naivdiva

Nahátakkor. Túl vagyok az első megpróbáltatáson, és persze ég a fejem, mert már megint úgy mentem el vizsgázni, hogy egy hangot sem tanultam. A szándék megvolt - tegnap reggel elmentem A.-hoz, aki ide is adta a jegyzetet, de az nem nyitódott ki magától, én meg nem erőltettem.
Szóval reggel tízkor az esélytelenek nyugalmával meg egy tollal beültem a terembe, megkaptuk a vizsgalapot, félrenyeltem a rágómat és elkezdtem írni.
Ezúttal a teszt plusz esszé variácó feküdt előttem. Csak a miheztartás végett a következő fogalmakat kellett volna ismernem/definiálnom/kifejtenem: negatív és pozitív heurisztika, falszifikácionalista (nem, nem gépeltem félre), kumulatív tudományfejlődés modell, anarcho racionalizmus, hogy a megszámlálhatatlan mennyiségű és fajtájú paradigmáról ne is beszéljek.
Persze tök jó dogát írtam, negyedév végére az ember megtanul minden körülmények között puskázni, de még így is kurva idegesítő volt. Én nem értem minek ez a sok alibi tárgy, aminek az életben nem veszi hasznát senki, viszont jó sok időt el lehet velük cseszni, ha az ember komolyan veszi az iskolát - nem úgy mint én.
Holnap reggel jön a másik fele, délután meg a harmadik etap. Alig várom. De, ha minden jól megy, holnap ilyenkorra túl leszek a vizsgáim felén, és akkor már csak a véres hármas - történelem, pszichológia - művtöri vár rám. Az meg mán meg se kottyan.