szerda, április 07, 2004
Az a jó, hogy még képes vagyok befolyásolni a gondolataimat. Ha nem így lenne, már őrült lennék.... Ugye?
Tegnap maratoni beszélgetést folytattunk M.-el. és nagyjából minden témát megcsócsáltunk, ami érdeklődésre tarthat számot kis életünkben. Elsősorban persze a jövevényről folyt a szó, és ennek kapcsán a parákról, ami 20 és 30 között betámadhat egy nőt. Természetesen merőben eltérő paráink vannak, főként azért, mert M. már megtalálta azt a Pasit, akinek gyereket akar szülni, így náluk csak idő kérdése az egész. Ezzel nem csökken persze a para jelentősége, de más megvilágításba kerülnek a dolgok. Rám még vár a lasszóval hercegfogás feladata is, mielőtt elkezdhetnék rinyálni azon, hogy mostazonnalgyereketakarok.
Ehhez rendeznem kell soraimat, meg kell békélnem azzal, aki vagyok, mert amíg magamat utálom nem várhatom el senkitől, hogy szeressen. Néha kurvára elegem van az értelmiségi létből, a túlagyalásból és az örök bizonyítási kényszerből. De tegnap nagy megállapításra jutottam (és köszi M.), miszerint nem azért élek, hogy legyőzzem a világot. Nem az a cél, hogy mindnekinél mindenben jobb legyek, hanem, hogy magammal jól legyek. Az előbbi projectből csak feszkó száramazhat, mert, hát semmiképp nem nyomhatom le a világ összes újságíróját, csaját, stb., stb.
Ettől most megkönnyebbültem. A lényeg, hogy tükörbe tudjak nézni, és ott lássam a baromségaimat meg az anyajegyeimet, ráncaimat és hákliaimat is, és legrosszabb esteben se akarjak agyturkászhoz, meg plasztikai sebészhez nyargalni. Aztán, ha ez megvolt, jöhet a többi.
És ezúton mégegyszer a kurvaannnnnnnnyát P.-nek, aki képes volt elhitetni velem, hogy szart sem érek, és mégegyszer én barom NAIV, hogy ezt majd' egy évig el is hittem.
És akkor most előre!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tegnap maratoni beszélgetést folytattunk M.-el. és nagyjából minden témát megcsócsáltunk, ami érdeklődésre tarthat számot kis életünkben. Elsősorban persze a jövevényről folyt a szó, és ennek kapcsán a parákról, ami 20 és 30 között betámadhat egy nőt. Természetesen merőben eltérő paráink vannak, főként azért, mert M. már megtalálta azt a Pasit, akinek gyereket akar szülni, így náluk csak idő kérdése az egész. Ezzel nem csökken persze a para jelentősége, de más megvilágításba kerülnek a dolgok. Rám még vár a lasszóval hercegfogás feladata is, mielőtt elkezdhetnék rinyálni azon, hogy mostazonnalgyereketakarok.
Ehhez rendeznem kell soraimat, meg kell békélnem azzal, aki vagyok, mert amíg magamat utálom nem várhatom el senkitől, hogy szeressen. Néha kurvára elegem van az értelmiségi létből, a túlagyalásból és az örök bizonyítási kényszerből. De tegnap nagy megállapításra jutottam (és köszi M.), miszerint nem azért élek, hogy legyőzzem a világot. Nem az a cél, hogy mindnekinél mindenben jobb legyek, hanem, hogy magammal jól legyek. Az előbbi projectből csak feszkó száramazhat, mert, hát semmiképp nem nyomhatom le a világ összes újságíróját, csaját, stb., stb.
Ettől most megkönnyebbültem. A lényeg, hogy tükörbe tudjak nézni, és ott lássam a baromségaimat meg az anyajegyeimet, ráncaimat és hákliaimat is, és legrosszabb esteben se akarjak agyturkászhoz, meg plasztikai sebészhez nyargalni. Aztán, ha ez megvolt, jöhet a többi.
És ezúton mégegyszer a kurvaannnnnnnnyát P.-nek, aki képes volt elhitetni velem, hogy szart sem érek, és mégegyszer én barom NAIV, hogy ezt majd' egy évig el is hittem.
És akkor most előre!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
// bejegyezte: naiv @ 10:56 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]