szerda, június 23, 2004
Visszatérnék az agár-műnyúl hasonlathoz Gyöngyszem ügyben. Tulajdonképp egy ótvarnagy önző szemét vagyok.
Ugyanis tegnap Szakmuki leesett a létráról, és azóta nem hallotuk hírét. Pontosabban még átment a nagyanyámékhoz (akik három lakással arréb laknak, ha ezt eddig nem említettem volna) és odaadta a kulcsot. Megjegyzés nélkül.
Mert ugye mondhatta vola, hogy:
- elegem van ebből a kurva lakásból, újítsa föl akinek két anyja van
vagy:
- úgy tűnik keresztirányú térdszalag-szakadásom van, amíg meggyógyulok itt hagynám a kulcsot
vagy:
- elszaladok ide az orvoshoz vigyáznának a kulcsra addig?
De nem mondott semmit, és nem hívott fel sem egnem, sem apát. Ez mindenesetre kisssé furcsa.
Persze aggódom Szakmuki hogylétéért, de még jobban aggódom, hogy Gyöngyszem nem kerül használható állapotba a következő ötven évben. Akkor meg má minek költözzek?
Ugyanis tegnap Szakmuki leesett a létráról, és azóta nem hallotuk hírét. Pontosabban még átment a nagyanyámékhoz (akik három lakással arréb laknak, ha ezt eddig nem említettem volna) és odaadta a kulcsot. Megjegyzés nélkül.
Mert ugye mondhatta vola, hogy:
- elegem van ebből a kurva lakásból, újítsa föl akinek két anyja van
vagy:
- úgy tűnik keresztirányú térdszalag-szakadásom van, amíg meggyógyulok itt hagynám a kulcsot
vagy:
- elszaladok ide az orvoshoz vigyáznának a kulcsra addig?
De nem mondott semmit, és nem hívott fel sem egnem, sem apát. Ez mindenesetre kisssé furcsa.
Persze aggódom Szakmuki hogylétéért, de még jobban aggódom, hogy Gyöngyszem nem kerül használható állapotba a következő ötven évben. Akkor meg má minek költözzek?
// bejegyezte: naiv @ 10:33 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]