdeklődtem a műtét hossza, az orvosok száma és a várakozással töltendő percek sokasága felől. Mivel válasz helyett egy vállrándítást és a fog között szűrt "akár egy óráig is eltarthat"-ot kaptam, fogtam a szörnyet és hazamentünk.

Ma megint odatelefonáltam, rávettem Apát, hogy vigyen el minket. Nem volt műtét, sor sem volt, konkrétan rajtunk kívül egy lélek sem tartózkodott a sebészeten, egy darabig úgy tűnt, orvos sem. 15, rémes türelemben eltöltött perc után ismét a betegirányítóba mentem, megerősítendő, hogy télleg van valaki az osztályon, csak nincs kedve előjönni. Megerősítést megkaptam visszasétiztem. Innetől már csak 10 perc volt az egész, nyolc perc várás, két perc varratszedés.
És még mondja valaki, hogy nem megy minden, mint a karikacsapás.

péntek, január 28, 2005

M. ma súlyos atrocitásnak tette ki szegény Zorkát, ugyanis megjelent egy Nyulitól kapott kiskabátban.
A macska szagolgatta, szagolgatta, sehogy sem értettük, miatúrót talált rajta, pedig szemmel láthatóan ráizgult a ruhadarabra. Aztán nyomozót megszégyenító logikával göngyölítettük fel az ügyet: Nyulinak ugyanis két még igazi lány cicája van, akiknek ugye igazi lánycica szaga van, és Zorka velük még sosem talákozott szagilag, M. két macskája meg exfiú meg exlány, nem árasztanak gyanús szagokat, az sosem érdekelte különösebben...

Ma elviszem varratszedni, sajnos RémHelyes Doktorbácsi külföldön van, úgyhogy az Ügyelet szedi ki belőle a cérnát. Holnap pedig szánkózni megyünk A.-val, ha minden igaz. És akkor köszöntük szépen, ennyi elég is volt, hétfőn jöhet a 20 fok meg a napsütés. Kösz.

csütörtök, január 27, 2005

Na, csak kibújt a szög a zsákból: Anyáék szerint sem vagyok százas, úgyhogy mennyek szépen szakemberhez, mert az nem normális, hogy a szorongáson kívül nem csinálok semmit. Oké. Szakemberhez megyek. Piszológushoz.
Én. Bazmeg. Ez vicces lesz. Ööööööö. Nemtom. Most ezt még csócsálgatom.

Amúgy folydogálnak a félőrült napok, ma elkezdtem írni a mesét, egész jót haladtam, sokkal könnyebbnek tűnik mesét írni, mint bármi mást, ez lesz a munkaterápiám. Hétfőig, mert onnan igazi munkám is lesz, feltéve, hogy meg tudom győzni a csávót, hogy ingyér robotoltatni nem tartozik a pící kategóriába.

A júzer Lószerafinnal talált ide. :)
Élnek még normális lények az Univerzumban... csak én nem találkozom velük.

szerda, január 26, 2005

Fura, ahogy telik az idő, egyre kevésbbé őszintézek a blogon, mintha azzal, hogy régóta írom, elveszne a magánszféra érzésem is.
Pedig jól esett az elején itt kirinyálni magamból mindent.

Mint most, hogy mennyire be vagyok parázva az új melóhelytől, hogy nem akarok mégegyszer akkora szarba nyúlni mint nyáron, hogy én is megfeleljek, de ne is utáljam az egészet és meg is éljek belőle.
Meg attól, hogy az egyedüllét annyira kezd állapot lenni, hogy gyakran már észre sem veszem és (ez a teljes közröhej része) mennyire asse tudom már hogy kell viselkedni "helyzetben".

Persze heherészhetnék, hogy nimá, annyira lúzer vagyok, hogy a telefonszámom se tudom rátukmálni senkire, de tudom, hogy régen jött magától, nem kellet tukmálni, kérték. (hjaj édesem, nagyanyádnak annyi udvarlója volt, hogy a sor a Burger Kingig állt. Ja, az volt ott régen, tudom, hogy most szálloda van a helyén!)
És sajna nem az a megoldás, hogy megöregedtem, mert még nem, vagy nem nagyon. Hanem az, hogy fingom sincs már, melyik a jó út egy működő kapcsolat szárbaszökkentéséhez, annyira meg nem érdekel, hogy elkezdjek kísérletezni.
Istenem, mikor lovagol már erre az a kurva herceg? Annyira unom a magában szorongó szingli szerepét...

kedd, január 25, 2005

Oké. Asszem soha nem lesz belőlem vérbeli HTB. Tegnap Huginak szülinapja volt, anya reggel bejelentette, hogy nálam ünneplünk. Hüdejó, csinálok tortát, plusz tuti ok, hogy végre kitakarítsak.
A családom viszont telhetetlen fajta (velem együtt oc), Apa feljött délelőtt, hozta a tisztítószer-utánpótlást.
- Akkor csak tortát csinálsz, vagy lesz kaja is?
- ....Peeersze, lesz kaja is.
És megkezdődött az ámok.
Mire kitakarítottam fél 3 volt, mire bevásároltam fél 4. 5-kor jöttek, addigra térdig lógott a nyelvem és nagyjából elbasztam a zselatint a tortán.
Viszont isteni mustáros-bazsalikomos csirkét csináltam, mégistenibb salátával, egy morzsa sem maradt belőle. Mondtam is M.-nek, hogy ezennel tudok főzni, csak nem szeretek. Bár, ha jól emlékszem este még azon filóztam, ma mit főzzek. Reggelre szerencsére elmúlt minden mocskos gondolat a fejemből.

És van csengőm. Zorka összefossa magát, ahányszor megszólal. Hehe. Pszichológiai fegyver...

hétfő, január 24, 2005

Kint aludtam M.-éknél, mert ügyes vagyok és szereztem autót.
Több felfedezéssel is szolgált a reggel:
1. -5-ben jegetkaparni a kocsiról mindenképp mulatságos, de nem gyakran ismétlendő elfoglaltság
2. A régi céges Kápó 1.0 valóban űbertirpák, nem csak felfokozott érzelmi állapotomban gondoltam, hogy egy fasz. Ma szembejött velem, belenézett az arcomba és nem köszönt. Nem mintha visszaköszöntem volna neki. Naiv nem felejt...
3. Ez igazából újrafelfedezés: bulitól nyúzott arccal kora reggel hazavánszorogni tökjó. Persze az az igazi, ha előtte nem is aludtál, hajnali hat van, és még a tegnap folytatása a ma, de így se volt rossz. (ja, mert a kocsit bevittem nagyanyámnak a munkahelyére, ami az én régi munkahelyem is.)

A macska sajnos nem nyerte vissza az ép eszét. Asszem hamarosan véletlen baleset éri és kipottyan a harmadikról. Bár ez nem jó, biztos túlélné és cipelhetném megint műtögetni. Baszki. Nincs valakinek egy használaton kívüli pisztolya?

vasárnap, január 23, 2005

Még szerencse, hogy van nekem egy apám, aki belelát a fejembe.
Sokszor nem annyira jó, mert azt is látja, ami nem kifejezetten tartozik a nagynyilvánosságra, de nála jobban senki sem tud ráolvasással démoneltüntetni.

Kicsit elfáradtam tegnap.
Ahhoz képest, hogy éjjel bőgicséltem egy-két órát, nem is dagadt be a szemem, ami tiszta haszon. Nem vagyok jól, érzésem szerint a vérnyomásom a nullához konvergál.
A bőgicsélést nem tudom racionálisan megmagyarázni, főleg, hogy éjjel jött, de arra emlékszem, hogy Zorka megint üvöltözött és felmerült bennem, hogy valaki mással kellene laknia, ha velem ilyen boldogtalan.
Minden éjszaka műsor van. Zorka őrjöng, én szorongok, a kettő csak kicsit függ össze.
Talán egyszer majd eltűnnek a démonok vagy, ha nem, egyszer legyőzöm őket. Vagy akkor győzzenek ők, nekem az is jó, vigyenek, de minden éjjel ez a küzdelem, ez nem jó.

szombat, január 22, 2005

Letudtam az utolsó vizsgámat, ennek örömére iddoggáltunk kicsit A.-val, de kilencre már itthon voltam, monnyuk hullarészegen. Így mulatnak a nyögdíjasok...

Megyek és veszek egy harisnyát, felöltözöm titkárnőbe, aztán férjhez adjuk M.-et. Hugi már ott tipródik, nekem meg biztosnak látszik a mai három doboz cigi.


csütörtök, január 20, 2005

Nahhh.
Szereztem hacukát óccsóér', kosztyűűűm, nyolc rugeszből. Jó vagyok. Istentelenül jó vagyok. Persze elszabadult a shopping-monster, vettem egy gyönyörűszép sálat is, de az belül van a nyolcon, úgyhogy.

Valaki rúgjon már seggbe, hogy mossak, mert a nyári kis izéim nem felelnek meg az időjárásnak, tiszta nadrág meg nem kerül elő egyse, hiába szólongatom őket.

Zorkát kábé gyógyultnak nyilvánítom. Százas csak a varratszedés után lesz, de a seb szépen gyógyul, ő meg csúszik vissza a dervis karmai közé, tegnap este már majdnem originálban adta elő a "megőrültem, meneküljön, ki merre lát" produkciót.
Reggel egy kisebb egyensúlyvesztés után leborult a dohányzóasztalról. És követte őt egy kézkrém, néhány kanál és a szemceruzám.
Persze utána úgy csinált, mintha direkt lett volna és mandínerből rohant a guruló cerka után. Én kérek elnézést.

Laza kis hétvégénk lesz.
Szombaton reggel Hugi államvizsgázik - asszem ennél jobban már nem parázhatna, hiába mondom neki, hogy, ha már idáig eljutott, nem most fogják kivágni.

Szombat délután M. és a Pasija egybekelnek. Ehhez nekem már csak valami rongyot kellene vennem, ami abszolút lehetetlen kvesztnek tűnik az elmúlt két nap tükrében. Az egész kurva városban nem lehet kapni semmit, ami kicsit is esküvős, pedig a tanú mégsem állhat oda egy farmer-pulcsi kombóban.

Szombat este Hugi államvizsgaünneplő ivászat a pasija telkén (Esztergom).
Vasárnap este mennyegző ünneplő ereszdelahajam M.-éknél.

Nem hiszem, hogy hétfő este lesz még működő agysejtem, persze nem is ez a cél. Most épp nem tudom, melyiknek drukkoljak jobban (asszem kicsit Hugi felé húzok, az mégis nagyobb para, mint igent rebegni), mindenesetre naaagy-naaagy sorskérdések dőlnek majd el a januári kurvahidegben.

kedd, január 18, 2005

Ja! És L. megkerült (miután a változatosság kedvéért felszívodott néhány hétre, én meg halálra aggódtam magam, hogy elmosta a cunami), és közölte, hogy itthon marad és macskát akar.
Én meg nem tudom, hogy ezt vegyem első lépésnek a felnőttéválás / letelepedés útján és örüljek, vagy kezdjek kiselőadás-sorozatba " De a cicát nem hagyhatod itt kéthavona három hónapra" címmel.

Egy homeless néni bagózik a hatoson. Az utasok pánikszerűen menekülnek, mert a néni nem csak füstöl, de a száját is jártatja. Nem köt bele senkibe, nem kéreget, zömmel szidja a kormányt, meg a politikusokat, de az úri közönségnek ez is sok.
Egy pasi rászól:
- Ne dohányozzon itt! Nem szabad!
- Itt mindent szabad, még baszni is! - replikázik a néni.
A pasi nem válaszol, elmenekül a kocsi másik vége felé. Két perc múlva egy kétunokás nagymama megkéri:
- Legalább a gyerekekre legyen tekintettel...
- Jó, elnyomom. - és ledobja a staubot, és elnyomja.


Egyébként meg nem értem, hogy a szórólaposztó kissrác miért engem talált ideális alanynak egy-egy kurvanagy szatyorral mindkét kezemben, a mellettem flangáló fószerrel szemben. Egy ideig dilemmázott, nézett engem, nézte a fószert, méricskélt, majd a meghozott döntés felett érzett örömmel az arcán, diadalmasan nekem nyújtotta a fecnit. El akartam venni, de esélytelen voltam...

A júzerek mostanában rém összetett keresőkombinációkat használnak. Ezzel megnevettetnek.
- '80-as évek szexfilmjei - hát ja. Sok emlékem nincs róluk, a '80-as években még egész más dolgok kötötték le nyiladozó elmémet.
- Mit jelent a kulcsrakész - ezt meg nem is értem. Valami súlyos jogi vita áll a háttérben? Vagy elveszett a kulcs? Azért segítek. Nálam a kulcsrakész azt jelentette, hogy le volt burkolva minden, állt a galéria és volt egy félkész konyhám. Ezenkívül rengeteg dobozt.

Zorka egész este mint egy meditáló jógi ücsörgött az ablakban, hatalmas pupillákkal. Dölöngélt, de nem feküdt le. Nem is aludt, de rettentően be volt lassulva. Bámult kifelé, orrát az ablakhoz nyomva és csak nevének többszöri ismétlésére kezde forgatni a füleit, aztán a fejét. Jó tripp lehetett.

Most persze alszik.


hétfő, január 17, 2005

Itthon van.
Rémesen néz ki, bár már megszokhattam volna, hogy állandóan össze-vissza van kaszabolva.
Kifogtuk az emberi faj újabb csótányát egy taxis személyében, aki (miután az ÁLLATorvosi Egyetemhez kértem a kocsit, kiszámítva, mikor végzünk, hogy Zork ne fázogasson tízperceket), közölte, hogy nem szállít állatot, hív egy másik kollégát.
Kunyiztam, hogy csak egy cica, hordóban van, le van szedálva és happened to be, most esett át egy hasi műtéten, ha most itt ácsorgunk 15 percet a -5 fokban, tök beteg lesz, de nem hatott semmi. Ő nem szállít állatot, ismételte és elhúzott.
Az ilyen tényleg dögöljön meg a neve napján.

aki pedig tuti tippet tud, hogy kell a macskát a sebnyalogatásban megakadályozni (padlóhoz szögelés, nyelvkivágás, kinyiffantás nem ér!!!) azonnal szóljon. Ugyanis RémHelyes Doktorbácsi határozott parancsa ellenére ezerrel nyalja.

Na beadtam Zorkát a mészárszékre. Mi voltunk az elsők, kurvakorán értünk oda, velünk egy időben érkezett egy puli, aki rosszul esett és irtócsúnya seb volt a lábán, egy denevérfülű, sarki keverék protekcióval (a gazdi asszisztens az osztályról) és némi karácsonyfadísszel a szervezetében, egy spániel, aki gazdája rövid ismertetője szerint töksüket és nem lát semmit, meg egy borzadájkövér tacskó, akinek nemtom mi baja volt a gazdáin kívül, akik atyala-patyalázva egrecíroztatták. Szerencsére a többiek más doktorbácsikhoz vártak. (Fura, egy női orvos sincs az osztályon.)

RémHelyes Doktorbácsi "Helló szépségem"-mel üdvözölte Zorkát, kicsit tili-tolizott vele a vizsgálóasztalon (mindig ezt csinálja, hogy lássa mennyire működnek a steppelt lábak), aztán "majd délután adok használati utasítást"-al utamra bocsátott. Nekem sajnos nem mondta, hogy helló szépségem.

Nagyon furcsa a lakás az üvöltő démon nélkül, állandó hiányérzetem van, hüpp, de tényleg. Remélem jól leszedálják és ma este nyugi lesz. Tegnap éjjel rájöttem, hogy a kisasszony velem szórakozik, ugyanis üvöltés végett kicsuktam a hálóból, mire elhallgatott. Egy óra kuss után kinyitottam az ajtót, akkor megint elkezdte,amikor megint kicsuktam abbahagyta.
M. szerint balek vagyok.

vasárnap, január 16, 2005

A macska harmadik napja (éjszakája?) nem hagy aludni. Ígyaztán reggelente egy zombi aktivitásával ébredek (szintén a macskára), és két bögre kávé után sem nagyon térnek vissza az agyfunkcióim.

Most persze aggódom. Egyrészt magamért, mert mi lesz velem, ha egy reggel nem ébredek fel / felébredek, de annyira sem működik az agyam, hogy végrehajtsam az ágyból kikelés c. mutatványt / felkelek, de onnan fonalat vesztek, és csak ülök a galérián és nemtom most mi jön.

Másrészt a macskért (ez a rosszabb), mert nem vágom, mi okból üvöltözi-rohangálja végig az éjszakákat (félálomban asszem már lepörgött a biztos valami fel nem fedezett macska-kór támadta meg, illetve a tényleg megszállta egy démon baz c. kisfilm is), és ez az ok miért nem készteti napközbeni üvöltésre. Napközben többnyire édesdeden alszik valami ruhakupacon, najó max. egy kicsit nyafog.

Holnap reggel megyünk RémHelyes ámde Véreskezű Doktorbácsihoz és csak remélni tudom, hogy amikor felnyitja szegénykémet, távozik belőle a dervis. Ha nem, én fogok távozni a lakásból. Őt mégsem tehetem utcára, hülyén nézne ki, ahogy koldul az Oktogonon...

péntek, január 14, 2005

Nem vagyok egy elkötelezett maszop rajongó, de ez most naon tecc.

Mert milyen jófej a Viki, hogy nyitva az ajtaja meg minden, és még mennyivel jobbfej a Ferkó, hogy baz', fog veled a halál tereferélni. Bár persze ároktemetés meg minden, és akár el is mehetne, és borulhatnának egymás vállára, hogy
- Tudod, hogy nem úgy értettem - szipp
- Tudom Vikikém, hogy nem úgy - hüpp
- Van valakinek egy zsepije? - Kérdeznék, és mindenki könnyes szemmel mosolyogna, dübörögne a taps, hogy ezaz, végre betemetve az árkok, lehet ezt felnőtt módjára is.

Csakhát a magyar politika nem a megbékélésről, meg a konszenzuskeresésről híres, hanem az anyázásról és az győz a választásokon, aki hangosabban anyázik, aztán emeli kettővel a tétet.

És monnyuk tegyük a szánalmas skatulyába Viki próbálkozását, aki gondolom bokánfosta magát, hogy jött valaki, aki nem csak kapkodja a levegőt, mint kacsa a nokellit, amikor beanyáznak neki, hanem rémstílusosan visszaanyáz. A tisztelt tanácsadó gárda meg kitalálhatna végre valamit, ami nem egy álprobléma álboncolgatása. Lehet, hogy valamivel hatékonyabb lenne a szavazatgyűjtés (mindkét oldalon), ha eccer nem ők akarnák megmondani a népnek, meg a polgároknak hogy mi érdekli őket, hanem fordítva, azzal foglalkoznának, ami az állampolgárnak viszket.

Ráadásul ronda kibaszás lenne, ha jól megbékélnének. Ez a nemzet (is) cirkuszt akar meg kenyeret. Miatökről írna az a sok újság, ha már ez a kis szórakozás se jutna a népnek, miközben megkeresi a kormánynak, meg a kurva pártoknak a kenyérre valót?

csütörtök, január 13, 2005

Most aztán ki lettem okosítva.
1. Fele annyi mosópor, mert "látom rajta, hogy sokat habzik". ???
2. NO kalgon et ól, mert "a mosóporban van annyi vízlágyító, amennyi kell". Oké, köszi, ezen is spórolok.
3. Egy darab pulcsit nem lehet hatpár zoknival és öt bugyival együtt mosni (ez okozta az anomáliát), mert "nem egyensúlyozódik ki a dob, ha csak egy olyan darab van benne, ami vizesen jóval nehezebb, mint a többi". És akkor ide beilleszteném a délelőtt az akszelerónál elmaradt miafasz???-t.

És én nemtom honnan származik a pornó- erotikus- és szexfilmek alapjául szolgáló feltevés, mely szerint a szerelővel lehet dugni, mert izmos, sármos, illatozik a pacsulitól és pont van fél órája egy kufircra. Nekem legalábbis mindig a sörhasas, borostás, ippegnembüdös szerelők jutnak.

Na nem üvöltöttem, sőt udvarias voltam és konszolidált. A nőnek meg nem volt annyi humora, hogy kiértse a hanglejtésemben elrejtett iróniát. Gyöngyöt a disznók elé, vagy mi.
Figyelmen kívül kell hagynom 20 rugesznyi csekket... A múltkor is így kezdődött.

Mosógépszerelő sehol, gondolom 14:05-kor állít majd be. Addig képkeretet kreálok, Zorka szerves közreműködésével, igaz őt csak a ceruzák érdeklik, a végeredmény kevésbé.

Várom a mosógépszerelőt.
Ez a délelőtti program, mert persze van garis ingyéjavítás, de az nem úgy megy, hogy megmondják mikor jön, hanem majd jön 9 és 2 között, te meg dekkolj otthon. Zuppa.

Akszelero-saga, chptr. 2: két nap alatt érkezett 30 rongynyi csekk. Most gyűjtöm az erőt és a türelmet, hogy amikor felhívom őket, ne üvöltsem a telefonba, hogy MIAFASZ???

szerda, január 12, 2005

Aaaaaaaaaaaaand, now, the winner of the week:
Biztonsági ajtó csepel.
Baszki.

Aki pedig emelni szeretné a frusztrációs szintet, töltsön le Serious Backgammon programot.
Tutira csak néhány óra kell egy kivitelezhető öngyilkossági tervhez. Ötpercenként támad kedvem abúzálni a szoftver kifejlesztőjét.

Ps.: a Baszki-t lassan trade marknak nyilváníttatom.

Lehet, hogy Rosszfiúval egy helyen fogunk dolgozni.
Na az vicces lesz.
Egyébként borsófőzeléket hozott.

Na, hétfőn megyünk RémHelyes Doktorbácsihoz.
Szegény Zork...

Tegnap voltam kiállításmegnyitón a kogartban, A.-val meg a mamájával, az FMK '80-as évek beli termése tekinthető meg.
Ennyi lecsúszott pofát már rég láttam egy rakáson. Apa ezekkel az arcokkal mozgott, mondjuk nem a '80-as, hanem a '70-es években. Azt hiszem néha sajnálja, hogy már rég nem pörög velük, de tegnap az a határozott érzésem volt, hogy ez volt az egyetlen mód, hogy megőrizze az ép eszét.
Nehéz lehet persze ennek a generációnak, mert a komenizmusban minden művészet volt, ami rendszerellenes gondolatra épült, aztán egyszercsak kinyílt a világ, és bejött egy csomó minden, a "közönség" láthatott olyat, amit addig nem, és már nem volt elég "lázadónak" lenni.

Látom a tesómat, aki az egyel fiatalabb művészgeneráció, de még neki is nehéz volt megértenie, hogy a vadkapitalizmusban mennyire más a művészélet. Az évfolyamtársai ezt úgy élték meg, hogy "kurvulni kell".
Aztán lassan elfogadták, hogy bezony, el is kell adni a műveket, és talán ettől azok még nem válnak termékké.

Rosszfiú mingyá itt lesz, hoz nekem ebédet.

kedd, január 11, 2005

Délutáni alvást produkáltam. Ilyet utoljára kb hat éve. Megvan a maga bája: kettészakad a nap, olyan, mintha kétszer csinálnám végig uazt a 24 órát. Ilynekor nemtom mi van, hanyadika, milyen nap, melyik földrész, kell-e kávét innom.

Vettem a macskának macskahordót. Ronda szürke, de a drágább is ronda szürke volt, csak drágább. Jó, meg fémből volt a rács az elején, ami plusz az occsóbb felé billentette a mérleg nyelvét.

Az üres macskahordó trükkös dolog: az utcai népesség állatbarát része próbál lopva belekukkolni, de úgy, hogy közben nem hajol le, ettől úgy néznek ki, mint akinek nyolcnapos görcs állt a nyakába, ráadásul a végén nem nyernek semmit, mert a hordó üres, nem lehet megállni nézegetni a kis szörnyet. Höhöhöhö.
A liftben egy nő nem bírta ki.
- Van benne valaki?
- Igen, de most épp láthatatalan.

Vettem kis hülye zörgős izét is, hal-alakú csörgős dolog, már láttam magam a boltban negyvenéves nyomorult mámiként, aki félreteteti a püspökfalaltot az étteremben, és párnát hímez a házidögnek. Aki persze pont leszarja a kis zörgős izét, fasznak kell, amikor ott a jukka, meg a többi kis zörgős izé, amit fingomnincs honnan lopott el, és féltőn tárol a konyhaszekrény alatt, hogy a megfelelő időpontban (vö: hajnali 4) elővegye.

Alulmotivált vagyok, nincs kedvem tanulni, munka után rohangálni, felhívni, akiket fel kellene hívni. Igazából a végtelenségig lusta vagyok, de ezt sosem vallanám be.

Tényleg elbaszódott a mosógép. Apa bíztatgatott:
- Próbáld meg, lehet, hogy nincs is semmi baja.
Lehet, hogy nincs baja, mindenesetre gyanús, hogy a program első öt másodpercében három liter víz távozott belőle...
Kurvaélet. Hol is van az a biofalu?

A macskám végleg megőrült.
Szegény. Nehéz lehet az élet, ha a megbomlott elme tventifórszeven dübögve rohangálásra kényszerít, ráadásul alig 40 m2-en, ahol mindenütt váratlan tereptárgyak bukannnak fel a semmiből. Úgyis, mint ajtó, szekrény, virágcserép, Naiv.
Nagyot koppan, azután...

hétfő, január 10, 2005

Na kettőst kaptam. Huhh.
Persze ez is egy közröhej volt, egy büdös szót se tudtam a tételből, de a csávó (vmi 30-as tenyérbemászóképű nyikhaj) jól megszívatta a mai turnust és sztem nem volt pofája meghúzni.
Ugyanis előadáson bejelentette (állítólag, évek óta nem járok előadásokra), hogy amikor ő vizsgáztat, nem kérdezi a másik tanár tételeit. Merthogy ketten tartották az előadásokat. Na ma kérdezte. Abba a tételsorba még csak bele sem néztem (és senki más sem).
Ehhez képest...

Napok óta zajlik a tisztítókúra, és bár aludni tudok (tavaly ilyenkor kábé 4 napot abszolváltam 1-2 óra alvásokkal), hiányzik a rituálé, ma különösen nagyon-nagyon. Nemtom mi lesz, ha egyszer a cigiről akarok majd leszokni. Bár állítólag jó indokkal (gyerek) simán megy.

Kettőkor vizsgám van, Európai Uniós ismeretekből.
Egy büdös qrva szót nem értek az egészből, valszeg, mert egy zanza zanzája jegyzet kötött ki nálam.
Úútálom ezt. Semmi kedvem kiparázni Kispestre, ülni két-három órát, hogy aztán megvágjanak. De a jövő hét így is szoros, ha most elkaszálnak, jövő szerda - csütörtök - péntken vizsgázhatok.
Elegem van máááá a rohadt iskolából.

vasárnap, január 09, 2005

Chapter One
- Egy baj van ezzel a répalé dologgal. Minden olyanos lesz...
- Mert olyan nincs, hogy valamiben csinálsz akármit, és az nem lesz olyanos.

Chapter Two
- Most megsértődtél?
- Igen.
- Jaj, Anya! Ne csináld már!
- Jó, kisértődöm, ha hazaköltözöl.

Egyébként valami van a mosógéppel, tegnap hihetetlen zajt produkált cetrifuga közben, alig mertem bemenni a fürdőszobába. Végül berontottam és egy hirtelen mozdulattal kikapcsoltam, majd egy méghirtelenebb mozdulattal kihúztam a kontektorból.
Miután Apa közölte, hogy nem ért hozzá, délután szétszedtem a szűrőjét (mert ÉN értek hozzá!), de semmi gyanúsat nem találtam.
Miért nincs ilyenkor egy férfiember a háztartásban, hogy megszerelje és én az ajtófélfának dőlve csodálhassam?!

szombat, január 08, 2005

- Baszki vettem egy dohányzóasztalt, de nem bírom felvinni az asztallapot! Nem érsz rá?
Hadarta P. a telefonba.
Ezúttal még én sem segíthetek rajta, mingyár talkozom A.-val és P. relatíve elég messze lakik, például bő fél óra, 40 perc, mire odaérek.
Nehéz az egyedül álló nők élete, annyi szent.
P. a gerincműtött a társaságban, előszeretettel keveri a bandát ehhez hasonló helyzetekbe. Olyan is volt már, hogy a 8 hónapos terhes hugával cipeltetett fel valami nagyjából asztallappal egyező méretű itemet a másodikra...

Nemtom miért nem kért házhozszállítást, a zikeában vette.

Na. nem taáltam semmit, csak ami a Trafó honlapján is fent van.

Szombat délutáni mantra: következőre már lesz net, következőre már lesz net, and so on....A köcsög akszelero tegnap lekapcsolt a világhálóról, mert nem fizettem be a szlát. És miért nem fizettem be? Mert nem küldték el. Nyilván én vagyok a fasz.
Mindegy. Mostmár van. Mármint net.

Hamarosan macskagyilkos leszek, hacsak Zorka abba nem hagyja a hisztit.
Teljes beleéléssel őrjöng. Ma. Tegnap csöndes apátia vonalon nyomult, hogy aztán este azért adjon egyet az üvöltésnek.

A péntek egyéb iránt rém kultúr volt, LB-vel mozi délután, aztán Trafó este Petrával. Majd rákeresek a grúpra és megmutatom, naonjók voltak.

csütörtök, január 06, 2005

Ma eddig két search kötött ki nálam. Az egyik a puncivadászokat kereste rajtam, a másik az anarcho-racionalistákat.
Tiszta lelkiismerettel kijelenthetem, hogy mindeketten rossza ajtón kopognak.

Egyébként reggel voltam állásinterjún, úgy néz ki, februártól dolgozhatok kurva sokat, semmi (a próbaidő alatt értsd szó szerint!) pénzért.
De legalább szimpi volt a hely, meg a főnök, meg az az egy-két arc, akivel találkoztam.
Ha ez bejön, súlyos idők jönnek, durva hajnali kelésekkel...

Zorka istenien adja a szenvedő dívát. Nincs is hálásabb szerep egy ilyen jászai marinak, mint a viszonzatlan szerelemtől gyötrődő nőé.
Remélem a nehezén túl vagyunk...

szerda, január 05, 2005

Határeset vagyunk!
Éljen éljen! Nem vagyunk Egyéb!

RémHelyes Doktorbácsi szerint igazából a szülészeti tanszékre kellene mennünk, de najó, mehetünk hozzá is.
Ezt persze azután mondta, hogy a legkarádisabb hangomon félcsalódottan búgtam a kagylóba, hogy szívesebben vinném oda a macskát kaszaboltatni, ahol elsőre nem halt bele.
Megvárjuk a tüzelés végét, és randizunk RémHelyes Doktorbácsival.

És abbahagyjuk a skizoid többesszámot. Hagyom. Abbahagyom.

- Kipakolná a macskámat?
- Ó jónapot! Csak azért hívom, megműtené-e a macskámat, .... tudja.... úgy...
- Doktorúr! Ivartalanítaná a macskámat?
- Emlészik, Ön rakta össze a ripityára tört cicámat nyáron? Na. Most szét kéne szedni...

Kurvasok időm volt éjjel azon gondolkozni, hogyan fogom megkérni Rémhelyes Doktorbácsit, hogy megszabadítsa Zorkát (és nem utolsó sorban engem) a tüzelés szenvedéseitől.
Még nem találtam meg az ideális kérdőmondatot. Kontesztet hirdetnék, ha az utolsó konteszt nem zéró aktivitás mellett zajlott volna.


És nemértem, hogy a fiúmacskák ivartalanítására miért áll rendelkezésre több kultúrált kifejezés, mint a kislánycicák... kipakolására?, elkötésére?, megműttetésére?.
Bazmeg már megint az egyenjogúság...

kedd, január 04, 2005

És Zorka tüzel.
Nem kicsit, hanem nagyon. Nagyon-nagyon. Képzlejünk el egy macskát, aki eleve sokat dumál. Magyarul nyávog. Most van miről. Eggggész nap fejhangon vinnyog. Végzi a napi teendőket, jön-megy, eszik, körmötélez a békanapén, szétszedi a jukkát, de egy másodpercre sem feledkezik meg a legfontosabb feladatról: üvölteni bármi áron.

Már csak két hónap, és elviszem átszerelni. Szegénykém. De neki is jobb lesz úgy. Totál ki van készülve.

Rosszfiú tegnap (vagyis ma) 3-ig ült a békanapémon. Akkor is csak azért ment haza, mert könyörögtem, hogy hagyjon aludni.
Megittunk egy üveg bort, megvacsiztunk, és elszívtunk néhány cigit. Kurvasokat beszélgettünk, meg röhögtünk és semmivel sem vagyok beljebb. Ja, de egy szerdai vacsorameghívással. Ott lesz egy-két barát. Nemhiszem, hogy elmegyek.

A beszélgetés zömmel a korkülönbségről szólt (nem én hoztam fel). Ő érveket sorakoztatott fel, bizonyítandó, mennyivel bonyolultabb nagy korkülömbség mellett egy kapcsolat, majd megcáfolta saját magát.
Érdekes este volt. Most szellőztetek.

hétfő, január 03, 2005

Rosszfiú

Rosszfiú elhívott moziba.
Rosszfiútól kaptam 2005 első telefonhívását.
Rosszfiú már tegnap is moziba akart vinni, de anyáékkal mentem moziba.
Rosszfiú tehát ma újra felhívott.
Nagy szerencsénkre okos vagyok és intuitív és TUDOM hogy Rosszfiú, miért nem Kedvesfiú, Jófiú, Rendesfiú, vagy Mókuska, hanem Rosszfiú.
Mert Rosszfiú rossz, rossz, rossz.
Más magyarázat nincs arra, hogy nem omlott a lábaim elé hónapokkal ezelőtt.

Milyen szerencse, hogy a zörgés intenzitásából megmondom, hogy a macska csak játszik a zacskóval vagy már fulladozik benne.

vasárnap, január 02, 2005

Ezennel szent fogadalmat teszek.
Soha többet nem választok filmet, unless
- 15 sztár játszik benne
- már mindenki látta, és senki sem halt bele
- pozitív kritika jelenik meg róla a MaNcs-ban

Ez utóbbi teljességgel lehetetlen, legalábbis nem emlékszem, hogy az utóbbi 10 évben előfordult volna.

Sosem paráztam még így be filmen, mint ma. Agyban megerőszakoltak. Grrrrr.
Halhatatlanok. Be sem linkelem. Don't even think about it...

Zorka az utóbbi két napban folyamatosan dumál. Lehet, hogy a macskám ufó, és rossz testben küldték. Most hiába mondja, nem tudja megosztani velem a vligámindenség titkát, nem értem. Legfeljebb más macskáknak adhatja át a tudást.
Baszki.

szombat, január 01, 2005

Heppi nyújír dír evörivan!

Nem összegzek, egy szót súgok: para. Tavaly túlsok, idén csökkenő tendencia, becsszó.
Az évet M.-ék dohányzószobájában kezdtem, kávé, cigi, Vonnegut. Kezdetnek jó.

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]