naivdiva

Nos, két napja most van először időm bármit is írni. Szegény én. Mintha az összes mh-i feljebbmenőm vérszemet kapott volna attól, hogy elmegyek egy hét szabira. Mindenkinek van valami remek ötlete mit kell még ma megírnom avagy mivel egészíthetném ki a még meg nem jelent (ellenben már az interjú-alany által jóváhagyott, és így is litánia-terjedelmű) cikkeket.
Sebaj, lassan vége ennek a napnak is, és akkor bottal üthetik a nyomomat.
Tegnap voltam este M.-nél kártyázni, ami kissé érdekesre sikerült, mert a hölgyársaság egyik tagja totál bebaszva jelent meg, ami tulajdonképpen tiszta szerencse ahhoz képest, hogy az illuminált díva édestestvére egyáltalán nem jött el. (Mert persze említenem sem kell, hogy társaságunk minden nőtagja díva.)
Az este végül egészen szürreálisra sikerült, ami nyilván köszönhető az elfogyasztott tudatmódosító szereknek is - befutott M. pasija, majd annak haverja (a nempasi típusú hímneműeket a kártyázásból szigorúan kizáró rendelkezések dacára) és így kártyáztunk négyen. Én úgy bezabáltam csájnízból, hogy még ma reggel is azt nyögtem.
Gyöngyszem project meg má megen csúsz - ezúttal jóapám sírt be, hogy neki nem jó a hétfő este a tárgyaláshoz. Ami külön jó, annak fényében, hogy mielőtt egyeztettem a tulajjal megkérdeztem tőle (mármint Apától), hogy mely időpont alkalmas vajh neki. Néha az a határozott érzésem van, hogy valami gigantikus összeesküvés áldozata vagyok és a büdös életben nem vesszük meg a pecót. Láttak már agárversenyt, amin a kutyák elé lógatott műnyúllal ösztönzik a szegény párákat a nagyobb teljesítményre? Naugye.