naivdiva

Mici mostanában ismerkedik a hajszárító nevű rémületes dologgal,
becsületére legyen mondva, nagyon bátran küzd.
Eddig nem nagyon volt haja, amit szárogatni kellett volna, a
haj(fej)mosás után elég volt törülközővel átdörgölni, hogy száraz
legyen, az utóbbi hetekben viszont göndörödő tincseket kezdett
növeszteni, úgyhogy hajat kell szárítani.
Pillanatnyilag ott tart az ügy feldologozásával, hogy minden áldott
alkalommal, amikor a fürdőszobában tartózkodunk meg kell beszélni,
hogy igen ott a hajszárító, de nem most nem szárítunk hajat, majd
hajmosás után, ezután levesszük a hajszárítót, megnézzük a
hajszárítót, megtapizzuk a hajszárítót (szigorúan kikapcsolt
állapotban) majd eltesszük a hajszárítót. Csak a miheztartás végett,
naponta nagyjából 3-4 ilyen hajszárító-szertartást celebárlunk.
Amikor pedig konkrétan hajszárításra kerül a sor, előbb vidáman
kacagva megszárítjuk anya (nemvizes) haját, aztán vidáman kacagva
megszárítjuk apa (nemvizes) haját, aztán megpróbáljuk megszárítani az
apja kezében tekergő, a hajszárító elől határozottan menekülő Mici
haját, amire kb. 23 másodperc áll rendelkezésünkre, mielőtt zokogásba
torkollna a kísérlet. Úgyhogy abszolút sikerként értékelem, hogy nem
csatakvizes hajjal fekszik le.