péntek, április 09, 2004
Nem vagyok a pánikolós fajta, de. Szófia, Párizs, Madrid. Kicsit para ez az egész. És persze, tudom, hogy ez a hangyafingnyi kis ország nem szúr szemet senkinek, de én szeretek utazni, meg a legtöbb barátom is szeret utazni, meg a szüleim és tesóim is szeretnek utazni.
Hova vezet vajon ez az egész? Vagy szépen lassan megszokjuk, mint az Izraelben élők, és pár év múlva majd fel sem tűnik.
Hopp itt is robbant egy busz, hopp ott is robbant egy metró?
Mindennel ellentétes ez, amiben hiszek, úgy, mint az emberi élet szentsége és az egyén szabdsága. Nem értem, hogyan lehet mások legyilkolása megoldás bármire. És kétségbeejtőnek tartom a XXI. századi világ kommunikációs startégiája lett az: azt csináljátok, amit én mondok, vagy meghaltok. Tényleg nincs más megoldás?
Hova vezet vajon ez az egész? Vagy szépen lassan megszokjuk, mint az Izraelben élők, és pár év múlva majd fel sem tűnik.
Hopp itt is robbant egy busz, hopp ott is robbant egy metró?
Mindennel ellentétes ez, amiben hiszek, úgy, mint az emberi élet szentsége és az egyén szabdsága. Nem értem, hogyan lehet mások legyilkolása megoldás bármire. És kétségbeejtőnek tartom a XXI. századi világ kommunikációs startégiája lett az: azt csináljátok, amit én mondok, vagy meghaltok. Tényleg nincs más megoldás?
// bejegyezte: naiv @ 4:40 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]