naivdiva

Hiányozni fognak a tavaszi éjszakák, ha beköltözöm a városba. Van előnye annak is, hogy csak számüzetésben dohányozhatok. Minden évszak éjszakája különböző és gyakran képzelek kis történeteket a felhők közé. Ma sötétkék az ég és két félpályára van osztva.
Az egyiken sziporkáznak a csillagok, a Vénusz, mint valami királynő ragyog, körülötte az udvartartás. Megannyi kis apród és udvarhölgy.
A másik oldalon a pórnép várja a bebocsájtást kis felhőpöffenetek mögül. Csak függönyön át leskelődnek. Az apródok és udvarhölgyek villogva játszanak és az elfüggönyzött váróban (szalon?) néhányan megpróbálnak kitűnni. Ha egy-egy szellő arrébtessékeli a felhőfüggönyt, sápatagon elő-elő bújnak. Szegény pórnép. A többiek csak röhögnek rajtuk.
Kevés változóbb és reménykeltőbb dolgot ismerek, mint az éjszakai égbolt. Bármikor fordulhat a szélirány.