naivdiva

Azt hiszem új kattanásunk van: tegnap éjjel ezerkörös dominó-háborút vívtunk M.-éknél, és súlyos esélyt látok az addikcióra. M. már menthetetlen, én csak ma kezdem on-line.

Egyébként rém szürreális élményem volt éjjel: eltereltek minket a Jánoshegyi útra, mert a Budakeszin baleset volt, és miután 10 percig rettegtem, hogy egy kanyarban lezuhanunk a mellettünk tátongó szakdékba, az első, amit a civilizációba (vö.: város) visszatérve megláttam, egy erkély volt, amiről fürtökben lógtak a színes lufik.
Elég tisztességesen szétütöttük magunkat na.

A liftünk énekel, pontosabban olyan hangot ad, mint egy éneklő bálna.
De csak, ha üres, és lefelé jön.
Úgy látszik, csak magában szeret énekelgetni.

Miután három hét alatt összegereblyéztük Mr. Simpson lakását, eltávolítottuk belőle a macskát (nem, nem fojtottuk vízbe, hanem kölcsönadtuk Hugiéknak) és egy takker is meglátogatta, ma csináltunk egy csomó fotót.

Ezután már csak két óra fogcsikorgatós szenvedés kellett, hogy a fotómasinából a gépemre varázsoljuk a képeket (fotómasinából Mr. Simpson laptopjára 2 perc, Mr. Simpson laptopjáról az én gépemre 118 perc).
Mr. Simpson hamarosan hazajön a gyors szombat esti munkából, akkor írunk hirdetést (egyedül nem írhatok, mégiscsak ő a kreatívszerkesztőguru), és meghirdetjük.
Innentől már csak drukkolni kell, hogy valakinek nagyon gyorsan kelljen azért a nagyon pofátlan összegért, amiért el akarjuk adni.
Ha nem kell senkinek, előállunk majd egy kevésbé pofátlan összeggel, de abban maradtunk, hogy egy próbálkozást megér.

Apropó: nem kell valakinek 53 négyzetméter a IX. kerületben?

Elmondom nektek, mire jöttem rá tegnap.
Hazafelé a kocsiban felváltva morcogtunk Mr. Simpsonnal, moziban voltunk, szar filmet láttunk és eleve dögfáradtak voltunk mind a ketten. Aztán egymásra néztünk és irgalmatlanul elkezdtünk magunkon röhögni. És akkor ránéztem, és belémhasított a felismerés: nem cserélném el soha senkire.

Olyan nyugalom van rajtam, amióta újra együtt vagyunk, amilyet gyerekkorom óta nem éreztem. Nagyon biztonságos érzés, amikor a másik szemébe nézel, és pont azt látod, amit mindig is látni akartál.
És nem tudom, kinek köszönjem meg azt, hogy volt türelme kivárni, és azt, hogy bennem megérett ez a felismerés, de köszönöm.

Na erről beszélek.
Most komolyan, miért kell nekem (meg neked) pénzelnem egy seggdugaszt, aki most, hogy valaki elvette tőle a körteformát a homokozóban, elbassza az délutánomat?

Nem szoktam felháborodni, de amikor árpádsávokat kell kerülgetnem ahhoz, hogy hazajussak, nyugtatgatnom kell a nagyanyámat, hogy "nem, nem lesz forradalom", akkor Apával együtt rám is rámjön a tüntethetnék.

Miért gondolja vajon OV, hogy a demokrácia szabályai rá nem érvényesek?
Nem mintha a másik oldal jobb lenne, de azok legalább nem vezényelgetnek nácikat az ablakom alá...

Megint sikerült megszerveznem, hogy egyszerre két újsággal legyen rengeteg munka, ami tökjó, mert jövő hét elején viszont ezerrel fogok láblógatni. (Ugye?)
Szociális interakciókban nem veszek részt, még azt is képtelen voltam összehozni, hogy találkozzak Zs.-vel, aki minden bizonnyal az esküvői meghívójukat akarja odaadni.
Legalábbis irtósejtelmesen emleget "egy nagyon fontos dolgot", amit "mindenképp oda akarok adni", és ma felhívott, és elkérte a címemet.
Ég a pofám.
(Viszont végre kapok majd egy olyan levelet, amit nem valamelyik közüzem küld nekem.)

ps.: Kiváncsi vagyok mi jöhet még azután, hogy ma reggel Kósa Lajos a Napkeltében Orbánt Ghandihoz, Gyurcsányt meg Milosevic-hez hasonlította.

Elég egy hétfő, hogy úgy nézzek ki, mint a mosott szar.
És még csak 5 óra.

Mr. Simpson a fejem fölött pötyög (dolgozik), pedig nagyon rosszul van - én is rosszul lennék egy 4 jéger, 6 pálesz kombós este után.

Én csak itt üldögélek, például, hogy elmeséljem, hogy L.-el (aki 1,5 év után került elő) mélyenszántó beszélgetést folytattunk szerelemről, meg lakásokról, meg életekről.
"Yeah, sooner or later you make your decision."
És tök jó érzés volt, és egyetértően vigyorogtunk.

Na, megnézem mi megy az eletromos cikruszban - de csak halkan, Mr. Simpson fölöttem pötyög.