csütörtök, március 11, 2004
Mégegyszer is ezt Oké. Szóval.
1. Már elnézést a művészi szabadság kritizálásáéret, de az Isten szerelmére, minek kell szegény Jesszus utolsó óráit valami meganaturalisztikus izévé tenni? Eddig azt gondoltam, hogy pont a misztikum a lényeg az egészben. Hogy megfoghatatlan, hogy olyannak képzeli el a hívő - vagy nem hívő - földi halandó Isten egyszülött fiát, aki csupa jót tett. Oké persze mindenki tudja, hogy a vérét adta, ezért lett ő a Megváltó, de hogy harminc liter vérét adta, azt fedhetné sűrű homály, de legalábbis simán el lehetne sunyulni a gusztustalan részleteket. Ennyire materialista lett ez a világ? Mindent szájba kell rágni?
2. A tisztelt recenzor is gondolkodhatna. Mert vagy megnézem és szörnyülködök magam, vagy nem nézem meg, és akkor írásban sem vagyok kíváncsi az - egyébként a kritikus által elítélt - vérengzésre, korbácsolásra etc.,
etc.
1. Már elnézést a művészi szabadság kritizálásáéret, de az Isten szerelmére, minek kell szegény Jesszus utolsó óráit valami meganaturalisztikus izévé tenni? Eddig azt gondoltam, hogy pont a misztikum a lényeg az egészben. Hogy megfoghatatlan, hogy olyannak képzeli el a hívő - vagy nem hívő - földi halandó Isten egyszülött fiát, aki csupa jót tett. Oké persze mindenki tudja, hogy a vérét adta, ezért lett ő a Megváltó, de hogy harminc liter vérét adta, azt fedhetné sűrű homály, de legalábbis simán el lehetne sunyulni a gusztustalan részleteket. Ennyire materialista lett ez a világ? Mindent szájba kell rágni?
2. A tisztelt recenzor is gondolkodhatna. Mert vagy megnézem és szörnyülködök magam, vagy nem nézem meg, és akkor írásban sem vagyok kíváncsi az - egyébként a kritikus által elítélt - vérengzésre, korbácsolásra etc.,
etc.
// bejegyezte: naiv @ 12:11 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]