naivdiva

Nagy szerencse, hogy a gyerekünknek van egy apja is, aki felvetette, hogy a Mici azért nyűgös napok óta, mert ugrik egyet kajaügyben, így ma délelőtt ahelyett, hogy egy matrciaüzemmódban nyígó kisbaba seggét ráztam volna, egy röhögve dobozoló és egyedül eljátszó gyereket nézegettem párás szemmel, aki miután tegnap este és ma reggel is emelt mennyiségű tápszert döntött magába az utolsó cseppig, betolta az eddigi tízórai másfélszeresét.
Mentségemre legyen mondva, hogy a Mici alapjáraton is embertelen mennyiségeket eszik, a gyerekorvos szerinti 'najó, annyit még mehet' 2,5-3 deci főzelék simán tűnik el benne minden ebédkor (lekopog), és a
többi velekorú gyerekek anyukáitól rendszeresen hangzik el az 'azt mind meg fogja enni?' kérdés, szóval valahogy nem jutott eszembem hogy azért van szar kedve, mert éhes.
Noch dazu, továbbra is kétszer belefér széltébe minden cuccba, ami hosszába éppenhogy jó rá, konkrétan kockás a hasa, de mit csináljak, ha egyszer ő hosszába akar nőni ugye. Puttómodell nem lesz már belőle, az tuti.

Sosem fogok már rendes blogot írni, ez van.
Micinek kijött a harmadik foga (kb. kéthetente növeszt egyet), és kibújni készül a negyedik, egyfolytában dörzsöli az orrát-szemét-arcát, ahogy feszíti az ínyét egy újabb kis pengeéles darab. Nagyon vicces, ahogy az alul már látszódó másfél fogával vigyorog. Elkezdet almát rágni, minden uzsonna után kap egy negyedet, aminek körülbelül az egyhuszadát fogyasztja el, de leagább haladunk a szilárd kaja felé, ha nem is roham léptekkel (ha nagyobb darabot reszel le véletlenül, továbbra is öklendezik).

Amúgy egyfolytában dumál, már felsorolni sem tudom, életveszély lesz a csaj, ha megtanul beszélni, mert mindenről véleménye van, de még nem értem (jó, többnyire nem értem, azért van már egy pár ho? és pa! ami tudom, hogy mit jelent miciül). Ha zenét hall, áhitatba esik, tegnap arra értem Anyuékhoz (a heti egy délutános eltávomból), hogy ül a nagyanyja ölében és operát hallgat, de olyan arccal, mint aki végre megértette az élet nagy összefüggéseit, és kb. 5 perc telt el, mire kaptam egy mosolyt, előtte csak rámszólt, hogy maradjak már csöndben, ő most itt műélvez.
Ha itthon kapcsolok be neki valamit (Dzsungel könyvét, Padlást, Szalóki Ágit, Kalákát szoktam), akkor a legnagyobb nyűgösködés közepén is bevágja az ujját a szájába és legalább öt-tíz perc rezzenéstelen csönd van, az autóban beszélget a rádióval. Nem lehet mondani, hogy nem muzikális a gyerek.

Egyébként a Micinek megint kötőhártya-gyulladása van, a szemész szerint lehet, hogy a fogzás miatt, mert be van durranva az összes nyálkahártyája az és ettől pang a cucc az orrában és felfertőz. Azért örülnék, ha nem ünnepelnénk minden fogat egy egyhetes kötőhártya-gyulával.
Persze ez is a jól gondold meg mit kívánsz kategória, mert iszonyúan drukkoltam, hogy ne örökölje az én fül-anatómiámat, ami miatt az első évben kb. tízszer kellett felszúrni a fülemet, ez úgy tűnik pipa (lekopog), de pont szemgyulladás ellen nem mormogtam védőbűbájt. És igen, tudom, hogy nem tudom megvédeni a világ összes bajától, bár ez elég nagy kibaszás egy anyával, ha engem kérdeztek.

Műelemzés következik, mert vettem a gyereknek könyvet (a könyvesboltos hölgy eléggé meg volt botránkozva, hogy egy nyolchósnak olyat könyvet veszek, amiben szöveg van, mindjárt több sornyi, de aztán mondtam neki, hogy nálunk a háztartásban csupa ilyen könyvek vannak, tele betűvel, nem akarom, hogy gyereknek ifjúkori neurózisa legyen, mert neki kevesebb jut valamiből).
Szóval megvettem (többek között) Csukás István Sün Balázsát ilyen szép, keménytáblás, hajtogatós verzióban, azt rághatja meg dobálhatja, nem lesz belőle aprószemét (bár ahogy figyelem, amiből nem lehet gyújtóst csinálni, az kevésbbé érdekli).
És akkor elemzem a műt.
Szóval szegény kicsi SünBalázs miért szívja meg ilyen irgalmatlanul a mese végén? Hol van itt a pozitív tanulság? Mert (spoiler következik!) ugye szegény legkisebb tesó, kitúrják a házból, de ő jófej és elmegy és épít magának másikat, aztán megint jófej és beengedi a tesóit, amikor azoknak a házát (amiből őt kitúrták) elviszi a vihar. Ehhez képest még be is szólnak neki ('csak ez az egy szoba van?' kérdezi tőle SünTihamér) de Balázska még ekkor sem mondja, hogy na húzzatok anyátokba, hanem megint hagyja, hogy kitúrják a saját házából, amit ő épített. És a konklúzió az, hogy meg kell nőnie ahhoz, hogy ne túrják ki. WTF?
Kicsit örülök, hogy egyelőre nem kell elmagyaráznom a Micinek, hogy hol van itt a tanulság, mert szerintem SünBalázs egy lúzer, akit a testvérei addig szopatnak, amíg akarnak (második nemértem: miért az az alapállás, hogy szívatják a tesói?), és nem szeretném, ha a gyerek ezzel például azonosulna, pedig én aztán hiperfejlett vagyok szociálisan.
Na, ez kikívánkozott,