naivdiva

A hétvégi zeneletöltés furcsa tapasztalata: a magyar illegál fájlcserélgető-társadalom tele van irredentákkal.
Hiszekegytől kezdve, csabakirályfin át, egészséges fejbőrig minden.
Tényleg furcsa.

Mindenképp nézzétek meg! Gyönyörű.

Én nem tudom, hogy csak az én családom ilyen elbaszottul károgó, vagy ez másoknál is így van?
A mai ebéd alatt (meg az úton odafelé) csupa szívritmuszavar (így írják ezt?), kóma, veszélyes terhességi hányás (!?), agykárosodás volt műsoron. Tiszta horror. El is menekültem először dohányozni, aztán haza.
Erről jut eszembe, hogy van egy barátnőm, akivel csak félévente talákozom, de olyankor mindig van egy-két friss haláleset, amiről be tud számolni. Hihetetlen. Velem egyidős. Nem is értem, hogy nem fogyott még el az összes ismerőse. Engem is beleértve...



Egyébként tegnap órákat töltöttem a tesómnál meg az unokaöcsémnél, aki a Rambó nevet kapja a blogkeresztségben, mert ilyen mokány kiscsávót még nem láttam.
Két hetes, konkrétan röhög (az orvos is alig hitt a szemének) tartja a fejét, és öt személyes jelenléti létszámig pontosan beazonosítja, hogy épp ki beszél, és érdeklődő tekintettel hallgatja.



És kaptok kitöltött totó szelvényt Elbaszott Szürreális Péntek Estéhez, ha épp arra vágynátok:

1. Végy egy koncertet, csődítsd oda összes barátodat, ismerődöset
2. Ne menj el rá, mert két órával később kezdődik a beharangozottnál és az már kurva későn van.
3. Menj helyette vacsorázni egyik barátoddal (mellékszál)
4. Hívd fel a Húgodat, akivel már rég megbeszélted, hogy egyszer csatlakozik a társasághoz, mert mostanában velük lógsz és kurvajól szoktátok érezni magatokat
5. A társaság fele menjen el a koncertre, amire te nem mentél
6. Beszéld meg barátaiddal, hogy koncert után találkoztok a szokásos kocsmában
7. A Húgod kapjon sokkot a helytől (Szubkultúrális összeférhetetlenség)
8. Derüljön ki, hogy a hiperjófej társaság a Hugod szerint kibaszott unalmas.
9. Húgod ennek előbb pofavágással, később szóban is adja jelét
10. Miközben titkon azon feszengsz, hogy Húgod szarul érzi magát, rúgj be és érezd midentől függetlenül kurvajól magad
11. Kezdj kijózanodni, konstatáld, hogy már nem csak a Húgod érzi szarul magát
12. Feszengj
13. Takarodj haza
+1. Másnap kérj elnézést mindenkitől (főleg a Hugodtól)

Azért az vicces, hogy a következő tíz évben folyton arra kell majd figyelni, nehogy rálépjünk valamelyik láb alatt sertepertélő leszármazottra, aki épp iszonyatos szakértelemmel keni szét a babapiskóta-pépet a padlón. Ráadásul a láb alatt sertepertélő egyedek száma egyre csak nőni fog. Ha minden a Terv szerint alakul.

Várom a 10 órát, vérciki azelőtt előtt lefeküdni aludni. Alibiből blogot írok. Ehh, megyek és lefekszem.

Az ember azt gondolná, hogy egy olyan kiadónál, ami csak havonta, illetve annál ritkábban megjelenő lapokat csinál, nem kell beleszakadni a munkába.
De.
Milyen furcsa / érdekes / elgondolkodató, hogy csak akkor írok a melóról, ha épp utálom. A mostani igahelyről nem is tudtok semmit. Pedig tökjó hely, van egy csomó igyencédé meg ingyenkönyv és nemzombi kollégák, akikkel meg lehet őket hallgatni / beszélni.
De ezt a hetet meg a következő kettőt akkor is utálom.

Most, hogy végre hazaértem, magamhoz veszek egy lavór kávét, és dolgozom egy kicsit.

És egy ki matek: két macska négyszer annyit eszik, mint egy macska. Az állateledeles csaj szerint ez teljesen normális. Szerintem egyáltalán nem normális. Kizabálnak a vagyonomból baszki.

Lécci, ne dolgozzatok olyan cégnek, ami épp az én munkahelyem. Záros határidőn belül konstatálnátok, hogy a főnökeitek megőrültek. Közvetlenül azután, hogy rájöttek: a pénznél az emberélet sem fontosabb.
Bár a jelenlegi Cég egy kb. századakkora mint a régi, itt is kezdődik a "miért nem dolgoztok kilentől hatig" és a "nem vagytok elég hatékonyak". Juhéjj.
Elkezdek állást keresni.

Viszont közlöm, hogy kiterjedt ismerettségi köröm összes macskáját beleértve, az én Kukabúvárom az egyetlen, aki használja a kaparófát. Nem mintha ez azt jelentené, hogy a kanapét nem használja körömélezésre.
De én így is tök büszke vagyok rá.

ÁllatorvosBácsi hazahozta Kukabúvárt, aki úgy üvöltött a macskahordóban a hátsó ülésen, mint aki nem műtétről, hanem élvenégyelésről jön. De szerencsére csak éhes volt.
Most épp akkurátusan rendezgeti az almot, néha bejön és anyáz egyet, aztán méltatlankodva kimegy és folytatja. Kiváncsi vagyok, hogy lehiggad-e egy kicsit, most, hogy eunuch...

És, hogy ne csak a négylábúakról meséljek, sokat sejtetően közlöm, hogy lehet, hogy nemsokára szakmaielőmenetelek.

Tudom, hogy folyton a macskákkal jövök, de most ez van, ezt szeressétek.
Kukabúvárért nemsokára jön ÁllatorvosBácsi és elviszi, hogy jól kimiskárolja. Egész nap teljesen ki vagyok készülve, és az utolsó szemét szerepében tetszelgek, közben meg nem lehet ezt máshogy, már most naponta többször rámászik Zorkára, aki persze nem érti.*
Jelenleg mindketten ki vannak készülve, ugyanis Kukabúvár nem ehet az esti műtét előtt, így Zorka sem ehet, felborult a napirend, egypercenként jönnek anyázni.
Nem elég, hogy mészárszékre küldöm az egyiket, még éheztetem is őket.

*Vicces, hogy pontról pontra azok a jelenetek játszódnak, mint M.-nél, amikor kisebbik macskája akarta megdugatni magát a golyótlan nagyobbikkal: a kipakolt jószág, csak azt vágja, hogy a másik valamit nagyon akar, és egy ideig próbálkozik mosdatással, bújással, játékkal aztán kiakad és elkezdődik az eszetlen gyepa.

Az ultimét pszichológiai fegyver szemtelen macskák ellen: porszívó. Eddig azt gondoltam, bármilyen berregő, kerregő, búgó és sivító eszköz megteszi, de ismét bebizonyosodott a régi statisztikai bölcsesség: egy fős minta nem minta.

Mert Zorka ugyan az összes hanghatást produkáló szerkezet elől (hajszárító, mosógép, fúró satöbbi) a galériára menekül, Kukabúvár ennél jóval bátrabb. A hétvégén például, amikor Apa felfúrt néhány ezt-azt szentül meg volt győződve arról, hogy az ő kedvéért rendeztünk mulatságot és önfeledten játszott a fúrógép zsinórjával, miközben Apa a létra tetjén egyensúlyozott, a mosógépet meg egyenesen imádja: a klóról szokott mozizni.

Na ma kiderült: a porszívó még neki is sok.

Milyen szerencse, hogy Anya az utóbbi időben felcsapott vajákos asszonynak és nem mulasztott el figyelmeztetni a hétvégén, hogy a sok kakukkfű-tea segít a légzőszervi megbetegedéseken.
Nos, a lakásom, a táskám és gyanítom én magam is egyöntetű kakukkfű-szagot (illatot?)árasztunk, de hála a bölcs meglátásnak épp annyi takony távozik a fejemből, mint ahányszor pisilni rohangálok valamint egyre kevésbbé köhögök.

A kockázatok tekintetében satöbbi, satöbbi...

Érzem, hogy most csúszok bele. El akarom kapni magam. Most ne! Ne most! Neeeee!!!!! Más nem fog elkapni.

És azért is szeretek a saját lakásomban lakni, mert ülhetek a gép előtt délelőtt, sárga hálólengben és lila térdzokniban és olyan mocskos szitkokat zúdíthatok a (z egymást rendületlenül gyepáló) macskáimra, amilyen csak kifér a számon és dohányozhatok reggeli helyett. Ha már senki sem csinál nekem reggelit...

És nagyon-nagyon-nagyon szeretnék egy iBook-ot. De tényleg. Régen éreztem ezt a fetisiszta-megszállott akarást.

Megszületett!

A genetikai csoda előbújt, fiúval gyarapodtunk. Az unokaöcsém egy óriásbébi: 3900 gramm és 56 centi.
A tesóm és a baba jól vannak, Anya pityereg a meghatottságtól, izzanak a vonalak, mindenki jól meggratulálja egymást, mintha.
Éjjen éjjen éjjen!
És nemtok bemenni a kórházba, rohattélet, mér pont most kell nekem betegnek lennem.

JUHÉÉÉÉÉÉÉJJJJJJJ

Egyáltalán nem amúgy a tesóm reggel 9 óta szül, de ezen a tényen kívül nem tudunk semmit és nem merek felhívni senkit, mert Anya két órája is csak azt üvöltötte a telefonba, hogy "majhívlakhamártudokvalamitannnnyiraidegesvagyok", Apa elbarangolt valahova és egyedül ideges, a másik tesóm végigalussza a napot én meg itt ülök a teljes bizonytalanságban, hogy dupla nagynéni-e vagyok.

Az első szülése 24 óra volt, de az 12 évvel ezelőtt történt, remélem, ma már nem engedik ennyit szenvedni, meg ő is átértékelte a dolgokat - akkor ugyanis nem engedte, hogy megcsászározzák, hanem összeszorított fogakkal és nagyon határozottan közölte az orvossal, hogy ő megszüli a Gyereket.

Drukkolni ér.

Kicsit korán jött ez a betegség-szízön, bár kurvára bírom, hogy három napig nem dolgozom, még jobban bírnám, ha közben nem akarna kiesni a tüdőm a helyéről minden levegővételnél, nem lennék lázas és úgy általában beteg.

Kukabúvár annyira csíkos, hogy az már pöttyös.
Egyébként együtt járnak pisilni és felváltva őrködnek az alom ajtajánál, egységfrontba tömörülve üvöltenek a kajáért valamint vállt vállnak vetve, ménest megszégyenítő hanghatást produkálva nyargalásznak éjszaka.

Elég sikeres estém volt tegnap:
Az Oktogon - Szimplakert távon ketten is leszólítottak. Sőt, tulajdonképpen hárman. Egy pár (2 db) fickó egy éjjel-nappali előtt, és egy roma kissrác a Wesselényiben. Ez utóbbi lehetett vagy tizenhárom.
Ezenkívül szereztem magamnak jófajta, köhögős megfázást is, érezzük azt az őszt!


És ki volt az a barom aki felvette ezeket az új hírolvasókat a Radio Cafe-ba?! Meghallom őket és nyúlok a penge után...

Ja! És, ha kérdeznétek, én nem az a csaj vagyok, aki tip-top piros bőrtopánban, hozzá színben pontosan passzoló, tip-top piros bőrkabátban, hajat dobálva kacarász kijövet a CIB-ből. Nem. Én az a csaj vagyok, aki rongyosra taposott nadrágban, kicsit szűk farmerdzsekiben öt kiló macskaalomot rángat hazafelé. De a szememben ott az elszántság.

Dr. Jekyll és Mr. Hyde ülnek egész nap a fejemben, sakkozgatnak, vitatkoznak, isznak egy-két kávét, aztán este hümmügve felállnak az asztaltól, barátságosan kezet ráznak és egy félmosoly kíséretében megállapítják:
- Na, ma se váltottuk meg a világot.
Megőrülök baszki.

Az egymástorkának ugrálás lassan elmarad, csak akkor van klasszik "két macska öli egymást" jelenet, üvöltéssel, fújással, satöbbi, amikor Kukabúvár túlvadulja magát játék közben. Egyébként általában egy perc után lefekszenek és tessék-lássék fél manccsal hadonásznak.
Elég viccesek. Olykor. Éjszaka nem viccesek, mert most ketten csinálják ezt.
De simán meg fogom szokni, hogy két doromboló hamuszín cica vár az ajtóban minden délután...

Dr. Jekyll és Mr. Hyde vagyok.

Ha nem látom, magam sem hiszem el.
A lakásba lépve egy egymáshoz dorombolva bújó pár macskán akadt meg a szemem. Mint kiderült, nem történt csere, ezek az enyémek, csak valami feldolgozhatatlan metamorfózis eredményeként ádáz ellenségeből kedves ismerősökké változtak.

Nem, nem gondolom, hogy vége a "ki az úr a háznál" (hehe, én) kontesztnek, de erőteljes javulás tapasztalható, talán nem ölik meg most már egymást.

Kukabúvár egyébként kapott egy kör oltást - üvöltve terekgőzött ÁllatorvosBácsi kezében és jól meg is karmolta* - és két hét múlva kap még egy kört, illetve részt vesz egy kisebb súlycsökkentő műtéten is. Nem várom meg, amíg agresszív köcsög kandúr lesz belőle valamint elkezdi itt-ott jelölgetni a lakást. Kukabúvár a hivatalos becslés szerint fél éves.

*itt jegyzendő meg, hogy Zorkának külön állatorvos-receptora van, így amikor ÁllatorvosBácsi elindul felfelé a lifttel, bepaszírozza magát az ágy alatt egy sarokba, ahonnan gyakorlatilag csak a minden szentek segedelmével lehet kiimádkozni.

A második pasi mondja nekem, hogy macska vagyok. Az első Handsome volt.
Ez vajon mit akar jelenteni?
Először kedveskedésnek hangzik - persze azér mondja.
De egy macska annyira szabad és öntörvényű, sosem a tiéd igazán. Addig a tiéd, amíg ő akarja, akkor, amikor ő akarja. Én sem leszek sosem igazán senkié? Ez sugárzik belőlem?

Legközelebb megkérdezem.

Nagy meleg pulóver ma a szerelem,
Bevetetlen ágyon tartjuk melegen
Az érzést. Nem járt erre rég,
Sőt talán még soha, csak vártuk, mikor lép
Életünkbe a kéményünkön át
Belezuhant tegnap, fejbecsaptuk hát
A lexikonnal. Nem engedtük el.
Egy ilyen érzet minden háztartásba kell.

Nagy meleg pulóver ma a szerelem,
Ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem?
A végén úgyis kiderül,
hogy becsaptuk magunkat, megint egyedül
Kell folytatni. Néhány perc alatt
Az aranysárga napból bíbor alkonyat
Lett, és száll a teagőz,
A parkban fákat színez egy cerkával az ősz.

Borzasztó, hogy hiába ismételgetjük kikerekedett szemmel és görbülő szájjal, hogy "pedig annyira jó volt az elején", ha végén olyan nagyon nemjó volt, és, ha egy szikra bizalmat sem lelek magamban, akárhogy kutatok. Pedig beccszó kutatok. Minden nap várom, hogy hátha feléled bennem a küzdőszellem, a deakkorismegmentem, de nem.
Csak a szomorúság van.

Elhoztam az utolsó darabokat Handsome-tól. Egy teljes hátizsák és a két kezem telt meg az ottragadt kütyükkel, épp aktuális könyvekkel, amiket az ágy alól halásztam ki és Apa fúrókészletével.

Kezdem azt gondolni, hogy nem vagyok normális.
Megint rámjött a szociális érzékenység, így aztán Gyöngyszem véres dráma színhelye tegnap óta. Hőseink a Hercegnő és a Kukabúvár. Ez utóbbi kikukáztatása óta mondjuk kapott valamennyi nevelést, de nem eleget.
Az este az üvöltve-fújva-harapva-karmolva verekedés jegyében telt, ráadásul Kukabúvár az erősebb, mert fiú és már nem kiscica, Zorka meg teljes pánikba esett a ténytől, hogy nem elég, hogy megeggyen van, a mégegy az erősebb.
Meló közben egész nap leszakadt macskafüleket, kikapart szemeket és vérző torkokat vizionáltam, de szerencsére mind a kettő egyben van, bár nem állítanám, hogy barátok lettek.
Kukabúvár agresszív fajta, de remélhetőleg nevelhető.

Kezelés: bevásárló körút Anyáékkal. Persze nem jártunk ruházati üzletben, de ilyenkor három pár új zokni*, meg egy új fajta tusfürdő is fel tud dobni.
Pláne a visszaút Apával, aki ha ezer évvel ezelőtt születik, tutira egy örökké az apokalipszist hirdető őrült próféta lett volna, de így se rossz. Tíz perc alatt helyrerak: ember nincs, aki annyira pesszimista / borúlátó / nihilista tud lenni, mint ő egy-egy jobb napján.
Na ma jobb napja van.

Itthon rám jött a rendetvághatnék, ruhák a szekrényben, könyvek a polcokon, konyhaszekrény kiganajozva, hamu- és pormentes a dohányzó asztal, halkan duruzsol a mosógép.
Este pedig az asztal alá iszom magam. Nem csendben.

* miközben leemeltem a harmadik párat és betettem a frissen választott öt bugyi mellé, elgondolkoztam A. múlt szombati felkiáltásán (épp költözéshez pakoltunk): jézusom, nekem egész életemben nem volt ennyi fehérneműm! Fetisiszta vagyok?