naivdiva

Feltenném a kérdést, hogy a hüjeség és az agresszivitás szükségszerűen együtt jár-é?
Most voltam egy sajttájon, ahol megjelent a tisztelt hírtévé és mintegy húsz percen keresztül kérdezett baromságokat. Ezzel nem csak jól kicseszett a kollégákkal - mivel addig mi nem tudtunk kérdezni, ellenben a kérdezett hiperideg lett - hanem minden, a területen kicsit is jártas hallgató előtt lejáratta magát. Ugyanis annyira nyilvánavalóan fogalma nem volt a csajnak, hogy miről kérdez, hogy a népszabis kollégával dőltünk a röhögéstől.
Én tudom, hogy nem lehet minden orgánumnál minden területre kiképzett szakújságírógárda, de könyörgöm. Ha már eljön, mi a fenéért nem tudja legalább az adott téma elmúlt két napi sajtóját átnyálazni? Főleg, ha olyan arrogáns és bunkó módon kérdez, mint jeles kollegina.
Ráadásul, ha valaki egy egész terület minden kis nüansznyi hüjeségére egyszerre akar rákérdezni, annak van egy sokkal-de-sokkal jobb módja, amivel nem basszuk el a másik idejét, és azt pediglen úgy hívják: interjú. Lehet jelentkezni rá a sajtóosztályokon.

Egyébként meg az a határozott érzésem támadt a visszafelé úton, hogy akár az egész városra kitehetnénk a táblát, hogy UNDER RECONSRTUCTION. Kapásból: felújítják a lakásomat, a szerkesztőséget és a pirosmetrót. Ahova nézek vezetékek, csövek, por és szakmukik.