csütörtök, június 10, 2004
Tegnap a hiperdurva vihar erősen megtépázta a környéket, a szívem szakadt meg a takkerban hazafelé: a Szilágyi Örzse fasor gesztenyefáit mintha valami hatalmas kéz fricskázta volna földre.
Rémisztő látvány, amikor egy faóriás (ami kábé ötésfélszer vastagabb, mint én) gyökérből kicsavarodva támasztja a megállóban a kis bodegát, mintha ő is a villamost várná, ami természetesen nem jön, mert hát rádőlt a sínre valahol egy fa.
Ennyit a természetről.
És ezúton kell elnézést kérnem jóanyámtól, mert nem vettem komolyan, amikor tegnap reszkető hangon hívott, hogy ugye nem vagyok utcán.
Persze ugye nem voltam, mert M.-nél kártyáztunk.
Rémisztő látvány, amikor egy faóriás (ami kábé ötésfélszer vastagabb, mint én) gyökérből kicsavarodva támasztja a megállóban a kis bodegát, mintha ő is a villamost várná, ami természetesen nem jön, mert hát rádőlt a sínre valahol egy fa.
Ennyit a természetről.
És ezúton kell elnézést kérnem jóanyámtól, mert nem vettem komolyan, amikor tegnap reszkető hangon hívott, hogy ugye nem vagyok utcán.
Persze ugye nem voltam, mert M.-nél kártyáztunk.
// bejegyezte: naiv @ 11:12 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]