naivdiva

Tulajdonképpen a fene egye az egészet. Kissé elkeserítő, hogy miután lehúzok a melóhelyen (ezentúl mh) x órát, hazamegyek a ráadásul nem létező magányomba. Nem vár Ember otthon se meg sehol se.
Egész nap érik bennem a gondolat, hogy a blog nevében jelzett naivitást ki kellene fejteni. Itt a remek alkalom. Mert hosszú agyalgatás után arra jutottam, hogy az én megáltalkodott facérságom egyik oka az, hogy alapvetően full naivra tervezett az Úristen és innen kezdve minden csak e szempontból figyelve érthető. Ugyanis. Zsenge zöldborsó koromban mindent bevettem amivel a szép szemű ifjak meg akartak etetni. Oszt mire kiderült, hogy nem oda Buda, már mindegy volt. Ezután kezdődött a zsigerből úgyis-mindegyik-hazudik korszak, aminek azon kívül, hogy képtelen voltam (vagyok?) elhinni egy büdös szót abból, ami egy farokkal rendelkező homo sapiens száján jött (jön?) ki, más haszna nem volt. Most lassan átértékelem a dolgokat, de hát lassú munkához idő kell, úgyhogy megragadtam a szellemi-érzelmi fejlődés ezen fokán. Várom, hogy valaki hozza az enyv-oldót, de nem nagyon tülekednek a versenyzők....
Addig is. A tökéletes magány elérése érdekében, ha belepuszulok is lakást varázslok Gyöngyszemből, amint megvettük. Ha kell, magam teszek le minden darab csempét (biztos jó hangulatú lakás lenne - egyetlen derékszög nélkül).
Ja! Még a naivitáshoz: ma is rá tudok csodálkozni mindenféle dologra és el tud borzasztani, hogy emberek nem úgy gondolkodnak, ahogy én. Például, hogy egy magát szabadgondolkodónak valló értelmiségi, hogyan ágálhat a halálbüntetés visszaállítása mellett.
A dívát meg csak nagypofájúságból írtam. Meg jól hangzik. Fényévekre vagyok a dívaságtól. De próbálkozni lehet...