kedd, március 23, 2004
Jóestét kívánok mindenkinek. Helyzetjelentek. A környékemen mindenki körkörös okádóversenyben van (jobb esetben volt).
A sort M. és a Pasija kezdték még a múlt héten, aztán jött LB, hétvégén a gyerek, most Apa. Eddig nem kaptam el, de rettegve várom a pillanatot. Bár, ha a szervezetembe szorult egy kis empátia, a hétvégéig kihúzom - akkor ér véget a szabim. Még rókázással együtt is bírnék élvezni néhány potya nap nemdolgozást. M. szerint nem elviselhetetlen, napi három-négy taccsal meg lehet úszni....
Oké témát váltok, ez rém gusztustalan.
Két napja nem dolgozom hivatalosan, de persze annyira el voltam havazva a múlt héten, hogy ez-az átcsusszant a boldog semmittevés napjaira. Úgyhogy tegnap megírtam egy interjút és holnap is megírok egyet. Cserébe tegnap ellógtam az iskolát, inkább felmentem M.-hez, - aki okádás végett nem dolgozott - néztünk Harry Pottert meg játszottunk. Mint az óvodások. Ma viszont komoly iskolás voltam, bementem, felkértem konzulensnek az egyik kedvenc tanáromat - csúnya csúsztatás, ő az egyetlen tanárom, akit bírok, részt vettem egy szemináriumon, oszt eljöttem. Rém tartalmas egy nap volt, bele is fáradtam.
Viszont. Néztem valami kretén filmet a televízióban és ki szerepelt benne? Happened to be - Wesley Snipes. Majd egyszer alkalomadtán - meg, ha M. megtanít, pontosabban elmagyarázza mégegyszer, hogyan kell - beszúrok ide egy képet róla. Vallomással tartozom. Amióta láttam a One night stand c. filmet, látens (olykor nem is annyira) szerelmes vagyok abba a paliba. Nagy és erős, meg a filmben okos és határozott, meg mély érzelmek ülnek a nagy szemeiben, de ugyanakkor mer kockáztatni meg minden, szóval egyszerűen maga a megtestesült álom. Most kezd kibontakozni agyamban a gondolat, hogy bepótolhatnám végre, ami túlzott felvilágosultságom okán tinikoromban kimaradt: rajonghatnék elérhetetlen egyedeiért az emberi fajnak. Veszek is holnap néhány óriáspószert és újratapétázom a szobámat! Nyögök majd félaléltan Wesley (szegény, ez a név azért para) képmása alatt és titkos - ennél is titkosabb - naplómba írom százszor is a nevét. Dejólesz.
Tényleg bírnám, ha egy ilyen kaliberű pasi akarna megmenteni az örök magány fenyegető rémétől. Lehet, hogy mégis ki kéne vándorolnom? Errefelé oly kevés a ffffffóka.
A sort M. és a Pasija kezdték még a múlt héten, aztán jött LB, hétvégén a gyerek, most Apa. Eddig nem kaptam el, de rettegve várom a pillanatot. Bár, ha a szervezetembe szorult egy kis empátia, a hétvégéig kihúzom - akkor ér véget a szabim. Még rókázással együtt is bírnék élvezni néhány potya nap nemdolgozást. M. szerint nem elviselhetetlen, napi három-négy taccsal meg lehet úszni....
Oké témát váltok, ez rém gusztustalan.
Két napja nem dolgozom hivatalosan, de persze annyira el voltam havazva a múlt héten, hogy ez-az átcsusszant a boldog semmittevés napjaira. Úgyhogy tegnap megírtam egy interjút és holnap is megírok egyet. Cserébe tegnap ellógtam az iskolát, inkább felmentem M.-hez, - aki okádás végett nem dolgozott - néztünk Harry Pottert meg játszottunk. Mint az óvodások. Ma viszont komoly iskolás voltam, bementem, felkértem konzulensnek az egyik kedvenc tanáromat - csúnya csúsztatás, ő az egyetlen tanárom, akit bírok, részt vettem egy szemináriumon, oszt eljöttem. Rém tartalmas egy nap volt, bele is fáradtam.
Viszont. Néztem valami kretén filmet a televízióban és ki szerepelt benne? Happened to be - Wesley Snipes. Majd egyszer alkalomadtán - meg, ha M. megtanít, pontosabban elmagyarázza mégegyszer, hogyan kell - beszúrok ide egy képet róla. Vallomással tartozom. Amióta láttam a One night stand c. filmet, látens (olykor nem is annyira) szerelmes vagyok abba a paliba. Nagy és erős, meg a filmben okos és határozott, meg mély érzelmek ülnek a nagy szemeiben, de ugyanakkor mer kockáztatni meg minden, szóval egyszerűen maga a megtestesült álom. Most kezd kibontakozni agyamban a gondolat, hogy bepótolhatnám végre, ami túlzott felvilágosultságom okán tinikoromban kimaradt: rajonghatnék elérhetetlen egyedeiért az emberi fajnak. Veszek is holnap néhány óriáspószert és újratapétázom a szobámat! Nyögök majd félaléltan Wesley (szegény, ez a név azért para) képmása alatt és titkos - ennél is titkosabb - naplómba írom százszor is a nevét. Dejólesz.
Tényleg bírnám, ha egy ilyen kaliberű pasi akarna megmenteni az örök magány fenyegető rémétől. Lehet, hogy mégis ki kéne vándorolnom? Errefelé oly kevés a ffffffóka.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]