vasárnap, április 25, 2004

Tegnap négy órát baktattunk és szakmustráltunk a Construmán Apával. Választottunk burkolatot a fürdőbe, meg parkettát, meg kádat. Rohadt sokat kellett rohangálni, ki is purcantam. Aztán jött a lakásba Szakmuki, aki úgy tűnik, elvállalja Gyöngyszem plasztikázását, tök jófej és MINDENT bevállalt, így nem kell külön villany- meg vízvezetékszerelő, meg parkettás, meg festő-mázoló után rohangálnom. Pár hét múlva elkezdi szétverni és újra összerakni a pecót. Hamvaiból feltámadó Főnix lesz az én kis lakásom.
Este elmentünk a Fészekbe, A.-val, meg LB-vel. LB nem volt jó passzban, hamar le is lépett. Én meg hulla fáradt voltam, és A. javasaltára benyomtam egy tequilát, aztán egyik barátnőnkkel mégegyet. Még ma reggel is részeg voltam (vagy nagyon nagyon másnapos), de isteni volt az este. Jó bagázs gyűlt össze, sokat dumáltunk meg hülyéskedtünk, egy-két kolléga is felbukkant, szóval szociális életet éltem végre.
A. megkért, segítsek ma neki a fotózásban. Hát én így még éltemben nem röhögtem. Ugyanis megrendezett fotográfiát tanulnak épp a suliban, és ez az idióta azt találta ki, hogy Supermant fényképezi, hétköznapi helyzetekben. Kibérelt egy fullos jelmezt, és ma testületileg átvonultunk BérHercegékhez, aki, mondanom sem kell, magára vállalta a Supermanséget.
Első körben Superman füvet nyírt, virágot locsolt, és teregetett, amit a kertben intéztünk el. Második körben Superman villamost vezetett és villamoson, meg buszon utazott, bérletet és fagyit vásárolt. Ehhez el kellett mennünk a végállomásra, ahol szerencsére kifogtunk egy jófej villamosvezetőt és sutyiban fel tudtunk lógni egy ott állomásozó buszra, valamint találtunk egy exibicionista pénztáros nénit, aki hajlandó volt úgy csinálni, mintha bérletet adna el a hősnek. Szénné röhögtük magunkat.
A legjobb az volt, amikor úton a végállomás felé BérHerceg egyszercsak kipattant a kocsiból - amit természetesen Superman jelmezben vezetett - átadta a kormányt egy haverjának, ő maga pedig felhasalt az autó tetejére és előrenyújott karral repült. Amíg A. a pillanat megörökítésén fáradozott, elment mellettünk egy fiatal pasi. Két perc múlva jött vissza, megállt mellettünk és csinált egy képet a fényképezős telefonjával. Gondolom az unokáinak is mutogatni fogja.....
Egyszóval jó kis nap volt. Levezetésül még felmentünk A.-ékhoz, kártyáztunk egyet.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]