csütörtök, június 10, 2004

Naivságom újabb ékes példája

Felhívott egy sajtós csaj az imént, a már emlegetett Moziünnep szervezőitől, hogy akkorugye megjelenik valami kis anyag a buli előtt nálunk és lécci lécci lécci.
1. Rühellem a levakarhatatlan sajtósokat, akik azt fogadják egyetlen kifogásnak, hogy nincs lában, nem tudok menni / nincs kezem, nem tudok gépelni. Más oka nem lehet annak, hogy nem akarok elmenni vmi eseményre / nem akarok megírni valamit.
2. Ez konkrétan jó ügy, amit szívesen szolgálok, úgyhogy megígértem, hogy megkérdezem a szerkesztőt, megpróbálom besírni őket a jövő hétre az oldalba.
Odaballagtam az Ámokolóshoz, reszkető hangon előadtam, hogy milyen jó kis progesz ez, igazán megérdemlik, ötletes kezdeményezés, hagyományteremtés, mégiscsak kultúra stb., stb. Fel se nézett a monitorról (amin épp valami teljesen kretén játékban keresett különbséget két tökegyforma kép között) és azt kérdezte: mennyit fizetnek?
Nekem miért nem ez ugrik be elsőnek?

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]