vasárnap, június 06, 2004
Nos, immáron elmondhatom magamról, hogy voltam Sting koncerten.
Kicsit úgy érzem magam - elnézést a szexista hasonlatért - mint akit jól felizgattak, és úgy hagytak.
Mert ugye Sting, az Sting, kétség sem férhet hozzá, a rajongvaimádott. De. Mielőtt a rajongvaimádott színre lépett volna, végig kellett hallgatni a magyar popélet színe-javát, virágát. Ami nem kevéssé terhelő ugye. A borzalmas fejhangon vinnyogó csapást miattam nem kerültük el - szokásos időpara végett, már negyed hétkor tűkön ültem: nehogy lekéssük a soha vissza nem térő alkalmat.
Nem késtük le. Hosszas felnemadás után eljött a pillanat: ott állt, mosolygó szemmel, kissé öregebben a megszokotnál.
És lenyomta a kötelezőt, új számok, szépen, és alig vett fel a műsorra néhány igazi ütős Sting szerzeményt. Pedig olyan sok van neki.
És most kicsit csalódott vagyok, mert ebből nincs minden kéthétben egy, hogy azt lehessen mondani, mint egy félresikerült Nyivák koncert után, hogy nem baj, a legközelebbi jó lesz.
És akkor még nem beszéltem (és ismét elnézést, most a tőlem nem megszokott kirekesztő dumáért) a tisztelt publikumról. Mert basszus, minek jön Sting korncertre, aki nem kíváncsi rá/nem szeretei/nem ismeri? Meg, ha már eljön, miért nem fogja be, hogy hallani is lehessen valamit abból a szép emberből? A csúcs egy csaj volt mögöttünk, aki, egy szám elején, amikor még csak a zene van (mondjuk így: felvezetés) azt mondta, hogy: figyelj már, nem emlékszik a szövegre. A mási kedvencem egy srác (szinten mögöttünk), aki az If I ever lose my faith c. szám felzendülésekor, szépen ordítva elújságolta a körülötte elhelyezkedő mintegy tizennégy barátjának, hogy ez az if áj evör lúz máj féc in jú!
Na. Nem nyavajgok, ingyér néztem Sting papát, aki akkor is kurva jó, ha nem olyan jó.
És csak érintőlegesen jegyzem meg, hogy a T.-nek irgalmatlan rengeteg sok lóvéja lehet, hogy elszórja a szélbe. Mert nekem ne mondja senki, hogy miután az összes napilapan ma oldalas hirdetésen jött a cucc, kifizették Stinget, hogy ingyér játsszon, hónapok óta nyomnak egy hiperdurva kampányt, még marketingileg szükség volt arra a tüzijátékra a végén. Ami amúgy szép volt.
Kicsit úgy érzem magam - elnézést a szexista hasonlatért - mint akit jól felizgattak, és úgy hagytak.
Mert ugye Sting, az Sting, kétség sem férhet hozzá, a rajongvaimádott. De. Mielőtt a rajongvaimádott színre lépett volna, végig kellett hallgatni a magyar popélet színe-javát, virágát. Ami nem kevéssé terhelő ugye. A borzalmas fejhangon vinnyogó csapást miattam nem kerültük el - szokásos időpara végett, már negyed hétkor tűkön ültem: nehogy lekéssük a soha vissza nem térő alkalmat.
Nem késtük le. Hosszas felnemadás után eljött a pillanat: ott állt, mosolygó szemmel, kissé öregebben a megszokotnál.
És lenyomta a kötelezőt, új számok, szépen, és alig vett fel a műsorra néhány igazi ütős Sting szerzeményt. Pedig olyan sok van neki.
És most kicsit csalódott vagyok, mert ebből nincs minden kéthétben egy, hogy azt lehessen mondani, mint egy félresikerült Nyivák koncert után, hogy nem baj, a legközelebbi jó lesz.
És akkor még nem beszéltem (és ismét elnézést, most a tőlem nem megszokott kirekesztő dumáért) a tisztelt publikumról. Mert basszus, minek jön Sting korncertre, aki nem kíváncsi rá/nem szeretei/nem ismeri? Meg, ha már eljön, miért nem fogja be, hogy hallani is lehessen valamit abból a szép emberből? A csúcs egy csaj volt mögöttünk, aki, egy szám elején, amikor még csak a zene van (mondjuk így: felvezetés) azt mondta, hogy: figyelj már, nem emlékszik a szövegre. A mási kedvencem egy srác (szinten mögöttünk), aki az If I ever lose my faith c. szám felzendülésekor, szépen ordítva elújságolta a körülötte elhelyezkedő mintegy tizennégy barátjának, hogy ez az if áj evör lúz máj féc in jú!
Na. Nem nyavajgok, ingyér néztem Sting papát, aki akkor is kurva jó, ha nem olyan jó.
És csak érintőlegesen jegyzem meg, hogy a T.-nek irgalmatlan rengeteg sok lóvéja lehet, hogy elszórja a szélbe. Mert nekem ne mondja senki, hogy miután az összes napilapan ma oldalas hirdetésen jött a cucc, kifizették Stinget, hogy ingyér játsszon, hónapok óta nyomnak egy hiperdurva kampányt, még marketingileg szükség volt arra a tüzijátékra a végén. Ami amúgy szép volt.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]