naivdiva

Ma ügyet intéztem. Szereztem magamnak új személyit, meg felmondtam egy lakossági folyószámlát (oly szép szóösszetétel). Erre úgy ráment a délelőttöm (kb. 2-ig).
Mert. Az nem úgy van, hogy az ember lánya ellátogat a lakhelye szerint illetékes okmányirodába (ezesetben önkormányzatba), oszt csinálnak neki okmányt. Azok ott rém elfoglalt emberek, nem lehet csak úgy, 11-kor jelentkezni, hogy csókolom, szeretnék új személyit, mert a régi pillanatokon belül lejár. Aki így megy oda, annak jól megmondják, hogy tessék visszajönni hétfőn, ma már nem tudjuk fogadni.
Mert persze, aki igazolványt csináltat, az időmilliomos, és nyilván a házi orákuluma javaslatára választja a péntek délelőtött ügyintézésre. Logikus.
Úgyhogy szépen átvillamosoztam a nem túl távol eső másik kerület önkormányzatába, ahol csodák csodája, konkrétan öt perc alatt elintéztem a dolgot. A bank gyorsabban ment, de előtte muszáj volt erőt gyűjtenem egy tejeskávé mellett. Ja. És persze LB végigcsinálta velem az egész herce-hurcát.


Aztán voltam A.-val, meg a mamájával turkálóban, vettem szép ruhát olcsóért, ettünk sütit cukiban, aztán A., LB meg én elmentünk moziba, és végül este megünnepeltük, hogy LB papírilag is okos lett.
Sajnos befutott A. egy barátnője, akiért nem vagyok oda, és nyomta egész este, a "dejófej, detájékozott, devagány, demegközelíthetetlen, deismert, dekemény csaj vagyok" műsort és ettől kissé felfordult a gyomrom.
Utálom ezt, és igyekszem magam távol tartani a város "krémjétől". Mert ez az a kaszt, ahol az számít, hogy ki kit ismer, ki kivel hányt/hált már együtt, illetve hány olyan barátja van, akinek ezt el is mesélheti, és közben hipper okos, és művtöri-esztétika-parapszichológia-filozófia-tibet szakos, aki eccerűűen immádja a rézandrást, és nem bíírja a kommersz pórnépet. És én ezt nem szeretem. Mert, ha valaki sznob, akkor legalább vállalja fel és ne rejtőzzön a kultúrsznobság kikezdhetetlennek tűnő álcája mögé.
És mifaszért az a fontos, hogy hány fő/négyzetméter embert ismer adott szórakozóhelyen, ha annak a 80 százaléka közismert elmebeteg, pszichopata, puncivadász, alkoholosita.
És tuti, hogy ha egyszer ezek az arcok megfosztatnának a kis világuktól, ahol el lehet játszani ezt a drámát minden áldott este, és mondjuk egyszerűen beszélgetniük kéne valamiről, ami nem a legutolsó feketedobozos koreai művészfilm, vinnyogva könyörögnének az életükért.

Na. Mindegy. Felhúztam magam. Ezen, meg azon, hogy LB barátai képtelenek voltak odatolni a seggüket egy koccintás erejéig, és ettől neki tök szar kedve volt. Innen is üzenem, hogy essen cserép a fejükre a nevük napján.