vasárnap, október 08, 2006
Elmondom nektek, mire jöttem rá tegnap.
Hazafelé a kocsiban felváltva morcogtunk Mr. Simpsonnal, moziban voltunk, szar filmet láttunk és eleve dögfáradtak voltunk mind a ketten. Aztán egymásra néztünk és irgalmatlanul elkezdtünk magunkon röhögni. És akkor ránéztem, és belémhasított a felismerés: nem cserélném el soha senkire.
Olyan nyugalom van rajtam, amióta újra együtt vagyunk, amilyet gyerekkorom óta nem éreztem. Nagyon biztonságos érzés, amikor a másik szemébe nézel, és pont azt látod, amit mindig is látni akartál.
És nem tudom, kinek köszönjem meg azt, hogy volt türelme kivárni, és azt, hogy bennem megérett ez a felismerés, de köszönöm.
Hazafelé a kocsiban felváltva morcogtunk Mr. Simpsonnal, moziban voltunk, szar filmet láttunk és eleve dögfáradtak voltunk mind a ketten. Aztán egymásra néztünk és irgalmatlanul elkezdtünk magunkon röhögni. És akkor ránéztem, és belémhasított a felismerés: nem cserélném el soha senkire.
Olyan nyugalom van rajtam, amióta újra együtt vagyunk, amilyet gyerekkorom óta nem éreztem. Nagyon biztonságos érzés, amikor a másik szemébe nézel, és pont azt látod, amit mindig is látni akartál.
És nem tudom, kinek köszönjem meg azt, hogy volt türelme kivárni, és azt, hogy bennem megérett ez a felismerés, de köszönöm.
// bejegyezte: naiv @ 2:57 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]