szerda, június 16, 2004
Hatkor keltem, tőlem szokatlan módon, és ez nem tesz jót a szervezetemnek. A nővérem védte a diplomáját, nyilvánosan, úgyhogy ott virítottunk a második sorban családilag. A nővérem iparművész lesz perceken belül, ebből következően nem egy verbális típus - konkrétan én írtam helyette szakdogát, mert képtelen volt szavakba önteni a fejében kószáló gondolatokat.
Szóval. A tesóm állt tíz tanár előtt, mutogatta az egyébként gyönyörű textilt, amit csinált és őőőőőőőő-zött, hogy Megyó sem jobban. Aztán belelendült, és mire a kérdések következtek, olyan élesen vágott vissza, hogy azt hittem leesek a székről. Dehát náluk ezt lehet, minden tanára "művész", így elnézik a diákoknak is a művészi allűröket.
Aztán átgaloppoztam Hugi iskolájába, mert nála volt a telóm, és, ha már ott voltam, izgultam egy kicsit vele is, mert gazdaság töri vizsgára várakozott a szentem és persze nem tanult egy szót se. Csak azt nem értem, hogy, ha tudja, hogy nem tud semmit, minek paráztatja magát.
És most lefordulok a székről. Miért nincs egy ágy ebben a rohadt épületben a megfáradt újságírók kisegítésére?
Szóval. A tesóm állt tíz tanár előtt, mutogatta az egyébként gyönyörű textilt, amit csinált és őőőőőőőő-zött, hogy Megyó sem jobban. Aztán belelendült, és mire a kérdések következtek, olyan élesen vágott vissza, hogy azt hittem leesek a székről. Dehát náluk ezt lehet, minden tanára "művész", így elnézik a diákoknak is a művészi allűröket.
Aztán átgaloppoztam Hugi iskolájába, mert nála volt a telóm, és, ha már ott voltam, izgultam egy kicsit vele is, mert gazdaság töri vizsgára várakozott a szentem és persze nem tanult egy szót se. Csak azt nem értem, hogy, ha tudja, hogy nem tud semmit, minek paráztatja magát.
És most lefordulok a székről. Miért nincs egy ágy ebben a rohadt épületben a megfáradt újságírók kisegítésére?
// bejegyezte: naiv @ 9:38 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]