szerda, március 17, 2004
Azt hiszem (és remélem), hogy tegnap eljutottam az idei év mélyére. Reggel korán bevonultam mh-re, hogy elintézzek ezt-azt, mivel tudtam, hogy kurva sok meló lesz. Végzetes hiba volt. Adtam vele 3 órát az ámokfutónak, hogy kitapossa a belem. Általában jól viselem amikor rájön az ámokolhatnék, úgysem gondolja komolyan a baromságokat, amit ilyenkor kitalál, ráadásul a felét délutánra elfelejti. De most totál K.O. vagyok, avagy hulla fáradt - jövő héten el is megyek szabira - és az ingerküszöböm annyira alacsonyan van, hogy még egy hangya is simán megugorhatná. Úgyhogy a harmadik "írjuk meg, hogy"-nál teljesen kiakadtam. És sokat nem segített az sem, hogy baszkodtam az ajtót. Úgyhogy felhívtam LB-t és 7 percen át fostam a szót. Szegény ilyenkor okosan hallgatja a vonal másik végén az emberiség megsemmisítéséről szőtt haditerveimet és próbálja felvonultatni életem pozitív mozzanatait - a helyzet súlyosságától függően akár tíz évre visszamenőleg is. Én meg minden vidám gondolatra rávágom, hogy igen, de vagy ráordítok, hogy negyerenekemmostezzel ami nyilván nem segít a helyzeten, de legalább kikajabálom magamból a feszkót. LB pedig LB-hez méltón tűri. Hozzáteszem a felvázolt méregtelenítés fordítva is működik.
Kettő körül elmentem egy interjúra, amire az alany elfelejtett odaérni - még szerencse, hogy valami kedves hozzátartozó volt otthon, így mégse kaphattam habzószájas hisztériás rohamot. Visszaérvén mh-re, tudomásul vehettem, hogy áll a szerver, ami külön áldás, ha az ember alapjáraton is minimum 7-ig dolgozna. Minden perc, amikor nem működik a szisztem az én drága időmből ketyeg, mert ugye addig nem lehet dolgozni, viszont utána nem mondhatom, hogy bocsesz, lejárt a munkaidőm - nincs is olyanom.
Nem húzom tovább, fél nyolckor már el is hagytam a cég kebelét, felugrottam M.-hez, ahol megkaptam a nyugtató-adagot, megnéztünk a Nagy Nőt - ami megint az a kategória, amitől ÉN égek a tévé előtt - belekezdtünk valami filmbe, de annak a végét már nem vártam meg, hazamentem. Ma viszont megyek színházba, megnézzük hogy' koreografál a Novák Petya, mert azt már tudjuk, hogy kurva jól énekel.
Ellenben itt a tavasz és, ha más nem is, ez legalább ad némi okot a bizakodásra. Hátha megtámad valami hormon-túltengésben szenvedő ifjonc...
Kettő körül elmentem egy interjúra, amire az alany elfelejtett odaérni - még szerencse, hogy valami kedves hozzátartozó volt otthon, így mégse kaphattam habzószájas hisztériás rohamot. Visszaérvén mh-re, tudomásul vehettem, hogy áll a szerver, ami külön áldás, ha az ember alapjáraton is minimum 7-ig dolgozna. Minden perc, amikor nem működik a szisztem az én drága időmből ketyeg, mert ugye addig nem lehet dolgozni, viszont utána nem mondhatom, hogy bocsesz, lejárt a munkaidőm - nincs is olyanom.
Nem húzom tovább, fél nyolckor már el is hagytam a cég kebelét, felugrottam M.-hez, ahol megkaptam a nyugtató-adagot, megnéztünk a Nagy Nőt - ami megint az a kategória, amitől ÉN égek a tévé előtt - belekezdtünk valami filmbe, de annak a végét már nem vártam meg, hazamentem. Ma viszont megyek színházba, megnézzük hogy' koreografál a Novák Petya, mert azt már tudjuk, hogy kurva jól énekel.
Ellenben itt a tavasz és, ha más nem is, ez legalább ad némi okot a bizakodásra. Hátha megtámad valami hormon-túltengésben szenvedő ifjonc...
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]