hétfő, május 10, 2004
Oké, tessék írok, mert M. lázadozik, a gépem meg lábadozik. Hehehe. Ez a szaros megint lefagyott, és persze a mélyentisztelt informatika, ha már nem tartja rendben a munkaeszközt, legalább jó lassú is, úgyhogy kurvára ráérek, amíg nem működik a szerkesztőprogram.
Szóval. A hétvége a teljes megborulás jegyében tellett, futottam az ámokot, hogy Marion Jones sem gyorsabban (őt kapták rajta valami dopping balhén, nemde?). Miután jól kiborítottam magamat, jól kiborítottam mindenki mást is, úgy is, mint LB., A. meg a drága szüleim, hogy a végén, mintegy katartikus befejezése képpen a monodrámának, hétfő hajnalig bőghessek az ágyamban.
Hugi szerint ültem és bőgtem a teliholdra. Ami nyilvánvalóan aljas rágalom, lévén, hogy tegnap nem volt telihold, különben meg ki a fenének kell telihold a bőgéshez. De azért örülök, hogy néha Hugiban is felsejlik a lírai véna:)
Mindegy. Tegnap éjjel szépen lefeküdtem aludni, oszt egyszercsak azon kaptam magam, hogy záporozok, ezen pedig úgy belelkesültem, hogy abba sem tudtam hagyni. Ilyenkor jön az egyedül-élem-le-az-életem féle önsanyargatás, amin tényelg be tudok parázni, de sajnos adott pillanatban ritkán jövök rá, hogy magamat paráztatom. Világos?
Komolyra fordítva kissé kivagyok, nem talákoztam BérHerceggel se hosszú-hosszú napok óta, ami persze szintén nem tesz jót.
De szerencsére van egy tesóm, aki az esetek 85 százalékában az őrületbe kerget, de, ha szar van, mindig lehet rá szamítani, és addig mondja a hülyeséget, amíg el nem kezdek bőgve röhögni, és akkor már jobb.
ÉS akkor most türelmetlen barátnéim szíves épülésére közlöm, hogy:
mittomén mit akarok BérHercegtől, csak szeretek vele talákozni, és ne sürgessen senki, mert attól nem megy gyorsabban aminek nem is kell gyorsabban mennie, csak beparázok. Akinek nem inge ne vegye magára, akinek meg igen, az vegye, de ne sértődjön meg, csak a miheztartás végett szólok.
És most back to work.
Szóval. A hétvége a teljes megborulás jegyében tellett, futottam az ámokot, hogy Marion Jones sem gyorsabban (őt kapták rajta valami dopping balhén, nemde?). Miután jól kiborítottam magamat, jól kiborítottam mindenki mást is, úgy is, mint LB., A. meg a drága szüleim, hogy a végén, mintegy katartikus befejezése képpen a monodrámának, hétfő hajnalig bőghessek az ágyamban.
Hugi szerint ültem és bőgtem a teliholdra. Ami nyilvánvalóan aljas rágalom, lévén, hogy tegnap nem volt telihold, különben meg ki a fenének kell telihold a bőgéshez. De azért örülök, hogy néha Hugiban is felsejlik a lírai véna:)
Mindegy. Tegnap éjjel szépen lefeküdtem aludni, oszt egyszercsak azon kaptam magam, hogy záporozok, ezen pedig úgy belelkesültem, hogy abba sem tudtam hagyni. Ilyenkor jön az egyedül-élem-le-az-életem féle önsanyargatás, amin tényelg be tudok parázni, de sajnos adott pillanatban ritkán jövök rá, hogy magamat paráztatom. Világos?
Komolyra fordítva kissé kivagyok, nem talákoztam BérHerceggel se hosszú-hosszú napok óta, ami persze szintén nem tesz jót.
De szerencsére van egy tesóm, aki az esetek 85 százalékában az őrületbe kerget, de, ha szar van, mindig lehet rá szamítani, és addig mondja a hülyeséget, amíg el nem kezdek bőgve röhögni, és akkor már jobb.
ÉS akkor most türelmetlen barátnéim szíves épülésére közlöm, hogy:
mittomén mit akarok BérHercegtől, csak szeretek vele talákozni, és ne sürgessen senki, mert attól nem megy gyorsabban aminek nem is kell gyorsabban mennie, csak beparázok. Akinek nem inge ne vegye magára, akinek meg igen, az vegye, de ne sértődjön meg, csak a miheztartás végett szólok.
És most back to work.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]