csütörtök, május 27, 2004
Mindent elfelejtek, mire gép elé kerülök, pedig olyan kompakt kis mondatok állnak össze a fejemben időnként. Affene.
Voltam Sziget sajttájon, mit ne mondjak vicces volt, ha nem röhejes. A Kulti kertjében összegyűlt százötven kult újságíró, meg szervező, meg a slepp, aki csak az ingyen sörért jött (!!! 11-kor sör!!!!), a Gerendai, a Sziámi meg még egy fazon, aki a prog ig, de nem tudom a nevét, fölvonultak a mozivászon elé, és nem zavartatva magukat a mit sem enyhülő alapzajtól elordították a mondanivalójukat, ami sok magvas gondolatot nem tartalmazott (bár minden tiszteletem az uraké). Nekem persze a huszadik percben eszembe jutott utolsó találkozásom BérHerceggel, de aztán inkább úgydöntöttem berohanok dolgozni. Úgyhogy mielőtt a jól ismert csakazértisszarokavilágra-banda nekikezdett volna a hevülésnek én csendben leléptem.
ÉS MOST ISMÉT EGY NAIV EMBERISÉG-ELLENES ESZMEFUTTATÁS
Megállapítom, hogy kis világom súlyos tényező mentén ketté hasad, mégpedig a páros-páratlan bináris kód tekintetében és ettől nagyon herótom van. Szép lassan lemorzsolódnak a bepasizódott barátok, amit nem értek, pontosabban értek, csak az értelme rém ellenszenves. És lehet, hogy nekem alacsony a toleranciaszintem mostanában, amit be is ismerek, de nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam, pusztán azért, mert nincs pasim. Egészen pontosan rosszul érzem magam tőle, de nem azt várom a barátaimtól, hogy ezt a rossz érzést még hatványozzák is. Talán önző ez az álláspont, de az utóbbi fél évben arra jutottam, hogy rajtam kívül igen keveseket érdekel a hogylétem, így akár lehetek önző is.
Valahogy elhagyott a humorom, és most kóstolgatom irónai nélküli önmagam, ami merőben új élmény, és rémisztő is egyben, de talán itt az ideje, nem valami ferde tükörben nézni a világot, mert az ember legyen felkészülve a pofájába érkező öklökre.
Lesz egy lakásom nemsokára, ahol egyedül fogok élni, és kissé halálra vagyok rémülve a magány eme tárgyiasult kiteljesedésétől, ugyanakkor várom a tapasztalatot, és remélem, megtanít néhány dologra, amivel előrébb jutok. Ennyit mára az önelemzésből.
Voltam Sziget sajttájon, mit ne mondjak vicces volt, ha nem röhejes. A Kulti kertjében összegyűlt százötven kult újságíró, meg szervező, meg a slepp, aki csak az ingyen sörért jött (!!! 11-kor sör!!!!), a Gerendai, a Sziámi meg még egy fazon, aki a prog ig, de nem tudom a nevét, fölvonultak a mozivászon elé, és nem zavartatva magukat a mit sem enyhülő alapzajtól elordították a mondanivalójukat, ami sok magvas gondolatot nem tartalmazott (bár minden tiszteletem az uraké). Nekem persze a huszadik percben eszembe jutott utolsó találkozásom BérHerceggel, de aztán inkább úgydöntöttem berohanok dolgozni. Úgyhogy mielőtt a jól ismert csakazértisszarokavilágra-banda nekikezdett volna a hevülésnek én csendben leléptem.
ÉS MOST ISMÉT EGY NAIV EMBERISÉG-ELLENES ESZMEFUTTATÁS
Megállapítom, hogy kis világom súlyos tényező mentén ketté hasad, mégpedig a páros-páratlan bináris kód tekintetében és ettől nagyon herótom van. Szép lassan lemorzsolódnak a bepasizódott barátok, amit nem értek, pontosabban értek, csak az értelme rém ellenszenves. És lehet, hogy nekem alacsony a toleranciaszintem mostanában, amit be is ismerek, de nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam, pusztán azért, mert nincs pasim. Egészen pontosan rosszul érzem magam tőle, de nem azt várom a barátaimtól, hogy ezt a rossz érzést még hatványozzák is. Talán önző ez az álláspont, de az utóbbi fél évben arra jutottam, hogy rajtam kívül igen keveseket érdekel a hogylétem, így akár lehetek önző is.
Valahogy elhagyott a humorom, és most kóstolgatom irónai nélküli önmagam, ami merőben új élmény, és rémisztő is egyben, de talán itt az ideje, nem valami ferde tükörben nézni a világot, mert az ember legyen felkészülve a pofájába érkező öklökre.
Lesz egy lakásom nemsokára, ahol egyedül fogok élni, és kissé halálra vagyok rémülve a magány eme tárgyiasult kiteljesedésétől, ugyanakkor várom a tapasztalatot, és remélem, megtanít néhány dologra, amivel előrébb jutok. Ennyit mára az önelemzésből.
// bejegyezte: naiv @ 1:12 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]