szombat, május 01, 2004
Velkám tu di íjú, kedveskéim!
Hát itten vagyunk, megjöttünk, már nem is megyünk sehova, jó lesz nekünk itten.
Éljen, éljen!
Tegnap éjjel valamikor a harmadik és a negyedik spangli között (miközben M. hangosan üvöltözött, hogy "van má olyan része az országunknak, ahol ez legális") elgondolkoztam azon, hogy a gyerek nagyjából annyi idős most, mint én voltam a rendszerváltáskor. És, ez pont úgy csak valami halvány derengés lesz a kis fejében, tíz-tizenöt év múlva, mint nekem a rendszerváltás. Miközben a nagyanyja, aki történetesen az anyám, párás szemmel közölte, hogy ez élete legtörténelmibb napja. És minden "felnőtt" bólogat ehhez a megállapításhoz és maguk elé mormogják, hogy "sose gondoltam volna, hogy ezt megérem".
Nos, megértük, csatlakoztunk. Mi nagyon vidáman csatlakoztunk a Millenárison. Ehhez persze közelharcot kellett vívni M.-mel, aki nem nagyon volt hajlandó elindulni, de aztán győztünk. LB-vel egész hajnalig roptunk. Ami tiszta ciki, mert az egyetlen élvezhető műsorszám a Novák Petya volt, de bizonyos mennyiségű tudatmódosító után már olyamindegy. Ígyhát M., a Pasija, LB, meg én ültünk a fűben a Millenáris Parkaban és teli torokból ordítottuk egy ügyeletes Tom Jones-imitátorral, hogy ifájonlínyúvatájsúúúddúúú.
És akkor ma következik a másik fele a Tabánban. Éljen május elseje, meg a RáczKert!
Hát itten vagyunk, megjöttünk, már nem is megyünk sehova, jó lesz nekünk itten.
Éljen, éljen!
Tegnap éjjel valamikor a harmadik és a negyedik spangli között (miközben M. hangosan üvöltözött, hogy "van má olyan része az országunknak, ahol ez legális") elgondolkoztam azon, hogy a gyerek nagyjából annyi idős most, mint én voltam a rendszerváltáskor. És, ez pont úgy csak valami halvány derengés lesz a kis fejében, tíz-tizenöt év múlva, mint nekem a rendszerváltás. Miközben a nagyanyja, aki történetesen az anyám, párás szemmel közölte, hogy ez élete legtörténelmibb napja. És minden "felnőtt" bólogat ehhez a megállapításhoz és maguk elé mormogják, hogy "sose gondoltam volna, hogy ezt megérem".
Nos, megértük, csatlakoztunk. Mi nagyon vidáman csatlakoztunk a Millenárison. Ehhez persze közelharcot kellett vívni M.-mel, aki nem nagyon volt hajlandó elindulni, de aztán győztünk. LB-vel egész hajnalig roptunk. Ami tiszta ciki, mert az egyetlen élvezhető műsorszám a Novák Petya volt, de bizonyos mennyiségű tudatmódosító után már olyamindegy. Ígyhát M., a Pasija, LB, meg én ültünk a fűben a Millenáris Parkaban és teli torokból ordítottuk egy ügyeletes Tom Jones-imitátorral, hogy ifájonlínyúvatájsúúúddúúú.
És akkor ma következik a másik fele a Tabánban. Éljen május elseje, meg a RáczKert!
// bejegyezte: naiv @ 11:34 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]