naivdiva

Az én szemem egy tükör, de nem a lelkemé, hanem valami Ariel (nem a mosópor, hanem a csalafinta szellem a Viharban) szerű kis kobolddé, aki folyton mindent elront. Ha ez így értehtő.
Látom, látom, de mire az agyamig jut az info, áttranszformálódik valami megfoghatatalan gonoszsággá minden. Az eszem tudja, hogy a lecsapódó agyfacsaró frusztra csak valami elferdített félvalóság, igazából ki kéne szűrnöm magamból, de a szívem beleszakad újabban mindenbe.
Beleszakad, ha nem süt a nap, ha sikerül a vizsga, meg abba is, ha nem, facsarodik a mosópor reklmámon, ha elutazik a család és, ha nem, sőt, úgy rémlik tegnap valami cikken majdnem elbőgtem magam. A cikk témájára nem emlékszem, de szólhatott volna a IX. kerületi városrendezésről is akár.
Szóval Arielt száműzni kell. Kiebrudalni, le is út, fel is út. Stb., stb.
Egyébként csupa jó hírem van. Lesz egy pecóm 3 hétre, mert Petra elutazik Acapulcóba, és valaki kell, hogy etesse a macskát. A jó az, hogy a pecója kb. 5 percre van gyalog a melóhelyemtől.
Amúgy tegnap kurvára összevesztünk A.-val, ami persze a továbbra is tekergő kígyóknak tudható be.
Olyan leszek, mint egy jól fejlett skizo - Ariel, meg kígyók, lassan számon sem tudom tartani, hányan vagyok.
Süthetne már a nap, rosszat tesz a folyamatos ború, napelemmel működök.