kedd, április 27, 2004
Ma találkoztam egy pasival aki díszcigányokat tart. Az illető iskolaigazgató, egy olyan sulit vezet, ahova 95 százalékban roma gyerekek járnak. A suli jó, külön tanterv szerint tanulnak, sok a délutáni foglalkozás, sportverseny, kirándulás. Az Igazgató Úr rém büszke a srácokra, méginkább magára, hogy ilyen szépen kitalálta a „nekik való” programot. Még műveltségi vetélkedőt is tartanak időnként, persze „az ő szintjükön”.
Amikor megkérdeztem tőle, hogy nem hátrányos-e a kölköknek, hogy a többségi társadalom gyermekeitől elkülönítve nőnek fel, mélységesen fel volt háborodva. Aztán közölte, hogy a sportversenyeken találkoznak nem romákkal is...
Nem értem, hogy, ha már egyszer ennyi energiát feccöl abba, hogy tanítsa ezeket a gyerekeket, miért nem engedi őket ki a ketrecből. Persze ez így egyszerűbb, mint megtanítani őket konflitust kezelni. A srácok egyébként iszonyú helyesek, okosak. Csináltunk velük is miniinterjúkat, a nagyok cukrásznak, meg idegenveztőnek készülnek, a kicsik meg élvezik, hogy tanulhatnak, még, ha késő délutánig is kell suliban maradniuk. A veszélyes ebben az, hogy egyszer kikerülnek ebből a burokból és nem lesz eszközük, hogy megvédjék magukat, kiálljanak magukért. Most elnézően, kissé gyogyósként kezelik őket, az iskola maximálisan alkalmazkodik a családi körülményeikehez, szokásaikhoz, egyéni igényeikhez. Ami pillanatnyilag akár elfogadható is lehet, mert így legalább tudnak tanulni, de a többségi társadalom nem ilyen kedves és megértő. És nem csak az lenne a szempont, hogy tanulhassanak, hanem az is, hogy később megállják a helyüket az életben, találjanak munkát, el tudják tartani a családjukat és ne „okos romák” legyenek.
A suliból mindenkit felvesznek középiskolába, de második után a zöme kihullik. És akkor mi is volt az értelme a szinten tartott műveltségi vetélkedőnek?
Elkeseredtem, mert, ha a legjobb szándékkal is csak idáig jutunk - természetesen nem feltételezem, hogy Igazgató Úr rosszindulatból tartaná őket a falakon belül - akkor száz év is beletelhet, mire itt valami történik. Az pedig már egy kicsit késő lesz.
Amikor megkérdeztem tőle, hogy nem hátrányos-e a kölköknek, hogy a többségi társadalom gyermekeitől elkülönítve nőnek fel, mélységesen fel volt háborodva. Aztán közölte, hogy a sportversenyeken találkoznak nem romákkal is...
Nem értem, hogy, ha már egyszer ennyi energiát feccöl abba, hogy tanítsa ezeket a gyerekeket, miért nem engedi őket ki a ketrecből. Persze ez így egyszerűbb, mint megtanítani őket konflitust kezelni. A srácok egyébként iszonyú helyesek, okosak. Csináltunk velük is miniinterjúkat, a nagyok cukrásznak, meg idegenveztőnek készülnek, a kicsik meg élvezik, hogy tanulhatnak, még, ha késő délutánig is kell suliban maradniuk. A veszélyes ebben az, hogy egyszer kikerülnek ebből a burokból és nem lesz eszközük, hogy megvédjék magukat, kiálljanak magukért. Most elnézően, kissé gyogyósként kezelik őket, az iskola maximálisan alkalmazkodik a családi körülményeikehez, szokásaikhoz, egyéni igényeikhez. Ami pillanatnyilag akár elfogadható is lehet, mert így legalább tudnak tanulni, de a többségi társadalom nem ilyen kedves és megértő. És nem csak az lenne a szempont, hogy tanulhassanak, hanem az is, hogy később megállják a helyüket az életben, találjanak munkát, el tudják tartani a családjukat és ne „okos romák” legyenek.
A suliból mindenkit felvesznek középiskolába, de második után a zöme kihullik. És akkor mi is volt az értelme a szinten tartott műveltségi vetélkedőnek?
Elkeseredtem, mert, ha a legjobb szándékkal is csak idáig jutunk - természetesen nem feltételezem, hogy Igazgató Úr rosszindulatból tartaná őket a falakon belül - akkor száz év is beletelhet, mire itt valami történik. Az pedig már egy kicsit késő lesz.
// bejegyezte: naiv @ 11:08 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]