naivdiva

Ilyen undorító helyen voltunk előnászúton. A helyszín Ausztria, Dürnstein.
Ott a kertben jól látható a medence, annál pihentük ki a fáradalmakat, amikor hazaértünk délután a művelődésből - mert annyira értelmiségiek vagyunk, hogy még művelődni is voltunk Melkben. (Másnap meg shoppingolni Bécsben, de arra nem vagyok büszke. Viszont jól esett a ruhatáramnak.)
Nászútra meg sem merem mondani hova megyünk. Főnök 1.0-tól és 2.0-tól nászajcsiba beutalót kaptunk a nászutas-paradicsomba.

Na tessék. Így néztünk ki 10 perccel az esküvő után. Jó, akkor arcunk is volt.
A kép szélén Anya keze és kistáskája.

Hát akkor tegnap óta hivatalosan is Mrs. Simpson vagyok. Simpsonné.
Eddig tökszuper házasnak lenni.

Elég jól sikerült az esküvő, mindenki tökjól érezte magát (vagy kedvességből azt hazudják) és ismét megállapítottuk, hogy jófej barátaink és rokonaink vannak, a hitvesi csóknál például általános tapsvihar volt, ami 100 pár kéz esetében már eléggé szuperül hangzik.
(De lehet, hogy csak aggódtak, hogy valamelyikünk az utolsó pillanatban meglép és csak a megkönnyebbülés...)

Ha lesznek képek, mutatok.

Najó. Túl vagyok a fehérneművásárláson, a buliruhavásárláson, és asszem a pánikrohamon is túlvagyok, ami hét közepén tört rám.

Mert rájöttem, hogy ez mégiscsak milyen durva: férjhez megyek.
De szerencsére néhány nap után aztán arra is rájöttem, hogy elég Mr. Simpson röhögését meghallanom, hogy én is röhögjek, hogy sosem figyeltem ennyire senkire még életemben és rám sem figyelt még senki ennyire, és hogy milyen jó ez így.

M. azt mondja, milyen jófej vagyok, hogy azon parázok, jó feleség leszek-e. De nekem ez az egyetlen parám tulajdonképp a házassággal kapcsolatban. A többit majd menet közben kitalálom.