naivdiva

Ó ma igazi digó családot játszottunk, kerti nyüzsi, gyerek és kutya után ordibálás, kávé kiöntés, méhecske-kergetés, székborulás et cetera.
Általában az ilyesmi már áprilisban bekövetkez, de annyira szar volt az idő, hogy nem merészeltük kicsődíteni a rémérzékeny és annálisháklisabb famíliát eddig. Az vajon jelent valamit, hogy a család-ot elsőre mindig (de kábé kivétel nélkül) csalás-nak gépelem? Már azon kívül, hogy az s, meg a d egymás mellett vannak a klaviatúrán.
Pszichológia vizsgára készülök, lehet, hogy eccerűen agyamra ment a pszichoanalízis. Ha lehet, most jobban parázok, mint a törivizsga előtt. A töritanár legalább férfi, végső esetben be lehet nála vetni a lefelé görbülő száj-bociszem stratégiát. De az pszichotanár nő, úgyhogy tudni kell.
Szóval. Itt volt az egész család, amit nagyon bírok, anyám szegény megint felemásat főzött. Nem tudom miért nem hajlandó elvetni azt az alapjaiban helytállótlan dogmát, hogy ő nem főz sóval, majd mindenki utána sóz. Szerintem ez teljes kreténség, de nem szólok neki, így is folyton kibukik az ilyen alkalmakkor, pedig nem főzne rosszul, ha sózna, de nem sóz. Lehet, hogy kiskorában sószóróval kergették? Majd megérdeklődöm a nagyanyámnál. A lényeg, hogy mindenki vidáman elfogyaszotta az elé tálalt menüt, ez nyilván a családi szolidaritás egyik megnyilvánulási formája.
Na, megyek, csak gondoltam villantok. Most jön a skizofrénia. Rém izgi, már bekészítettem egy adag pattogatott kukoricát, meg a kólámat. Következzék a borzongás...