kedd, április 20, 2004
Jesszusom! Sok volt ez mára (meg tegnapra).
Asse tudom hol kezdjem.
Nos. Múlt héten megvásároltuk Gyöngyszemet. A rövid eufória után azt hiszem hosszas paraidőszak következik, remélem megúszom gyomorfekély nélkül. Apám ugyanis nagyjából annyira kooperatív, mint egy fékevesztett úthenger. Vagy úgy van, ahogy azt ő kitalálja, (jelen időben, mert még a saját ötleteit is újra és újra elveti) vagy sehogy. Azt ÚGY NEM lehet. Pont. Semmi: nézzük meg, próbáljuk ki. Nem lehet. A másik véglet az azt csinálsz, amit akarsz, a te lakásod. Ami csak azért bájos, mert bár kurvára tudnám milyen színű csempét akarok, sajnos egyáltalában nem értek a műszaki kütyükhöz, gégecsövekhez, járólapszilárdságokhoz, és fűtéstechnikákhoz. Gyomorgörcsöm van, ha az egész szóba kerül, mert tudom, hogy megint valami olyanról kell százegyedszer vitatkozni, amit már százszor megrágtunk,és így attól tartok nehézkes lesz felújítani a pecót. Plusz jelen állás szerint bútor nem jár a kéglihez. És most ne gondolja a nagyérdemű, hogy telhetetlen vagyok, de bajosan költözöm be egy lakásba, ahol nincs példának okáért ruhásszekrény. A legidegesítőbb az egészben pedig az, hogy gránit járólapra bazmeg telik, étkezőasztalra nem. Itt forduljak fel, ha értem, miért jó, ha veszünk kurvadrágán járólapot a 4 azaz négy négyzetméteres konyhába, ha aztán úgysem főzök benne, mert nincs hova leülnöm megenni a négyfogásos vacsorát. Ja! És dögöljek meg, mert nem foglalkozom az egésszel, amit mi sem jelez jobban, mint, hogy nem megyek ki csütörtökön a Construmára, ehelyett dolgozni megyek. Én szemét köcsög állat! Hát minek megyek én dolgozni? He? Amikor jobb dolgom is volna? Heccből! Najó, átmenetileg kitomboltam magam.
Evezzünk békésebb vizekre. Beszámolok a BérHerceg story legújabb fejezetéről. Tegnap moziba mentünk testületileg A.-ék népes társaságával. Itt jegyzem meg: senki ne nézze meg a Sztárszki és Háccs c. eposzt, akinek kedves az estéje. Rémes.
Szóval. BérHerceg ismét rendkívül kedves volt, a főcím zenénél felkért táncolni, a filmvetítés után pedig hazahozott. Nem hátaslovon, hanem autóval, igaz a szállítmányozás tényének grandiózusságát jócskán csökkenti az a körülmény, hogy BérHerceg két utcára lakik tőlünk.
LB pedig mikor tartózkodna undorító és mélyen megvetendő vakáción Görögországban, ha nem most, amikor égető szükség lenne rá? Hát LB az ilyen?! Szégyelje magát!
Jóccakát.
Asse tudom hol kezdjem.
Nos. Múlt héten megvásároltuk Gyöngyszemet. A rövid eufória után azt hiszem hosszas paraidőszak következik, remélem megúszom gyomorfekély nélkül. Apám ugyanis nagyjából annyira kooperatív, mint egy fékevesztett úthenger. Vagy úgy van, ahogy azt ő kitalálja, (jelen időben, mert még a saját ötleteit is újra és újra elveti) vagy sehogy. Azt ÚGY NEM lehet. Pont. Semmi: nézzük meg, próbáljuk ki. Nem lehet. A másik véglet az azt csinálsz, amit akarsz, a te lakásod. Ami csak azért bájos, mert bár kurvára tudnám milyen színű csempét akarok, sajnos egyáltalában nem értek a műszaki kütyükhöz, gégecsövekhez, járólapszilárdságokhoz, és fűtéstechnikákhoz. Gyomorgörcsöm van, ha az egész szóba kerül, mert tudom, hogy megint valami olyanról kell százegyedszer vitatkozni, amit már százszor megrágtunk,és így attól tartok nehézkes lesz felújítani a pecót. Plusz jelen állás szerint bútor nem jár a kéglihez. És most ne gondolja a nagyérdemű, hogy telhetetlen vagyok, de bajosan költözöm be egy lakásba, ahol nincs példának okáért ruhásszekrény. A legidegesítőbb az egészben pedig az, hogy gránit járólapra bazmeg telik, étkezőasztalra nem. Itt forduljak fel, ha értem, miért jó, ha veszünk kurvadrágán járólapot a 4 azaz négy négyzetméteres konyhába, ha aztán úgysem főzök benne, mert nincs hova leülnöm megenni a négyfogásos vacsorát. Ja! És dögöljek meg, mert nem foglalkozom az egésszel, amit mi sem jelez jobban, mint, hogy nem megyek ki csütörtökön a Construmára, ehelyett dolgozni megyek. Én szemét köcsög állat! Hát minek megyek én dolgozni? He? Amikor jobb dolgom is volna? Heccből! Najó, átmenetileg kitomboltam magam.
Evezzünk békésebb vizekre. Beszámolok a BérHerceg story legújabb fejezetéről. Tegnap moziba mentünk testületileg A.-ék népes társaságával. Itt jegyzem meg: senki ne nézze meg a Sztárszki és Háccs c. eposzt, akinek kedves az estéje. Rémes.
Szóval. BérHerceg ismét rendkívül kedves volt, a főcím zenénél felkért táncolni, a filmvetítés után pedig hazahozott. Nem hátaslovon, hanem autóval, igaz a szállítmányozás tényének grandiózusságát jócskán csökkenti az a körülmény, hogy BérHerceg két utcára lakik tőlünk.
LB pedig mikor tartózkodna undorító és mélyen megvetendő vakáción Görögországban, ha nem most, amikor égető szükség lenne rá? Hát LB az ilyen?! Szégyelje magát!
Jóccakát.
// bejegyezte: naiv @ 10:04 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]