naivdiva

Mit is mondhtanék. Világ legszebb makkái (felhívnám a figyelmet a nagyobbik tokájára).

Irtóklassz görbe napot csaptam ma, M. aktív részvételével, mert kivettem egy szabadnapot, és nem dolgoztam (a tavaszi szabadságom elmaradt az idén, mert annyit lógok a Műintézmény miatt, hogy nincs pofám még szabira is menni).

Reggel elindítottam Mr. Simpsont a munkába - nagyon klassz az ágyból feleselni, miközben ideges, mert elkésik- aztán komótosan ittam kávét, mostam hajat, vasaltam hajat. Aztán elmentem a csarnokba, megállapítottam, hogy Úristen! (vö.: 11-kor is annyian vannak mint az oroszok), bevásároltam, aztán elmentem ebédelni M.-mel, akivel ebédeltünk, és ebéd után ittunk egy kávét a Millenárison, végül fetrengtünk a Millenárison a fűben és közben beszélgettünk a pénzről meg a fontos dolgokról, meg a beszélgetésekről és irtóklassz volt.

Tovább mesélem a Gyerek sztroiját, egyre érdekesebb fejlemények vannak.
Ott hagytuk abba, hogy az iskola minden kézzel fogható, és / vagy legalább törvényes ok nélkül felszólította, hogy ne járjon oda többet. Papíron most is itt tartunk, ugyanis se egy határozatot, se egy felszólítást, se egy semmit nem kapott azóta se, se ő, se az anyja. Azóta is bejár az óráira, tanul, dolgozatot ír, osztályozzák, stb., fegyelmi nem volt, nem is tervezik, az iskola megnyugodott, hogy másik helyet keresünk neki, megszabadulnak tőle, kész.

Menet közben azért azt eldöntöttük, hogy amint kitette a lábát onnan, az összes létező fórumon feljelentjük az osztályfőnököt is, meg az iskolát is. Ez valószínűleg egyébként valamikor nyáron lesz aktuális, jelen állás szerint ugyanis nem találunk neki iskolát. Most zajlott le az összes felvételi, dugig vannak az első osztályok, neki meg az kellene ugye, eddig nulladikba járt. Mivel közben elkezdtük magunkat kiművelni közoktatási törvényből, az azért kiderült, hogy az iskolának lenne kötelessége helyet keresni neki (tanköteles és ők bocsátják el), ellentétben azzal, amit ez ügyben tett, ami a nagy büdös lófasz.
Képzeljétek el a szitut, ahogy a tesóm hívogatja a gimiket és megpróbálja besírni a gyerekét, miközben kérdezgetik, hogy jó, de miért hagyja ott a Gyerek Budapest egyik legjobb hírű gimnáziumát, ő meg nem tud mondani semmit, mert azt nem szívesen mondja, hogy fogalma sincs miért, de eltanácsolták. Elég hülyén hangzik, nem?

Szóval, most, hogy felhívtuk rá a figyelmet, hogy valakinek tennie is kellene valamit, ha már mindenáron meg akarnak szabadulni a gyerektől, most mégse annyira sürgős, várjuk ki a tanév végét, és persze, majd meglátjuk.

Időközben azért kiderült, hogy nem a Gyerek az első, akivel ezt megcsinálták, volt már rá példa korábban, mondjuk így legalább értem, hogy miért ment ennyire szemrebbenés nélkül, és miért volt az osztályfőnöke meggyőződve arról, hogy a Nővérem meg a Gyerek hanyatt-homlok fog elmenekülni.
Remélem, most, hogy kiderült, hogy itt a Naiv-klánnal állnak szemben, szívják a fogukat, pedig Anya meg én még fel sem vettük velük a kapcsolatot, minket akkorra tartogat a családi stratégia, amikor lábakat kell törni.

Őt mindenképp meg akartam nektek mutatni. Ürömön voltunk ebédelni hétvégén, és abban a szent percben, hogy leültünk, előrobogott egy bokor alól, és végig, amíg ettünk kitartóan igyekezett nagyon cukin nézni, hátha (szemmel láthatóan volt benne gyakorlata, nem mi voltunk az első balekok az idén).
Persze ne tudhatta, hogy edzettek vagyunk macska-típusú kunyizva nézésből és a szívünk kővé vált a sok éves ellenállásban (meg nem akartunk kibaszni az étterem-tulajjal). A képeket a végén csináltam (telefonnal) akkor már leesett neki, hogy nem kap kaját és egy kicsit meg volt sértődve.

Na, a hétvége azzal telt, hogy
a.) nem kaptam levegőt
b.) köhögtem
c.) kenegettem az orrom

Ma már kicsit jobb, de azért még nem az igazi, csak annak örülök, hogy tudom, hogy kifelé jövök belőle, Mr. Simpson 4 nap alatt végzett ugyanezzel a takonykórral.
Viszont így ugye nem megyek fogorvoshoz, mert a fülemen kellene levegőt vennem, amíg a számban kotor és akkor sem garantálná semmi, hogy nem köhögöm arcul egy óvatlan pillanatban.

Egyébként ez valami ragadós cucc lesz, mert Fiúk 1. is most mászik ki belőle, miközben a felesége most mászik bele, illetve jelen állás szerint akaratomon és tudtomon kívül sikerült M.-et is megfertőznöm, sőt valószínűleg LB-t is, bár ő még nem jelentkezett.

Mondjuk hol van ez a sertésinfluenzáshoz képest, amitől egyébként tökre félek (tiszta klassz, amikor az általános szorongásom ilyen konkrét tárgyat kap), vajon mindenki megússza-e, akit szeretek, ha itt tényleg világjárvány lesz. Remélem igen.

A síráshatárig van elegem magamból.
Tegnap megfájdult az egyik fogam, hétfőn megyek a dokinénihez, ma reggelre egy dunsztosüveg lett a fejem, tüsszögök, folyik az orrom és fáj a torkom, fel vagyok puffadva mint egy lufi, és miután a melleim is bedurrantak tegnap estére, nagyjából mindkét lábamba fogadnék, hogy megint nem lettem terhes.

Tényleg valaki lőjön már tarkón.

Tegnap majdnem megírtam a krónikát minden idők legszörnyűbb Műintézmény-látogatásáról, de aztán inkább csak fetrengtem a kanapén.
Azzal kezdődött az egész, hogy az OrvosDoktor berendelt 11-re, pedig inszeminációra dél előtt még nem mentünk, gyanús is volt. 11-kor tele volt az összes kórterem a transzferesekkel, úgyhogy leülhettünk kint, aztán egy óra múlva felvittek az emeletre ötünket, a 'pótkórtermekbe'. Itt még sosem voltam, nagyon vicces a rendszer, hogy a nővéreknek ne kelljen egyedül hagyni az ébredező punkciósokat, van egy telefon, amin felszólnak, hogy ki fáradhat le a műtőkbe.
2x2 csajt fél óra különbséggel lehívtak, én meg ottmaradtam egyedül (a beavatkozásra várók közül, Mr. Simpson velem volt).

És ez így is maradt.
Eltelt az egy meg a fél kettő, a lány, akivel egy szobában voltam visszajött frissen inszeminálva (másik dokinál van), és Mr. Simpson akkor már elég ideges volt, úgyhogy lement, hogy miafasz. Beígérték a kettőt, és tényleg, kettő előtt 5 perccel telefonáltak, hogy mehetek.

Lementem a műtőbe, a műtősbácsi mondta, hogy ücsörögjek itt egy kicsit, mindjárt jön az OrvosDoktor, közben beszélgettünk (én puciseggel) a szabadságolási beosztásukról, aztán jött az asszisztens, megbeszéltük a feltárást, előkészítette a célszerszámokat, és akkor jeleztek, hogy az OrvosDoktor úton van, kengyelbe fel, segg a levegőbe, lábak a szíjba hajrá!

De az OrvosDoktor nem jött. És nem jött 5 perc múlva sem, meg 10 perc múlva sem. Az, hogy a térdem a fülemnél van kb eddig elviselhető, úgyhogy elkezdtem nyígni az asszisztensnek, aki megkegyelmezett és feljebb tolhattam a seggem (lábak maradnak a kengyelben). Viszont amikor az OrvosDoktor végül mégis megjött (további 10 perc múlva) akkor vissza kellett volna kúsznom, amitől begörcsölt a vádlim, akkor azzal elszórakoztunk bő 4 percet (az OrvosDoktor lengette a lában, meg feszítgette a lábfejem), és akkor végre nekiálltunk.

Tudtam, hogy szar lesz, mert amikor valami kellemetlenre ennyire kell várni (3 és fél óra) az akkor már mindig szar. De arra nem számítottam, hogy ennyire. Azt hittem már rutinos vagyok méhszájfogásból, de ami ma volt, arra leginkább a csillagokat láttam kifejezés illik.
Nem ment egy fogóval. Nem ment két fogóval. Nem ment úgy, hogy lehúzta a méhszájat (ekkor tartottam ott, hogy leszíjazott lábbal, ha kell, de most valakit fejbe rúgok, jó sokan voltak, kb. az asztal minden sarkára jutott 2 ember). Nem ment az egyik katéterrel és nem ment a másikkal sem. Aztán azzal mégis ment, de abban nem volt köszönet, mintha egy pengével hasítottak volna belém (mint utóbb megtudtam, 'kis nyomásra' átjutott). Az volt a mázli, hogy ott volt a vége. Másoknak ez nem ilyen horror, nekem ilyen 'rafinált méhem' van, ahogy az OrvosDoktor viccesen megjegyezte (viccelődj anyáddal, jegyeztem meg viccesen magamban).

Szóval 3/4 3-ra kész is voltam, a férjem akkor már nagyjából lekaparta a meszet a falról, mert ő csak azt tudta, hogy egy ötperces művelettel 35 perce vagyok bent, de amikor látta, hogy élek, nagyjából megnyugodott. Akkor még felmentem pihenni, aztán megvártuk a zárót, és hazamentünk, és nagyon ajánlom, hogy ebből gyerek legyen, mert én ezt mégegyszer akkor csinálom végig, ha pisztolyt taranak a fejemhez. Persze majd ha bőgve jövök 17 nap múlva, lehet rajtam röhögni, de most leginkább tényleg nem szeretném ezt többször.

A nehézkesség aztán estére is megmaradt, mondjuk inkább pániknak nevezném. Pontban nyolckor elvonultam a fürdőbe a pukkasztószurira, kezet mostam, előkészítettem a célszerszámot (vö.: elővettem a dobozból a feltöltött fecskendőt [így árulják]) fertőtlenítettem a hasam, kézbe vettem a tűt, majd amikor le akartam szedni a tetejét védő kupakot, az egész szétesett a kezemben, a bőr alá szánt hormon pedig kiömlött a fürdőszobaszőnyegre.

Hirtelen rengeteg minden villant át az agyamon, kezdve ott, hogy basszamegakurvaisten, odáig, hogy mennyire ideges lesz az OrvosDoktor, amikor felhívom éjnek évadján, hogy kell egy recept. Mr. Simpson szerencsére nem pánikolt be, úgyhogy neki eszébe jutott, hogy talán ne az istennél meg az OrvosDoktornál kezdjük, hanem a patikában.
Úgyhogy irány a Déli, mire odaértünk már annyira ideges voltam, hogy Mr. Simpson könyörgött, hogy hagy ő beszéljen a patikussal, de nem hagytam, hanem iszonyú ingerülten odabasztam az ablakba a szétesett fecskendőt és közöltem a patikussal, hogy szétesett ez a szar, amit nekem pontban nyolckor be kellett volna adnom magamnak és kifolyt, viszont még mindig be kellene adnom magamnak pontban nyolckor, ellenben most negyed kilenc van.

Nem tudom, hogy hány hisztérikus hormonkezelttel találkozott eddig a patikus, mindenesetre megkérdezte, hogy hol írták ezt fel nekem és ki, majd amikor meg tudtuk mondani a Műintézmény nevét (Mr. Simpson, én odáig jutottam a hápogásban, hogy Meddőségi) meg az OrvosDoktor nevét is, szó nélkül hátrament egy új dobozért, és sajnálkozását fejezte ki, hogy recept nélkül a teljes árát ki kell fizetnünk.

Úgyhogy hazamentünk és én beadtam magamnak a pukkasztót, és csak akkor jutott eszembe, hogy ezzel a manőverrel a kisebbik tojás nyert fél órát a növésre, szóval a kurvaisten talán mégse bassza meg, hátha ezen múlt.

Jaj, tiszta az élet császára délutánom volt és mostanában olyan ritkán vagyok ilyen felhőtlenül kurvajól, hogy muszáj feljegyeznem.
Pedig nem történt semmi, csak elsőre volt hely a csarnoknál, aztán a másik zöldséges csaj is agyondícsérte az új hajam (az egyik már agyondícsérte múlt héten, járjon csarnokba Ön!), aztán elsőre volt hely itthon, és a kettő között lehetett suhanni a városban és az új Quimby-szám ment a rádióban, és aztán hazajöttem és főztem kettőt, mert Mr. Simpson lecsóra vágyott tegnap, viszont a lecsó az nagyjából csak két uncia arany árából jön ki ilyenkor még, úgyhogy lesz másik kaja is, és még mindig csak fél hat van.

Ma igen igen nehézkes reggel volt a Műintézményben, pedig 8 előtt ott voltunk. Először én voltam nehézkes, mert nem volt nálam az ún. stimulációs lap (ezen vezetik, hogy hány löket hormont kaptam, milyen dózisban és hány napig) és bár a vezető asszisztens irtójófej akart velem lenni (adja ide a lapot és foglaljon helyet, vö.: nem kell kiállni a sort), eléggé eldurrant az agya, hogy nincs nálam. Tökre igaza volt, neki kell újra megcsinálni az egészet.

Mindenesetre leültünk, és elkezdtük a várást, és már az első 10 perc után nyilvánvaló volt, hogy hosszú délelőttünk lesz. Az OrvosDoktor az istennek nem akarta elkezdeni a vizsgálatokat, kijött, bement, megint kijött, elhúzott a műtők felé, meg ilyenek, szerencsére viszonylag rutinos bagázs gyűlt ma össze, úgyhogy mindenki csak elnézőn mosolygott. Aztán bevonult az első adag rutinos és akkor azt hittük, hogy mostmár max. 15 perc, de az első adag után az OrvosDoktor megint elkezdte a ki-be járkálást, és akkor mondjuk már inkább volt morgás, mint elnéző mosolygás. (Nem is értem, hogy mer valaki 8, hormonnal túlfűtött nővel szórakozni, bátor ember az OrvosDoktor, annyi szent.) Szóval asszem 10 volt kb., mire bejutottam.

Viszont lehet, hogy dupla randi lesz ez ehavi, mert az egyik oldalon van egy teljesen szabványméretű kistojás, a másikon meg egy kicsit kisebb, de tényleg csak egy kicsit, úgyhogy megnőhet még.
Annál is inkább, mert gyorsan be kellett még lövetnem 100 Puregont, ami megint jól fájt, de a poliszi szerint nem tolhatom be magamnak, ha rendelkezésre áll a szakszemélyzet.
Este aki bújt aki nem, jön a pukkasztószuri, és szerda délelőtt randi, aztán megint jön az az iszonyú két hét a várással, amit valahogy át kellene transzforálnom, hogy ne így éljem meg, hanem mondjuk úgy, hogy az csak két hét az életből, de ez elég nehezen megy. Majd tudósítok, ha unjátok, akkor is.

Megpróbálom értelmesen megírni, mi történt a Gyerekkel, de egyrészt nem látok a lilától, másrészt annyira érthetetlen az egész, hogy nem biztos, hogy sikerül. És hosszú lesz.

Szóval, kedden az osztályfőnöke felhívta őt, hogy szóljon az anyjának, hogy menjen be. A Gyerek megkérdezte, hogy miért, a szokásos disznóságokon kívül nem csinált semmit, úgyhogy érdekelte. Mire az osztályfőnöke óhne zsinór közölte vele, hogy azért, mert eltanácsolják az iskolából. Gyerek összeomlik, bőgve felhívja a Nővéremet, aki szintén összeomlik, majd az összeomlás után felhívja az osztályfőnököt, hogy miafasz.
A pasi nem mond konkrétumokat, csak ködösít, hogy hát mennyi igazolatlanja van a Gyereknek, és hát mennyire nem illeszkedett be az osztályba, és hát az Izékének valaki ellopta húszezer forintját, úgyhogy jobb lesz így a Gyereknek és szerdán már be sem menjen.

1. Csak igazolatlanok miatt nem lehet valaki kirúgni egy iskolából, vagy de, de előbb kb. 3-szor figyelmezetetni kell, hogy gáz lesz, ráadásul nincs annyi igazolatlanja és nem figyelmeztette senki, se osztályfőnöki, se igazgatói, se anyuka fáradjon be, semmi.
2. A nem illeszkedett be, az abban merül ki, amit már itt taglaltam, hogy nem született milliárdos családba, úgyhogy nem tud és hálistennek nem is akar Gucciban parádézni és ötvenezreket elbaszni minden hétvégén, egyébként az ő bevallása szerint alapvetően szeretik a többiek (az meg csak tudná, ha utálják), az egy másik kérdés, hogy nehezen kötődik, sok idő neki, amiíg feloldódik egy közösségben, (ami tekintve, hogy kisgyerekkorában először az apja aztán az anyja hagyta faképnél, viszonylag érthető).
3. A Gyerek nem lop. Csinál faszságokat, jár a suli mellé, de NEM LOP, amit a pasi is elismert végül tegnap (hát, izé, nem derült ki, hogy ő volt), de ha tényleg ezt gondolja, akkor meg folytasson fegyelmit, vagy mittomén, nyilván megvan ennek a törvényes útja, ha felmerül a gyanú, de biztos nem az, hogy holnaptól ne gyere be.

Persze az egész család kupaktanácsban, hogy mi legyen, végül Apám tegnap bement a Nővéremmel (jellemző jellemző jellemző baszki, hogy Apám intéz mindent, ha gáz van, mindegy, mellékszál).

A pasi tegnap elismerte, hogy hát igazából semmi nem úgy van, ahogy mondta, nem utálják a Gyereket, hát izé, tényleg nem derült ki, hogy lopott volna, hát sok az igazolatlanja, de nem annyi, hogy ki lehessen érte rúgni, de (figyelj!) ő nem akarja, hogy a Gyerek az ő osztályába járjon. Ez volt az ultimate érv. Apám nem egy puhapöcs, két órán át gyúrta a pasit, aki hajthatatlan volt, hogy ide márpedig a Gyerek nem jár többet, úgyhogy végül feladta és eljöttek, és azt gondolom, hogy most tényleg jobb is, ha elhozzuk onnan, mert a pasi pokollá tenné az életét, ha ott marad.

Ami külön érdekes az egészben.
1. Nem derült ki továbbra sem, hogy mi a fasz baja van a csávónak a Gyerekkel. Azt, hogy lóg, meg lehet oldani máshogy is, pédául amikor a Nővérem járt folyamatosan a suli mellé, miután meghalt az anyja, szóltak Apámnak, aki (mivel nem egy puhapöcs) minden reggel nyolcra bevitte, tízkor visszament megnézni, hogy ott van-e és kettőre érte ment. A Gyerek tanulni tanul, 4,4 volt az átlaga (ezt nem tudja kamuzni ugye), az egyik legjobb angolos az osztályában.
2 . Mit gondolt ez a fasz, hogy ha április 15-én kirakja a egy speciális tantervű tanév közepén (angol nulladikba jár, nem tud becsatlakozni sehol egy normál első osztályba, nem tanulta az elsős tananyagot még) hova rákba tudjuk beadni a tanköteles gyereket?
3. Tényleg azt gondolta, hogy ettől a cirkusztól mindenki összefossa magát, és 'jó, akkor nem hozzuk ide a gyereket többet' megoldotta a helyzetet?

Hangsúlyoznám, hogy állami oktatási intézményről beszélünk, nem valami magániskoláról, ahol olyan szabályok vannak, amilyet akarnak. Szívem szerint felnyomnám őket a minisztériumnál, de, hogy a pasit gyerekek közelébe nem engedném többet, az biztos. Hogy csinálhat ilyet valaki egy 15 éves gyerekkel? Pláne egy pedagógus. Nincsenek rószaszín elképzeléseim a magyar oktatási rendszerről, de én ilyet még nem basztam.

Úgyhogy most iskolát keresünk, így családilag, ha valaki tud jó gimnáziumot, ahol normális tanári kar van, tanítanak is, és viszonylag emberszerű a gyerekanyag, az szóljon, eléggé tanácstalanok és bizalmatlanok lettünk hirtelen.

Reggel az OrvosDoktor egy 'Itt jön Naiv, az én szívem csücske!' felkiáltással üdvözölt (kezében a jedikarddal), amiből annak tökre örülök, hogy már nem én vagyok a százkettedik arctalan senki, annak meg kevésbé, hogy annyi ideje ismerjük már egymást, hogy időközben a szíve csücske lettem.

Az aktuális kistojás még csak most ébredezik, alig-alig nőddögél (tudományosan: 13mm a kívánatos 20-22 helyett), úgyhogy még 3 nap szuri, hétfőn megyek vissza, és 99 százalékra szerdán lesz a buli, bár ugye láttunk már iszonyú lassú kistojást a praxisunkban, úgyhogy leginkább majd meglátjuk.

Az azért a lassú növögetésből kiderül, hogy a szervezetem már nem reagál olyan lelkesen a Puregonra, mint először, sőt, egyre kevésbé reagál, úgyhogy már csak azért sem tűnik rossz ötletnek abbahagyni ezt a fajta kísérletezést, mert minden alkalommal egyre több hormon kell a tojásnövesztéshez, és hát nem kell elmenni a falig, ha nem muszáj. Hétfőn meglátjuk, hova jutottunk, stay tuned.

Én tökre igyekeztem produktív lenni így a három napban, például átültettük az összes növényeinket (5 db+ 1, dracéna, amit most vettem), most mindenki elterpeszkedhet az új lakásában, úgy nézem jót is tett nekik, és a macskák sem nyitottak homokozót az új földben, nagy szerencséjükre, aztán összevesztem és kibékültem a Húgommal, és sütöttem almatortát a vasárnapi családi pszichedéliára, viszont nem sikerült mosnom egyet sem, és nem csináltuk meg Mr. Simpsonnak a téli-nyári ruhaváltást. Szóval félsiker.

Egyébként beköszöntek a plusz hormonok, a nyakamon is meg az arcomon is csodálatos, tankönyvi pattanások nőttek, csuhaj, azt már csak mellékesen mesélem, hogy úgy látszik, az elmúlt két hónapban elfelejtettem, hogy kell szúrni, úgyhogy két kis véraláfutásos pöttyöcske is került a hasamra.

Tegnap majdnem elmentünk a Rám-szakadékba kirándulni, de Mr. Simpson mégsem volt olyan jól, mint reggel ébredés után hitte, úgyhogy inkább ultramaratoni hányós napot tartott, ne sajnáljátok, nem beteg, hanem nem kell 5 jéger után négy viszkit inni, de úgy tűnik, ezt már sosem fogjuk megtanulni.

Az imént felhívott egy ürge az Egyik Híres Biztosítótól (sosem volt közöm hozzájuk, viszont ez borzasztó dolgot jelent: valahol a kocsivásárlásban valaki megszerezte a telefonszámomat és eladta nekik), beszélgetés:

Ürge: Jó napot kívánok, azért hívom, mert az Egyik Híres Biztosítónak van egy nagyszerű konstrukciója, amivel megtervezheti az életét.
Naiv: ??
Ürge: Engedje meg, hogy megbeszéljek Önnel egy személyes találkozót, amelynek keretében egy program segítségével megtervezhetjük az Ön életét és pénzügyi biztonságát.
Naiv: Nem szeretnék találkozni Önnel, viszont hallásra.
Ürge: Ugye Önt is érdekli, mi az, amit az életében meg tud valósítani?
Naiv: (iszonyúan röhög) Hogyne, de nem akarok Önnel találkozni. Viszont hallásra.
Ürge: Engedjen meg még egy kérdést.
Naiv: Nem vágja rá elég gyorsan, hogy NEM!.
Ürge: Hozzájárul ahhoz, hogy az Egyik Híres Biztosító direkt marketing céljából felhasználja az Ön nyilvános adatait?
Naiv: NEM! telefon lebasz

Komolyan nem normálisak ezek. Ki találja ki ezeket a faszságokat? 'Ugye Önt is érdekli, mi az, amit az életében meg tud valósítani?' Naná! Hozod a kristálygömböt is?

Felvettük újra a diplomáciai kapcsolatokat az OrvosDoktor meg én, már, ha diplomáciának lehet nevezni, hogy belém néz a szonárral. Nem tudom, hogy a tavasz, vagy mi volt ma, de 1,5 órát álltunk a folyosón, mielőtt bejutottunk a szentélybe, viszont cserébe az OrvosDoktor kedves volt és viccelődött 'hogy maga milyen szemtelenül fiatal!', ezt mondjuk háromhavonta elsüti, de jól esik, hogy próbálkozik.

Újabb döntésre jutottunk, először Mr. Simpson meg én, aztán ma reggel az OrvosDoktor is egyetértett: ha ez a harmadik inszem sem működik, nekivágunk a lombiknak. Eléggé izgultam, mert törvény vagy oep-ajánlás, vagy miafasz szerint 30 éves kor alatt 6 inszemet kell csinálni a lombik előtt, és én ugye szemtelenül fiatal vagyok, és a 30-ig még van egy évem, viszont most úgy érzem, hogy nem bírok ki ebből a cirkuszból még négyet. Még egyet igen, de nem akarom az egész nyarat azzal tölteni, hogy gyúrunk valamit, ami nem nagyon látszik működni. De szerencsére az OrvosDoktor nem jött azzal, hogy mitképzelek, várjam ki a sorom, hanem abban maradtunk, hogy ha ez sem, akkor megbeszéljük, hogy hogyan tovább.

Úgyhogy holnaptól egy hétig megint bátor leszek a fürdőszobában, aztán befekszem a kötött fogásba, aztán dugdosom a dugdosni valót, aztán meglátjuk.

Néha azért nagy  örömmel venném, ha a jegyzetfüzetemben is rá lehetne keresni egy-egy szóra. A számítógép elkorcsosítja az agyat, én mondom nektek.

Hű de tavaszi hétvégénk volt, imádom, hogy hirtelen nyár lett, ide nekem a globális felmelegedést, ha áprilisban lehet egyszálpólózni! (Jó tudom, a környezettudatosság fontos dolog.)

Szombat reggel a nyári rutin szerint keltünk (fél nyolc), tötyörészős elkészülés (vö.: ágyban fetrengés a macskákkal), irány a csarnok, aztán úgy túlbuzgott bennünk az energia, hogy kiganéztuk a mélyhűtőt (nem akarjátok tudni, hogy miket találtunk), és még mindig csak fél 12 volt. Úgyhogy autóba pattantunk és meg sem álltunk Dunabogdányig (de igen, Szentendrén, mert mindenki kifelé igyekezett a városból), ott aztán ebédeltünk egy iszonyú jót a Duna-parton, napszemüvegben, Mr. Simpson alkoholmentes sörözött (ő vezetett) és megkapatta az orrát a nappal, ahogy mindig szokta az első tavaszi napozáson, aztán hazafelé lehúzott ablakkal jöttünk és kilógattam a kezem és vigyorogtam mint a vadalma.

Aztán tegnap kimentem Anyámékhoz, meg az összes tesóim is, meg a járulékosok, és volt kertben tobzódás, megtekintettük az összes bokrok és fák összes rügyeit, néztünk pillangókat, és Rambó, aki eltanulta a Nővérem tarjáni tájszólását (ami senki sem tudja honnan származik, csak Athénban lakott Pesten kívül, ott meg nem szedhette magára) kiabált, hogy 'az orrodon fújjad a füstöt, Apa, jóu?' Délután Anyósomékhoz mentünk családilag, Anyósom nem hazudtolta meg magát, megmutatta Mr. Simpson összes pucérpopsis képét az Anyámnak (nem, nem akadt ki rajta, csak sóhajtozott, 35 éve szokja az anyját).

Otthon még gyorsan megcsináltam a téli-nyári ruhacserét, és mire végeztem 1/4 7 lett, úgyhogy még gyorsan feltettem a vacsit főni (paprikáscsirke), és kaja után eldőltem. Most nagyon várom a Húsvétot, meg a 3 napos hétvégét, egy megváltás lesz, miután az idei tavaszi szabadságom elmaradt. Jóreggelt.

Tegnap fél ötkor begördítette hozzánk a máris kisebb görögdinnye méretű pociját A fodrászom, majd fél óra heherészés után megszabadított nagyjából fél kiló hajtól. Viszonylag gyorsan ment, jó persze végig pofáztunk mind a ketten, például már tudom, hogy a kisfia éjszakai bagoly, és akkor kezdődik a buli, amikor ő lefekszik, és ugyanolyan ezres fordulatszámon pörög, mint eddig, gyalog jár mindenhova (sétál) meg tornázik, iszonyú fegyelmezetten nem zabál csokit, pedig szeretne és közölte, hogy a nyolcadik hónapig hívjam nyugodtan (most kezdte a hatodikat), jön és vág.
Arról, hogy miért ő a világ legjobb fodrásza, csak annyit mondok, hogy amikor kész volt vágással, rohantam volna a tükörhöz (a macskák legnagyobb döbbenetére a konyhában vágott), mert szentül meg voltam róla győződve, hogy elöl picit hosszabb maradt, mint amit szerettem volna, de nem engedte (majd akkor nézed meg, ha én mondom!) hanem megszárította és akkor mehettem, és simán hajszál pontosan olyat vágott, amilyet képzeltem, pedig értelmesen el sem tudtam mondani neki, mit akarok. Úgyhogy most van fül alá érő, előre leheletnyit lejtő hajam, amit még éppen varkocsba lehet fogni.
És kisírtam tőle a hajfestékem kombinációját (nem kellett annyira sírni) úgyhogy ezentúl nem kell nyolcezreket költenem egy hajfestésre, mert megveszem a cuccokat hozzá és majd Hugi vagy M. befesti. A végén 2400 forintot kért, először azt hittem rosszul hallok, és amikor mondtam neki, hogy ne szórakozzon, röhögve közölte, hogy 'jattot adhatsz', úgyhogy adtam neki 1600 forint jattot, még így 5000 alatt maradtam egy házhozjövős hajvágással. Imádom ezt a csajt.

Két napja össze vagyok omolva, mert elbasztam valamit az irodában és az önostorozáson kívül nem tudok mást csinálni. Nem volt nagyon kivédhető, nem megy tőle tönkre a cég, két-három kínos beszélgetéssel / levélváltással orvosolható (hacsak nem lesz a másik oldal extraszarfej) de tök meg vagyok borulva.

Itteni fennállásom óta egy komolyabb elbaszásom volt, ugyanez a műfaj, úgyhogy tisztára tendenciának tűnik, ráadásul fogalmam sincs, hogy tudnám elejét venni, nagy hátránya annak, ha az ember egyedül dolgozik, hogy nem tud fennakadni semmilyen ellenőrzési folyamaton. Magamat hiába ellenőrzöm (pedig megvannak rá a jól bejáratott módszerek) ez a probléma nem ütközik ki semmilyen checkingnél, egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak, mert az, hogy most egy hónapig folyton ezen fogok parázni, az nem hosszútávú megoldás.

Ráadásul a maximalista énképembe egyáltalán nem fér bele semmilyen hiba, úgyhogy most annyira utálom magam, hogy azt képzelem, hogy az összes Fiúk utálnak, pedig a négyből kettő valószínűleg nem is tud róla és a másik kettő sem az az utálkozós fajta, tiszta lelki válságban vagyok baszki.