péntek, április 23, 2004
Oly szépen sütött a nap reggel. De tényleg. Csupa ovis, meg isis prücsök állt majd' minden buszmegállóban, mentek kirándulni. Mert ilyenkor azt kell.
Imádom ezeket a gyerek-forgatagokat. Áll a sok kis bajkeverő, teljes erőbedobással hula-hoppoznak, meg rohangálnak, húzzák egymás haját, és kikészítik az óvónéniket, mert elténferegnek valami bogár után kajtatva és az istenért nem állnak kettes sorba. Hiába ez a lehorzsolt térdek kora.
Délután befutott a saját, külön bejáratú bajkeverőm, aki a szokásos "kaja van?" kérdéssel indított. Bezbált egy fél pizzát - a mázlista, nem hízik tőle, csak nő - tekergett az ölemben egy sort, aztán lelépett. Ja! Mivel én épp dolgozni próbáltam, amikor az ölembe zuttyant és felhívta az anyját, még jól rám is szólt: nem tudok telefonálni, ha gépelsz!
Kis mukikám....
Imádom ezeket a gyerek-forgatagokat. Áll a sok kis bajkeverő, teljes erőbedobással hula-hoppoznak, meg rohangálnak, húzzák egymás haját, és kikészítik az óvónéniket, mert elténferegnek valami bogár után kajtatva és az istenért nem állnak kettes sorba. Hiába ez a lehorzsolt térdek kora.
Délután befutott a saját, külön bejáratú bajkeverőm, aki a szokásos "kaja van?" kérdéssel indított. Bezbált egy fél pizzát - a mázlista, nem hízik tőle, csak nő - tekergett az ölemben egy sort, aztán lelépett. Ja! Mivel én épp dolgozni próbáltam, amikor az ölembe zuttyant és felhívta az anyját, még jól rám is szólt: nem tudok telefonálni, ha gépelsz!
Kis mukikám....
// bejegyezte: naiv @ 7:23 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]