naivdiva

Mind droidok vagyunk.
Anyáék hetek óta vándorcigányként járják az országot, mert szezon van, Hugiék költözni próbálnak, miközben mindektten estig dolgoznak, mi meg... Eh.

Mr. Simposonon megint úrrá lett a workoholizmus - hazajön 8-kor és 11-ig dolgozik még egy kicsit - én meg igyekszem munkaidőben annyira széthajtani magam, hogy itthon már eszembe se jusson.

Egyébként jól vagyunk, lakást keresünk, illetve csuriban tartott ujjakkal drukkolunk, hogy el tudjuk adni Mr. Simpson kecóját valami emberi áron, és ne kelljen tízmilliókkal tartoznunk majd a banknak.

Múlt hétvégén amúgy beleszaladtunk Szentendrén valami tájékozódási versenybe, és hiába próbáltunk rendes túristaként lődörögni, minden sarkon a fülünkbe (és a mobiljába) lihegte valaki, hogy "itt vagyok a templomnál, most merre".
Vicces volt, főleg a kis eldugott lángososnál, ahol a sor eleve elzárta a kb fél méter keresztmetszetű utcát, ellenben tájékozódók tömege zúdult alá a templomtól minden harmadik percben.

Olyan jó időnként kikapcsolni a droidot, és embernek lenni, de ezt már mondtam.

Igertem, hogy jovok, itt vagyok.
Ekezet nelkul, Mr. Simpson geperol, a kocsog Teonlajn megint megszabaditott a nettol, par nap, es ujra lesz, addig meg igy.

Mr. Simpson es en egy honapja osszebutoroztunk, egyelore nalam (mindig is utalta a lakasat) es azota boldogan elunk.
Nem is kivanok errol bovebben tarsalogni, oruljetek velem, felnottem, es boldog vagyok.
Happily ever after.

Ellenben egyaltalan nem orulok a kialakult helyzetnek, mert utalom, hogy mindig ejszaka tortenik minden, lefekszem 11kor, amikor mar nem birom tovabb nezni a tvt, es mire felkelek mindig kiderul, hogy megint lemaradtam a bulirol.

Sikerült eperillatú klotyópapírt vásárolnom.
Egyébként életben vagyok.
Kicsit változnak a dolgok, de majd mindenkit értesítek időben.