hétfő, október 17, 2016
Jaj egyébként azt akartam mesélni (a női összetartásról), hogy eddig két ovis anyuka mondta, miután kiderült a kontextusból, hogy gyereket várok, hogy "...de tök jól nézel ki!" (a "de"-t itt értsd "ahhoz képest"-nek).
(Egyébként kifejezetten jóban vagyunk, és arról, hogy mindkettőnek van lánya, csak így szőrmentén teszek említést, mert nem akarok disszertálni.)
Én mindig csak a szülés utáni állapotokon parázok, nyilván figyelek, hogy ne 30+kilóval menjek szülni, de amúgy leszarom, ha két szendvicset eszem egy helyett, mert az esik jól.
Amúgy tényleg tökjól nézek ki, fényes a hajam, szép a bőrőm, és annyit nőtt a mellem, meg a hasam is már, hogy az új arányaimmal nem tűnik fel a nagy seggem, ami a terhesség előtt is nagy volt (Mici szerint 1900-as, ez volt a legnagyobb szám a 5,5 éves univerzumban, nagyon röhögtem rajta, amikor bedobta, hogy "olyan nagy a feneked anya hogy 1900-as!").
Hízni egyelőre (17. hét) 3 kg-t híztam, ebből 2 kg egy hét alatt jött fel, amikor leraktam a cigit, mert ugye ez egy ilyen kevésbé tervezett gyerek.
De ez az elnéző "de" annyira ékes példa arra, mennyire szarfejek tudnak lenni egymással a nők, hogy még ilyenkor se bírják ki, hogy egy pöttyet oda ne szúrjanak.
Hát én meg leszarom, hogy nagyseggű háromgyerekes mama leszek-e, vagy a harmadik után is visszafogyok versenysúlyra - "ahhoz képest" kurvajól érzem magam terhesen, most, hogy már nem akarok egyfolytában hányni.
vasárnap, október 02, 2016
Oké, megígértem magamnak, hogy megírom ide, mert mégis csak legyen kerek aminek kereknek kell lennie.
Szóval, kedves 10 évvel ezelőtti, kétségbeesett Naiv, épp 13 hetes terhesek vagyunk a 3. gyerekünkkel.
Bárcsak tudnád!
Bárcsak visszamehetnék hozzád, miközben a 3. nem sikerült inszemináció után sírsz, és elmondhatnám, hogy az Úristen, az Univerzum, meg mindenki, akit épp teljes tehetetlenségedben utálsz, ott van, figyel is, csak lassan kapcsol.10 év késéssel.
Ó igen. Ő itt a hasamban egy,a szó legjobb értelmében vett meglepetés-gyerek. Ő az "úristen, terhes vagyok", akivel annyit viccelődött a szülészem. Ő a"sose gondoltuk volna, hogy nekünk védekeznünk kell". 10 év alatt soha nem estem teherbe, akkor sem, amikor nagyon akartuk.
Hát most, amikor minden síkon berendezkedtünk a kétgyerekességre, vettünk egy pont elégnagy lakást, lecseréltük a nagy, babakocsi-kompatibilis autót kisebbre, két év alatt visszarázódtam a munkába és a legnagyobb megoldandónak a Mici beiskolázása ígérkezett erre a télre, most teherbe estem.
Pontosan akkor fog megszületni, amikor sorba kellene állnom az iskolában (de melyikben?) a beiratkozásnál.
A logisztikáról ne beszéljünk. Mert ahelyett, hogy oké, valahogy megoldjuk a munka után két helyre menést (ovi, iskola, vagy fordítva, mittomén, hogy legyen ez), az lesz, hogy valahogy megoldjuk a két helyre menést (ovi, iskola, vagy fordítva, mittomén, hogy legyen ez) plusz találunk időt, hogy a féléves is aludjon délután.
És minden alkalommal, amikor úgy igazán van időm belegondolni, hogy pár hónap múlva megint itt lesz egy újszülött, aki cuki lesz, puha és illatos, pillangók röpködnek a gyomromban az izgatottságtól.
Ki van ez találva, na.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]