hétfő, március 15, 2004
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezennel jelentem, hogy kitört a tavasz. Megdönthetetlen bizonyítékként ma
1. Kerti kávézást iktattunk be édes szüleimmel (végre nem kell halálra fagyni egy cigiért)
2. Kerti meccs zajlott - kutya vs. gyerek. A párbaj eredménye erősen kétségbe vonható, a küzdelem egy bot birtoklásáért folyt. Gyanítom a kutya kerekedett volna felül, de a "nem szabad!" az "óvatosan!" valamint "micsinálsz?!" felkiáltások megzavarták a koncentrációban. Annál is inkább, hogy hónapok óta nem tobzódott a család összes tagja egyszerre a teraszon, így a jámbor állat egy idő után elszédült, mivel képtelen volt döntésre jutni, melyikünkkel szeretne 30 másodpercnél több időt eltölteni.
3. Két óra körül a tudományos bizonyíték is felbukkant egy poszméh formájában, mely rovarról köztudott, hogy mivel a földbe teszi petéit, csak akkor jelenik meg, ha már az anyahumusz alsóbb rétegei is felengedtek, vagyis visszavonhatatlanul tavasz van.
Hogy ne csak az időjárásról fecserésszek, közlöm, hogy L. előkerült, tegnap este találkoztunk is, és két pohár forraltbor után ismét a "miért is nem járunk" témakört boncolgattunk, immáron 569. szer. Ráadásként megjelent a korábbi bejegyzésben emlegetett É., aki számlátomást egyáltalán nem értette, mit csinálok a kis fekával és kellően zavarba jött, amikor együtt távoztunk az adott vendéglátóipari egységből. Persze csak a taxink volt közös, a nyoszojánk nem, bár L. tett néhány célzást a közös párnára vonatkozóan. Ilyenkor általában ügyesen elfelejtek angolul és nézek rá nagy szemekkel, ami nyilvánvaló ótvarság részemről. Nem hiszem, hogy még sokáig húzhatnám ezt a dolgot, főleg, hogy L. tegnap előállt az ötlettel: idehívja a mamáját Kanadából, hogy szemügyre vegye fia választott hazáját. Is. Tehát azt hiszem erőt kell vennem magamon, és
a.) el kell tűnnöm egy időre (gerinctelen, de könnyű megoldás)
b.) hályogtalanítanom kell a szemét, vagyis lilaköd- és rózsaszínfelhő-eltávolítást kell végeznem, természetesen verbális és nem műtéti úton. (tisztességes, de nehéz megoldás)
További boldog kokárda-napot kívánok mindenkinek, én most fogom a gyereket és elviszem magunkat sétálni valami zöld helyre, hogy a természet erőitől feltöltődve tombolhassak az esti koncerten.
Ezennel jelentem, hogy kitört a tavasz. Megdönthetetlen bizonyítékként ma
1. Kerti kávézást iktattunk be édes szüleimmel (végre nem kell halálra fagyni egy cigiért)
2. Kerti meccs zajlott - kutya vs. gyerek. A párbaj eredménye erősen kétségbe vonható, a küzdelem egy bot birtoklásáért folyt. Gyanítom a kutya kerekedett volna felül, de a "nem szabad!" az "óvatosan!" valamint "micsinálsz?!" felkiáltások megzavarták a koncentrációban. Annál is inkább, hogy hónapok óta nem tobzódott a család összes tagja egyszerre a teraszon, így a jámbor állat egy idő után elszédült, mivel képtelen volt döntésre jutni, melyikünkkel szeretne 30 másodpercnél több időt eltölteni.
3. Két óra körül a tudományos bizonyíték is felbukkant egy poszméh formájában, mely rovarról köztudott, hogy mivel a földbe teszi petéit, csak akkor jelenik meg, ha már az anyahumusz alsóbb rétegei is felengedtek, vagyis visszavonhatatlanul tavasz van.
Hogy ne csak az időjárásról fecserésszek, közlöm, hogy L. előkerült, tegnap este találkoztunk is, és két pohár forraltbor után ismét a "miért is nem járunk" témakört boncolgattunk, immáron 569. szer. Ráadásként megjelent a korábbi bejegyzésben emlegetett É., aki számlátomást egyáltalán nem értette, mit csinálok a kis fekával és kellően zavarba jött, amikor együtt távoztunk az adott vendéglátóipari egységből. Persze csak a taxink volt közös, a nyoszojánk nem, bár L. tett néhány célzást a közös párnára vonatkozóan. Ilyenkor általában ügyesen elfelejtek angolul és nézek rá nagy szemekkel, ami nyilvánvaló ótvarság részemről. Nem hiszem, hogy még sokáig húzhatnám ezt a dolgot, főleg, hogy L. tegnap előállt az ötlettel: idehívja a mamáját Kanadából, hogy szemügyre vegye fia választott hazáját. Is. Tehát azt hiszem erőt kell vennem magamon, és
a.) el kell tűnnöm egy időre (gerinctelen, de könnyű megoldás)
b.) hályogtalanítanom kell a szemét, vagyis lilaköd- és rózsaszínfelhő-eltávolítást kell végeznem, természetesen verbális és nem műtéti úton. (tisztességes, de nehéz megoldás)
További boldog kokárda-napot kívánok mindenkinek, én most fogom a gyereket és elviszem magunkat sétálni valami zöld helyre, hogy a természet erőitől feltöltődve tombolhassak az esti koncerten.
// bejegyezte: naiv @ 2:14 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]