naivdiva

Édes drága Bambesz kozmetikushoz megy. Az utóbbi időben elgondolkoztam azon, hogy az ősidőkben vajh ki ápolta a kutyák bundázatát... Gyanítom senki. De máma, a Chanel parfümös (hehehehe veszek egyet majd a tavasz tiszteletére), Dove dermolipides meg PH értékes időkben már az eb sem bűzölöghet egy tisztességes családban. A kis büdös, gondolom, mikor az ősei aláírták az örök barátsági és megnemtámadási szerződést az ősemberrel, még szó sem volt elektromos pórázról, meg kutyakozmetikusról, oltásokról, tetoválásról stb., stb. Megint az utódok szívnak.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mi drága bumburnyákunk szőrzetének állapotja felér egy vegyi támadással, ugyanis
1. Olyan szaga van mint egy disznóólnak - esőzés idején száz disznóól
2. A rasztáit megirigyelhetné még a Bob Marley is.
A kicsi kutya (60 kg) most volt három éves, de vizet eddig csak a táljában látott (ha nem számítjuk a tavalyi Szentendrei kirándulsákor véletlenül bekövetkezett Dunába sétálást), a szappant pedig hírből sem ismeri. Bár néha az a határozott érzésem van, hogy nézi a TV-t, amikor hideg téli éjszakákon bambul befelé a teraszajtón. Lehet, hogy reklámfüggő????
Szóval, Bambesz kozmihoz megy, és szerencsére nem én viszem oda. A kutyánk ugyanis gyűlöli a vizet, egy locsolókannával halálra lehet ijeszteni, aki pedig slaggal közeledik, ne csodálkozzon, ha nem marad keze. Szegény kis medve, nagyon mérges lesz. És szegény hugom, akivel nem lesz hajlandó szóba állni két hétig.
De legalább lesz egy tiszta, rasztátalan, finom illatú kutyánk. Kábé két napig.