naivdiva

Önök szerint honnan vesz egy gyerek mintát kis élete alakításához?
Egy amerikai tanulmány korhatárossá tenné az olyan filmeket, amelyekben a szereplők dohányoznak.
E logika alapján volna néhány ötletem, mit lehetne még korhatárral súlytani. Például az orrtúrós, verekedős, robbantgatós rajzfilmeket. Persze, a média (mely mostanság szitokszóként is remekül funkcionál) is alakítja a kölköket, de ne vegyük már hülyére őket. Történetesen van egy 11 éves a környékemen. Ha dohányozni fog, nem azért teszi, mert Harmon Rebb őrnagy (hadnagy?) szivarozik a dzsegben, hanem azért, mert anyja-apja, nagynénjei füstölnek, mint a gyárkémény. Ugyanez a 11 éves pedig homlokrácolva legyint a legújabb vegyélsokat-mert-finom puding reklámjára és közli: ezt a hülyeséget! Két szempontot ajánlanék a tanulmány kidolgozóinak figyelmébe:
1. A gyerek nem hülye, csak gyerek (szerintem konkrétan gyakran sokkal értettebb gondolkodással, mint némely felnőtt).
2. A gyerek mögé bújva / őt kihasználva beinteni a dohányzós filmeket forgalmazó cégeknek gyáva és emellett kisstílű stratégia.