szerda, április 28, 2004
Oké, ez elhamarkodott volt.
De akkor is, folyton körültötte tekeregnek a gondolataim, és megint kezdem a hajtekergetéssel egybekötött ablakon kifelé mélázást, meg a rózsaszínben látást és alig várom a hétvégét, amikor is valószínűleg újra találkozunk. És nem vagyok hajlandó most leszállni a földre, mert olyan régen voltam így, hogy már el is felejtettem, hogy milyen, amikor az ember gyomra fél métert liftezik minden alkalommal, ha ismeretlen szám jelenik meg a telefon kijelzőjén.
És persze tartom magam, mint igazi Díva, nem jelzek, nem műmosolygok, de ettől még mélységesen fel vagyok háborodva, hogy nem szerzi meg a számomat és nem hív. Talán hagyni kellett volna, hogy lesegítse a kardigánját rólam...
Dehát túl vagyok emancipálva, meg parázok is ezerrel.
De akkor is, folyton körültötte tekeregnek a gondolataim, és megint kezdem a hajtekergetéssel egybekötött ablakon kifelé mélázást, meg a rózsaszínben látást és alig várom a hétvégét, amikor is valószínűleg újra találkozunk. És nem vagyok hajlandó most leszállni a földre, mert olyan régen voltam így, hogy már el is felejtettem, hogy milyen, amikor az ember gyomra fél métert liftezik minden alkalommal, ha ismeretlen szám jelenik meg a telefon kijelzőjén.
És persze tartom magam, mint igazi Díva, nem jelzek, nem műmosolygok, de ettől még mélységesen fel vagyok háborodva, hogy nem szerzi meg a számomat és nem hív. Talán hagyni kellett volna, hogy lesegítse a kardigánját rólam...
Dehát túl vagyok emancipálva, meg parázok is ezerrel.
// bejegyezte: naiv @ 4:13 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]