naivdiva

Ja és még adagolnám a békávé-s mérget:
Bérletem ugye nincs, ez monnyuk magánügy, sosincs egyben ötésfél rongyom, ami nagy hirtelen nem hiányozna, ha kiköhögném. Marad(na) a jegy.
Ma reggel pontosan három földalatti ment el, mire jegyhez jutottam (mert ma vettem). Ennek oka a következőkben keresendő:
- az automata alapból kilőve, egyhavi bérlet árát már biztos elnyelték a város különböző pontjain álló jegykiadók, mivel volt idő, amiko lúzer módon feltételeztem, hogy jegyhez jutok, ha bedobálom a lóvét.
- a két jegykiadó ablakból természetesen csak egy van nyitva - ájjá sorba bazmeg, ha akarsz valamit
- a néni az ablak mögött a négy matematikai alapművelet elvégzésére is képtelen, ezres nagyságrenden belül - általános iskola második osztályos tananyag - vagyis körülbelül öt percig tart, mire visszaad az előttem álló hapsinak.

Kérdés:
- faszér kell nekem 12 percet azzal töltenem, hogy vásároljak egy szakaszjegyet?
- faszér kell nekem élből feltételezni, hogy a kurva automata úgyis elnyeli a pénzem?
- miért nem lehet olyan alkalmazottat (neadj isten kettőt!!!) az ablak mögé ültetni, aki legalább minimális szinten meg tud felelni munkaköre kihívásainak?

A srácról nem is beszélve, aki "jó, akkor bliccelek, nincs apróm" mondattal távozott az ablaktól, mivel a néni, bár hegyben állt előtte az apró, a negyedik percben is hajthatatlan volt és egyszerűen nem volt hajandó visszaadni neki kétezresből.

Viszont legalább jót napoztam a negyven fokban a buszmegállóban, ahol na mi nincs? Az.

Apának volt a szülinapja a hétvégén, elsô a nyári itemetk sorában. Jövôre szép kerek lesz (már a szülinapja). Nôvéreméknél voltunk, ahol tart a fiúnév keresô konteszt. Ötletei mindenkinek vannak, megoldás mégsem születik. Még jó, hogy idejében elkezdtek gondolkodni, csak kiizadnak valamit a következô három hónapban.

Irtókánikula van, alig aludtam, viszont reggel nem bírtam felkelni. Persze. Legyen ilyen a nyár, beállítok egy lavórt a lakás közepére, abban fogok ücsörögni óraszám, vagy legalábbis áztatom benne a lában. Zorka is halászhatna kedvére, (újabban zoknikat mártogat a vizestáljába, aztán körbehordja ôket a lakáson, én meg nem értem, miért vannak mindehol vizes zoknik) melegem sem lenne, kár, hogy nincs lavórom.

Néha azzal viccelem meg magam, hogy elolvasgatom, mi történt ippeg egy éve. Gondolom mindenki csinálja ezt, nem az én perverzióm. Nos, egy éve írtuk alá Bankkal a szezôdést, mely lehetôvé tette, hogy csak a körútig kelljen elvonszolnom magam, ha haza akarok menni.
Most épp néha hiányzik a kert, meg a zöld, a vizsgaidôszakban teraszon punnyadás. Igazából mire elkezdôdött volna a vizsgaidôszak, vége is lett, asszem ma volt az utolsó. Nem megyek többet iratkozni, sorbaállni/sorbanülni. A szakdoga még hátra van, oszt annyi.
Amikor kamasz voltam azt gondoltam, mire meglesz a diplomám, felnôtt leszek. Muhaha.

Fertôzöm a szerk.-et, Amorfot hallgatunk. Milyen szerencse, hogy nevelhetô a bagázs - határozott fejlôdés az Elizabeth-hez képest.
Itt a nyár, lábkivillantás, délutáni séta, egyszálpóló. Mondjuk beiktatnék egy starndolást, de munka mellett ez kábé esélytelen, hétvégén nem megyek nyomorogni.

Egyébként nem értem, hogy miért kell nekem arra ébredni, hogy x éve ezen a napon hunyt el k.z. Nem lehetne ezt délután és reggel a születésnapokat sorolni? Kösz.

És az is furcsa, ahogy hazamegyek (jövök) minden nap, és természetes. Érted, mert VAN. Nagy francot, nem természetes. Néha most sem tudom, hogy a lépcsőzéstől vagy a találkozástól dobog a torkomban a szívem, bár többnyire a lépcsőzéstől nem szokott, amennyire emlékszem, de az is lehet, hogy csak elkezdődik a boldog hanyatlás és satnyulok, de szerintem nem.

Persze, miért is tudnék bármi értelmeset kinyögni erről, amikor mióta az eszemet tudom, nem tudok írni, ha boldog vagyok és most...

Zorka sivítozik mint régen, a lakás is ugyanúgy néz ki (jó, néha rend is van mostanában), én sem öregedtem sokat és mégis. Új kérdések vannak. Más kérdések, amiken éppúgy lehet parázni, mint a régieken, de ezek JÓ kérdések, amiket jólesik feltenni, annyira, hogy fülig szalad a szám a villamoson.
És majd talán eljön az a nap is, amikor elhiszem.

És azt még monnya má meg valaki, hogy, ha a mélyentisztelt akszeleró, meg a matáv ilyen szépen egy logó alá hozta magát, akkor faszér nem bírják ugyanazon borítékba csempészni a telefon- meg az internetszámlát?!

Najó.
Elmentünk csarnokba bevásárolni, majd mintegy két órán át rittyentgettem összefelé az ebédet (rakottkrumpli, bundásalma). Szerintem felemásra sikerült, de Handsome háromszor vett és közben bizonygatta, hogy deeeee naggggyon finom.
Egyébként egész héten főzőcskéztem, egy este maradt csak ki. Tiszta HTB vagyok, és ami még rosszabb, még élvezem is. Viszont a csarnokban kinéztem magamnak egy jó kis hentest, teljesen kedves volt, pedig csak egy szál kolbászt vettem. A Rócsildban sosem kedves senki, pedig vagyonokat hagyok ott....
Jutalomból elvitettem magam a Művészbe és zabáltam oroszkrémtortát, mert az a kedvencem (hosszú évekig hezitáltam az oroszkrém és a feketeerdő között).
És pont mire besárgultam volna az irigységtől, amikor leült mellénk egy harmincas, de negyvenközeli, szálfavékony, kidolgozott karú, ultrafitt csaj, a fejére szállt egy légy, amit nem vett észre, és akkor már csak röhejes volt, darázsderék ide vagy oda.
És ma nem fogok dolgozni, pedig kéne, de egy teljes szabadnap nekem is jár.

Ja, meg voltam fogorvosnál is megint, maga volt a horror, a múlkorinál kábé százzal szarabb, de most már tényleg túl vagyok a nehezén, és csak a fogépítés (ezt a faszságot!) van hátra. És szent fogadalmat tettem, hogy ezentúl félévente eljárok, mert ez a kálvária egyszer is túl sok volt.

Tanmese arról, miért nincs lelkiismeretfurdalásom, ha bliccelek a békávén:
Szín: Budapest, Székesfôváros
Idô: Szar. Vagyis zuhog, mintha dézsából öntenék
A fôszerepben: Naiv
Mert az úgy van, hogy van egy busz, ami történetesen kibaszott ritkán jár (Ezért kések el a melóból. Jó, meg azért, mert minden reggel megadom magam a meleg ágy és a duruzsoló Handsome csábításának). Szóval a busz ritkán jár, ellenben zuhog az esô. És mi nincs a buszmegállóban? Kis tetô, ami alá be lehetne állni.
Van mellette másik buszmegálló, annak van. Vagyis tízméteres távolságból nyújtogathatom a nyakam, jön-e már a rohadt. Közben bokáig állok egy tócsában, mert a talaj egyenetlenséggel küzd, de ezt persze csak akkor veszem észre, amikor már a zoknim is vizes.
És ne mondja nekem senki, hogy akkora beruházás lenne mégegy 3x3 méteres plexit levágatni és odabaszni két fémlábon, hogy beleszakadna az ababotond bankszámlája. Magyarán lófaszt kapok szolgáltatás helyett.
Na ezért.
Még szerencse, hogy a pasim véletlenül ugyanarra jár dolgozni mint én, és megmentett öt perc erejéig az égbôl ömlô Niagarától. Mert neki van esernyôje. Jegye általában neki sincs.

Az egyik kolléganôm megtalálta az ultimét pszichológiai fegyvert: az Elizabeth c. mjúzikelt hallgatjuk. Németül. Elôre elnézést kérek, ha láncfûrészes sorozatgyilkolásba kezdenék.

Jó, persze nem történt semmi, nó vöriz és minden rendben. Na.
Ma van az utolsó vizsgaidôszak elsô vizsgája éjjen, mármint az utolsó vizsgaidôszak. M. eltávozott a dolgozók sorából, már átírtam az emilcímét is. Most persze nagy a szája, hogy úszni megy, ahelyett, hogy tisztességesen dolgozna. Grrrr.

Handsome a hétvégén egy este így szólt hozzám:
- Gyere Frufru, elteszlek holnapra!
És legyen nyár is légyszi.

Jó, persze egy fasz vagyok. Most ideírnék egy csomómindent, amit nem írok ide. Nem kacsintok ki, nem rinyálok és nem sikítok, hogy segííííícccség!
De.

Tegnap hosszú-hosszú várás után megérkezett a lakhelyemre az új Amorf Ördögök cédé. Szegény régóta bolyongott már a környéken, végül LB kézenfogta és hazahozta. Azóta vigyorogva-táncolva-kicsithadbangelve közlekedek földalattin, buszon, lábon.
M. ma dolgozik utóljára, mert már nem fér oda a hasa az íróasztala meg a széke közé, én pedig rém magányos leszek az éterben nélküle, meg a napi 10-15 e-mailje nélkül. Szegény Naiv. Bosszúból folyton tutujgatni fogom a gyereket, amint kibújik:)

Ma reggel pedig megnéztem a Sztár Vórz III-at, hiperzártkörû sajtóvetítésen. Gyûlöljetek.

Bréking nyúz! Vörld szenzésön! Genetikai csoda Budapesten! A nôvéremnek kisfia lesz!!! Két generáció kihagyás után az elsô fiú a családban! Deizgulok.

Tudom, hogy egy élvhajhász újságíró vagyok, de ilyenkor úgy szeretnék megint belpollal foglakozni és ott lenni a sűrűjében.
Szegény MB gondolom egyik hisztériás rohamot kapja a másik után, de hát ezt elbaszták, mit szépítsük.
Szerintem simán ismételni kellene, most majd vége-hossza nem lesz a sok "de az én fiam azé nem jutott be a zegyetemre, mer nem csalt" című szülői kirohanásoknak.
Szegény kölkök, emlékezetes egy érettségi lesz ez. Persze lehet, hogy pont ezért senkit sem mernek megvágni az idén. Minden rosszban van valami jó...

Egyébként evés helyett ma dohányzom, kaptam egy kisebb fajta szájzárat a dupla beszúrt ultrától. De a fogam nem fáj. (Most.)

Nincs is jobb kedd reggeli program, mint egy gyökérkezelés. Fájogat már egy hete, Franszéban konkrétan fájdalomcsillapítón éltem, aztán az elmúlt két napban felkészítettem magam, hogy húzás lesz. Aztán lett helyette röntgen, meg két "ultra" érzéstelenítô injection, meg sok sok borzalom amitôl inkább megkímélem a gyengébb idegzetûeket.
Következô etap jövô héten, most jól megvárjuk, amíg megboldogulnak az idegek a fogamban.
Addig is fogyókúrázom: ma már magamhoz vettem két kávét, a másodikat szívószállal.

Tegnap, amikor szolid pánikrohamot kaptam a repülôn és elfehéredett ujjakkal szorongattam Handsome elfehéredô kezét, arra gondoltam: Istenem, nem lehet, hogy most meghaljak, nem kezdtem magammal még semmit ebben a büdös életben, nem szültem gyereket, nem fejeztem be a könyvemet, nem lettem Pulitzer-díjas.
Ebben a sorrendben.
Ma persze megint kurvára nincs kedvem dolgozni.
Az Úristen mindenesetre megkegyelmezett pondrónyi kis életemnek, és nem haltam meg. Még jó, hogy ritkán repülök, elôbb-utóbb végezne velem egy széllökés kiváltotta szívroham.

Megérkeztünk.
Négy nap a paradicsomban.

És holnap repülôre ülünk és elhúzunk Frankiába.

Reggel Handsome nem bírta tétlenül nézni, ahogy Zorka a falravasalódva kaffog egy bogár után és besegített: földrepöckölte az ízeltlábút, hadd játsszon a kis nyomorult. De kis nyomorult a konkrét beavatkozás ellenére sem bírta levadászni az akármit. Pedig Handsome nagyon drukkolt:
- Na! Zorka! Ott van! Kapd el!
A kis hülye meg csak ült, idegesen csapkodott a farkával és kurvára meg volt sértôdve, hogy teljesíthetetlen feladatokkal frusztrálják már kora reggel.

Annyira nagyon szeretem a felsôoktatási intézményt, melyet majd' 5 éve van szerencsém látogatni, hogy, ha szavakba kellene öntenem imádatomat, csak állnék, topognék, és heves arcpirulás közepette vizsgálnám a talpam alatt elterülô szônyeg mintázatját, de meghatottságtól összeszorult torkomon egy hang sem jönne ki.
Mert, hát hogy'' nem lehet rajongani egy egyetemért, ahol a filmtörténet vizsga beugrója egy elôre leadott, 5000 karakteres házidolgozat, melynek témáját a még az iskolánál is jobban rajongott szakállas bácsi (vö.: egyetemi oktató) adja meg. A beadási határidô elôtt öt nappal. Ezen nap történetesen egybeesik elutazásom napjával. A leadási határidô történetesen egybeesik megérkezésem napjával. Éjjen.
A mélyentisztelt tanerônek azonban teljes mértékben igaza van: nem kell idôt adni az ilyen balgaságokra, ha egy-két hét állna rendelkezésre a tanulmány elkészítéséhez, még a végén valamelyik megáltalkodott hallgató írna egy értelmes házidolgozatot, ami mégiscsak kínos forulat lenne egy ilyen patinás egyetem történetében, zárjuk rövidre az ügyet, hölgyeim és uraim, lopjon és ollózon, ki honnan tud.

Hajrá srácok! Állítólag tönkretesszük a napilap-piacot. Bár nekem az érvrendszer kissé hiányosnak tűnik. Például a cikk szerzője említést sem tesz az on-line újságokról.