hétfő, június 07, 2004
A nap hírei
Első, bombasztikus hír: vége vége vége a vizsgaidőszaknak, már csak egy nyár választ el az ötödévtől, és egy paraszthajszál a diplomától, miután ma közepesre feleltem Holbein reneszánsz német-alföldi festő munkásságából a művészettörténet vizsgán.
Éljen-éljen!!
Második hír: az én kishugom bizonyítottan nem normális, ugyanis máma szülinapom alkalmából meglepett egy fullos étkészlettel, (kék, üveg és hat darabos) plusz pohár, plusz bögre (jó nagy, reggeli kávézáshoz) plusz eszcojg (fogalmam sincs ezt hogy kell írni, nyilván nem így). Mindez a kis havi apanázsa nagyjából hetven százalékát tehette ki, ha jól számolom.
Harmaddik hír: LB egy ifjonc aloe verával lepett meg, nem, nem flakonban, hanem cserépben. Aszongya nem kell neki sok tutujgatás, rém igénytelen növény, sok fény, kevés víz, ami kezdetnek nem rossz, de így is tartok tőle, hogy nem éri meg az első közös születésnapunkat. Valahogy rossz a rezgésszámom, nálam egy idő után minden növény a humusszá alakulást választja. De azért remélem ez túlél, LB azt mondta, a lelkére beszélt (mármint az aloe verának), hogy viselje jól magát. Állítóleg beleegyezett.
Negyedik hír: a nagybátyámat és kedves nejét szintén végletesen ütődöttnek nyilvánítom ezen fórumon. Őket nem a Hugiéhoz hasonló okból, bár ennek is köze van a kajához. Ugye már mindenki izgul? Nos drága szenteim, az én nagybátyám és kedves neje, akikről e helyütt nem véletlenül esett oly kevés szó eleddig, a következőt találták ideális ajándéknak: hiper-modern-dizájn sajtszöszmötölő berendezés. Hihetetlenül megkönnyebbültem.
Konkrétan van egy lakásom, amibe már alig kell valami, hiszen van neki (több is mint) négy fala, padló, plafon és én már komolyan nem tudtam, miért nem alszom napok óta, mi is hiányzik az összképből. De ma délután rájöttem, hogy ez a sajtvágó-dolog bökte a csőröm. Nem is tudom hova lennék e nélkül.
Most komolyan.
Akkor már nem eccerűbb ideadni azt a mittoménmi (kurva sok) pénzt, amibe ez az izé került és azt mondani: te figyi, egy ötlet nem sok, annyi sem jut eszünkbe, vegyél valamit, amire szükség van?
Nem. Most legalább van sajtvágóm.
Na. Egyéb iránt hulla fáradt vagyok, agyilag zéró, de jó kis kakaózást tartottunk családilag a nagyszülőknél, teljes létszám, családi porcelán, tejszínhab.
Első, bombasztikus hír: vége vége vége a vizsgaidőszaknak, már csak egy nyár választ el az ötödévtől, és egy paraszthajszál a diplomától, miután ma közepesre feleltem Holbein reneszánsz német-alföldi festő munkásságából a művészettörténet vizsgán.
Éljen-éljen!!
Második hír: az én kishugom bizonyítottan nem normális, ugyanis máma szülinapom alkalmából meglepett egy fullos étkészlettel, (kék, üveg és hat darabos) plusz pohár, plusz bögre (jó nagy, reggeli kávézáshoz) plusz eszcojg (fogalmam sincs ezt hogy kell írni, nyilván nem így). Mindez a kis havi apanázsa nagyjából hetven százalékát tehette ki, ha jól számolom.
Harmaddik hír: LB egy ifjonc aloe verával lepett meg, nem, nem flakonban, hanem cserépben. Aszongya nem kell neki sok tutujgatás, rém igénytelen növény, sok fény, kevés víz, ami kezdetnek nem rossz, de így is tartok tőle, hogy nem éri meg az első közös születésnapunkat. Valahogy rossz a rezgésszámom, nálam egy idő után minden növény a humusszá alakulást választja. De azért remélem ez túlél, LB azt mondta, a lelkére beszélt (mármint az aloe verának), hogy viselje jól magát. Állítóleg beleegyezett.
Negyedik hír: a nagybátyámat és kedves nejét szintén végletesen ütődöttnek nyilvánítom ezen fórumon. Őket nem a Hugiéhoz hasonló okból, bár ennek is köze van a kajához. Ugye már mindenki izgul? Nos drága szenteim, az én nagybátyám és kedves neje, akikről e helyütt nem véletlenül esett oly kevés szó eleddig, a következőt találták ideális ajándéknak: hiper-modern-dizájn sajtszöszmötölő berendezés. Hihetetlenül megkönnyebbültem.
Konkrétan van egy lakásom, amibe már alig kell valami, hiszen van neki (több is mint) négy fala, padló, plafon és én már komolyan nem tudtam, miért nem alszom napok óta, mi is hiányzik az összképből. De ma délután rájöttem, hogy ez a sajtvágó-dolog bökte a csőröm. Nem is tudom hova lennék e nélkül.
Most komolyan.
Akkor már nem eccerűbb ideadni azt a mittoménmi (kurva sok) pénzt, amibe ez az izé került és azt mondani: te figyi, egy ötlet nem sok, annyi sem jut eszünkbe, vegyél valamit, amire szükség van?
Nem. Most legalább van sajtvágóm.
Na. Egyéb iránt hulla fáradt vagyok, agyilag zéró, de jó kis kakaózást tartottunk családilag a nagyszülőknél, teljes létszám, családi porcelán, tejszínhab.
// bejegyezte: naiv @ 8:16 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]