naivdiva

Murphy-szerű estét töltöttem ma el, rendíthetetlen nyugalommal és derűlátással, amiben nyilván szerepet játszott az M.-nél vételezett tudatmódosító is.
Szóval. A terv az volt, hogy:
- találkozom Ficsúrral, aki egy kedves, ámde megbízhatatlan sármőr, aki munkakapcsolatból vedlett át az idők folyamán haverrá, majd
- találkozom A.-val, elmegyünk a rácba, ahol csatlakoz hozzánk LB és Hugi.
De.
- Ficsúr megbízhatatlan voltából kifolyólag megbízhatatlannak bizonyult és lemondta a randit, úgyhogy
- felhívatm M.-et, aki kevés, a munkaidő hosszát firtató hiszti után (ami péntek délután általában rájön) meginvitált a lakására, ahol eltöltöttem kábé két órát, mialatt
- telefonált A. mamája, hogy A. csúnya hányásban szenved, olyannyira, hogy még a telefonját is lerókázta, így őt érte a megtiszteltetés, hogy felhívhat és közölheti, hogy A. nem vesz részt a ma esti programban, ígyhát
- megnéztem M.-nél (aki időközben Pasival Pasi öccséhez távozott látogatóba) a bolgár-dán meccset (fel vagyok háborodva a bíró elfogultságán, pedig a dánoknak drukkoltam), majd
- összeszedettem magam LB-vel és elindultunk a rácba, ám ekkor az Úristen úgy döntött, megkapom a büntit a múlt heti beszólásért (aki nem emlékszik olvasson utána) és elkezdett esni, úgyhogy
- elindultunk moziba, de LB valószínüleg egy délelőtti előadást vélt este tízesnek, tehát annyira nem kaptunk jegyet,így
- bántunkban bementünk egy mekibe (fujj fujj), ahol összefutottunk néhány haverral, bár mindent elkövettünk a találka elkerülése végett. Pont.
Ráadásul még csak anyagilag sem jártam jobban, mintha végigmulattam volna az éccakát, mert a hamburger-zabálás előtt bementünk egy könyvesboltba, ahol én mindig elcsábulok, és meg is vettem az Askenázi fivérek-et (1-2. kötet, ára: háromezervalahábnyszáz). Remélem ez legalább nem bizonyul olyan súlyos mellényúlásnak, mint a múltkori Susan Sontag, ami nagyjából olvashatatlan.
Mindazonáltal a kedvem töretlen, és további jóéjszakát/reggelt/napot kívánok mindenkinek.