naivdiva

Mici mostanában ismerkedik a hajszárító nevű rémületes dologgal,
becsületére legyen mondva, nagyon bátran küzd.
Eddig nem nagyon volt haja, amit szárogatni kellett volna, a
haj(fej)mosás után elég volt törülközővel átdörgölni, hogy száraz
legyen, az utóbbi hetekben viszont göndörödő tincseket kezdett
növeszteni, úgyhogy hajat kell szárítani.
Pillanatnyilag ott tart az ügy feldologozásával, hogy minden áldott
alkalommal, amikor a fürdőszobában tartózkodunk meg kell beszélni,
hogy igen ott a hajszárító, de nem most nem szárítunk hajat, majd
hajmosás után, ezután levesszük a hajszárítót, megnézzük a
hajszárítót, megtapizzuk a hajszárítót (szigorúan kikapcsolt
állapotban) majd eltesszük a hajszárítót. Csak a miheztartás végett,
naponta nagyjából 3-4 ilyen hajszárító-szertartást celebárlunk.
Amikor pedig konkrétan hajszárításra kerül a sor, előbb vidáman
kacagva megszárítjuk anya (nemvizes) haját, aztán vidáman kacagva
megszárítjuk apa (nemvizes) haját, aztán megpróbáljuk megszárítani az
apja kezében tekergő, a hajszárító elől határozottan menekülő Mici
haját, amire kb. 23 másodperc áll rendelkezésünkre, mielőtt zokogásba
torkollna a kísérlet. Úgyhogy abszolút sikerként értékelem, hogy nem
csatakvizes hajjal fekszik le.

Azért csak megéri a kisasszony hősiessége, mert a Gyógynéni szerint
múlik a féloldalassága, egyre többet és szebben tartja magát a
különböző teszt-pozíciókban (semmi padödö, olyanok, hogy például egy
lábon térdel, a másikkal a talpán támaszkodik) már nem segít rá ezekre
kézzel, szóval erősödik a lába-háta nem kell feszítenie ahhoz, hogy
megtartsa magát. Viszont a feszesség miatt nem tud állásból leülni,
most épp ott tart a processzben, hogy egy kézzel támaszkodik
(asztalon, kanapén, ágyon), a másikkal pedig irtózatos lassúsággal
nyúl lefelé (a mélység-érzékelés az ugye még nincs meg ilyenkor, azért
mászik tovább az ágyon, akkor is, ha az ágy már nincs tovább), és
amikor eléri a padlót letámaszt és úgy ül le, de ez is ritka, inkább
addig nyíg, amíg valaki meg nem menti.
Állítólag oltári nagy izommunka szépen leereszdve leülni állásból és
ehhez még nem elég erős. És van fény az alagút végén: idén még kétszer
megyünk, aztán egyszer januárban még rá akar nézni a Gyógynéni, de azt
mondta, szerinte ennyi elég is lesz, szerencsére nem volt nagy baj,
inkább egy kezdő lökés kellett ŐMiciségének, szépen fejlődik, ahogy
kell, utolérte a korcsoportját. Majd akkor kell visszavinni, amikor
elkezd igaziból járni (mondjuk egyedül átmegy a szobán).

És azért muszáj eldicsekednem vele, hogy a gyerek beszél, nem csak a
hülye anyja szerint, hanem teljesen igaziból, kb 10 szót teljesen a
helyén és érthetően használ (jó, a kiejétse még kicsit kásás), top
3-ban a cica, miáu (mmmmá-t mond helyette, és beszélget a macskákkal,
valamelyik elnyávogja magát, mire a gyerek üdvözült mosollyal néz fel
a játékból és válaszol, hogy mmmá), hamm, a fasorban sem vagyok, mama
akkor van, ha iszonyú ingerülten rám akar szólni valamiért.