csütörtök, május 13, 2004

Én tudom, hogy májusi eső aranyat ér, meg hasonló népi bölcsességek, de ez azért mégiscsak túlzás. Utálok úgy közlekedni, hogy egy láthatatlan vonalat követve cikázok a tócsák között, és még így is térdig vizes gatyával érkezem a biztonságot nyújtó fedezékbe. Legyen már végre napsütés, azt a hét meg nyócát! Huszon fokot akarok, meg szikrát, hogy előjöhessenek a szeplőim, akik még minid téli álmot alszanak.
Egyéb iránt, túl vagyok két vizsgán, bár az egyikre csak nagy-nagy jóindulattal lehet görbülő jegyet adni, de bízom a szerencsémben, meg különben is, a legnagyobb hantáimat értékelni szokták. A másikat az unokatesóm haverjánál írtam, aki - mint ma számomra kiderült - a suliban tanít. Asszem nem fogok megbukni:)
Most sietek, mert a szemem dörömböl az éhségtől, és ez nem jó nekem.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]